Azt hiszem elmondhatom, hogy egy elég kellemes év kezdést tudhattam magamnak januárban, ami tartott egészen februárig... Akkor úgy éreztem kezdek rátalálni önmagamra, végre kezdtek kézzel foghatóbb céljaim lenni, ambíciózusnak éreztem magam, aztán februárban beütött a krach, nem szeretném konkrétan részletezni, hogy mi volt az, de velem kapcsolatos, és annyira felborította a békémet, hogy teljesen magamba süllyedtem, és hiába próbáltam erőt venni magamon, egyre csak lejjebb és lejjebb zuhantam, ami nyárra még rosszabb lett, és szerintem jelenleg most vagyok a tetőpontján, legalábbis remélem, hogy ennél már csak jobb lehet.

Igazából ez egy 30 napos kihívás lenne, de hirtelen jobbat nem találtam, ezért úgy gondoltam, hogy teljesen megfelel ha így év végén felhasználom. A Kindlenek hála sokkal de sokkal több könyvet el tudtam olvasni, mint idáig bármelyik évben, (leszámítva amikor a mangákat faltam, de hát az mégsem ugyan az) viszont a 40-et, amit Goodreadsen kitűztem célnak sajnos nem tudtam elérni, 37 könyvet sikerült befejznem. (És még ez se teljesen igaz mert ebből kettő olyan volt amit még 2013-4-ben kezdtem el, csak valamiért nem fejeztem be) Most csak ezt a 37 könyvet szeretném itt megemlíteni

Világ életemben azt vallottam, hogy játékbeli dolgokra nem költünk, soha nem is költöttem (egyetlen egyszer CsJ-n egy hirtelen kb 300 forintos felindulást leszámítva) egészen a LoL-ig.

Gondoltam most már ideje lenne írni valami helyzet jelentést is, mert egy bő másfél hónapra szépen eltűntem. Tulajdonképpen az indok ugyan az mint tavaly is annyiszor, az a *csúnyaszó* LoL.

+ 

=

Sajnos nem tudom megfogalmazni, hogy miért tettem ide pont ezt a két számot, mindkettő 2011 szeptemberi ami egy elég meghatározó hónap volt számomra, és hát több dolgot nem is nagyon tudnék írni, mert csak valami értelmetlen zagyválás lenne úgyis.

Tegnap volt egy hete, hogy elkezdtem kicuccolni papáékhoz. Igazából elég hirtelen jött, mert szívem szerint megvártam volna amíg az asztalos megoldja az ajtót, de Áront anyuja hazahívta a halottak napja miatt, én meg úgy döntöttem, hogy akkor már nem szeretnék egyedül maradni, inkább kijövök. Gyorsan két bőröndbe összeszedtem a ruháimat és az azokhoz tartozó fogasokat, plussz még pár könyvet, a laptopomat és a Kindle-t és jöttem is. Sajnos nem tudunk minden nap bemenni, úgyhogy még elég sok dolog otthon van, de azok már kevésbe lényegesek, még 5 polcot kell lepakolnom, de abból kettőn csak DVD-k vannak, egyen újságok, a maradékon meg pár csetresz, 7 fiók, 3 kacatos szekrény, egy nagy doboz, lávalámpa-sólámpa, az összes cipőm és az xboxom. Igazából kicsit félek, hogy ennyi minden nem is fog ide beférni, de hát ez egyszerűen lehetetlen, mert ez a szoba akárhogy is nézem kétszer nagyobb mint a másik. (és akkor ez még mindig csak az én szobám, ha ki akarom adni albérletbe akkor még lesz jó pár körünk)

Nem szeretnék erről most hosszasan írni, és más verset se volt lelkierőm keresni hozzá, úgyhogy beteszem azt amit 3 éve a másik blogomra is. Úgy érzem az amúgy is elég szép és találó.

Végre egy kissebb túlzással elmondhatom, hogy az összes bútorom szépen összeszerelve várakozik arra, hogy végre használatba vegyem őket. Egyedül a számítógépasztalomat nem sikerült rendesen befejeznünk, mert az valami hihetetlenül macerás, így azt hiszem le is vontam azt a következtetést, hogy ha legközelebb bútor kell azt igyekezzek majd az Ikeaból beszerezni.

Amúgy nem sok berendezést vásároltam még, de idáig a következőket tapasztaltam:

Most kivételesen nem a szokásos blabla jön, hogy azért tűntem el, mert semmi említésre méltó dolog nem nagyon történt, hanem épp az ellenekzője miatt, ugyanis jelenleg éppen költözködöm, de ne vágjunk ennyire a dolgok közepébe.

Ma van kereken 5 éve, hogy rátaláltam az IMVU-ra, természetesen még aznap rávettem asszony-t is, hogy regisztráljon, ezért ma együtt ünnepeltünk.

Közös kép, meg minden ♥

Igazából ez elég érdekesen hangozhat, nem is nagyon meséltem senkinek, mert attól tartottam, hogy teljesen hibbantnak néznek, hogy ilyeneket "ünneplünk", de egyszerűen az évek alatt annyi minden történt ott. Aki követte a régi blogomat az emlékezhet rá, de majd szeretnék írni valami emlékezős posztot, az outfitesektől most már megkímélek mindenkit, mert nincs türelmem creditet szerezni. (És ha belegondolok, hogy akkor még csak 16 voltam, asszony meg 14...)

Tegnap papáékkal elmentem kirándulni Zircre az alborétumba. Azt hiszem talán 4.be voltunk ott osztálykiránduláson, de ha jól emlékszem esett az eső, meg ennek akkor már több mint 10 éve, szóval éppen ideje volt feleleveníteni az emlékeket.

Az út egyébként majdnem egy óra volt, igaz, hogy Móron belebotlottunk a Bornapokba ahol ez miatt lassabban tudtunk haladni, egyébként szerintem durván olyan 45 perc lehet, remélem a közeljövőben még valamikor elmegyünk, akkor már viszem magammal Áront is, annyira szép volt.

Csináltam képeket is, bár nem olyan sokat mert elég förtelmeseket csinál a telefonom, meg csak az ajánlott útvonalon mentünk végig, szerintem azon se teljesen, úgyhogy biztosan akadt volna még lánivaló bőven, de így is nagyon elégedett vagyok a látvánnyal/hangulattal/érzésekkel.

Igazából ebből a back to school dologból egy kisebb sorozatot akartam írni, de nem jött össze, szóval teljesen feleslegesen kezdtem beszámozni a bejegyzést, na nem baj.

Ez a korrektor dolog az elmúlt 2 hét alapján egyébként úgy néz ki, hogy papíron annak tanulunk, élesbe meg tudja a fene, még a tanároknak sincs konkréten túl sok fogalmuk róla, de még az év végi vizsgáról se, ami azért elég mókás.

Vasárnap volt a 21. születésnapom. Sose szerettem ezeket a nagy felhajtásokat meg bulikat, úgyhogy idén is, mint legtöbbször, csak szűk családi körben ünnepeltünk. 

Áronnal kimentünk papáékhoz megebédelni, aztán a torta után a másik papám elvitt minket kirándulni a Csókakői várhoz, ami nagyon szép volt, csak nem igazán vagyok a megfelelő kondiban ilyenekhez, aztán ha már arra jártunk benéztünk vele a bodajki búcsúba, ami már inkább csak valami piac, úgyhogy nem nagyon kötött le minket, de legalább addig is sétáltunk még. 

Itthon pedig este Áronnal megnéztük a Vakációt. Azt leszámítva, hogy voltak benne elég alpári részek, szerintem nem volt rossz, legalábbis ilyen semmilyen kis esti vígjátéknak jó volt.

Tegnap pedig egyébként a blog is 1 éves lett. Ez a szeptember ilyen szülinapos hónap, a régi blogomnak is most lenne a 6. szülinapja, eredetileg 28-án, de az első bejegyzést csak 30-án sikerült közzétennem. (aztán még Ernőnek [keresztapum], apának, Ricsinek [unokatesóm], és a papáék házassági évfordulója, huhh)

Igazából kicsit szomorú vagyok, mert csak egy szeletet sikerült belőle ennem, pedig finom gesztenyés volt.

Holnap jó sok idő elteltével Áronnal nekünk is megkezdődik a suli. Igazából reménykedtem benne, hogy ezen a héten még nem lesz, eszembe se jutott, hogy majd vasárnap este 8kor küldik ki az órarendet a következő hétre. Viszont igazából azt elnézve így láthatatlanba még, nincs olyan túl sok okunk panaszkodni.

Pár nappal ezelőtt végre erőt vettem magamon és nekiálltam elpakolgatni a dolgaimat az asztalról, aztán ha már amúgy is így belejöttem gondoltam átalakítom hasonlóra mint amilyen az előző lapitopimon volt. A végeredmény szerintem magáért beszél, egyszerűen imádom.

Ichivel pár héttel ezelőtt csináltunk egy gportálos oldalt az egyik ismerősének. Eredetileg normális webshoppot szerettek volna, de miután körbekérdezgettem pár ismerősömnél akik aránylag jártasak az ilyen dolgokba mind azt mondták, hogy ez nagyon macerás, úgyhogy végül ezért a gportál mellett döntöttünk, mert még talán azt a legkönnyebb kezelni. 

Ha jól tévedek már kb 5 éve annak, hogy elhagytam magát a gp-t, úgyhogy először nagyon furcsa volt újra szerkeszteni, jó sokat is változott minden azóta, de úgy érzem sokkal felhasználó barátabb lett. Magát az alapot egész gyorsan összehoztuk, a kinézet és a képek feltöltése volt az ami kicsit több időt vett igénybe, de most már kijelenthetjük, hogy készen van. Megpróbáltunk mindent elkövetni, hogy valamelyest webshopnak tűnjön, remélem valamennyire azért sikerült. 

Szóval ha szeretitek a kézzel készített kiegészítőket, akkor kukkantsatok be ide:

http://vucsomakrame.gportal.hu/

Szerdán megjött az a tok amit még az előző Kindle-s bejegyzésemben mutattam, hogy megrendeltem. Amikor kinyitottam a csomagot kicsit kicsinek tűnt, meg is ijedtem, hogy ebbe a valamibe mégis, hogyan fog beleférni az a másik valami, de ennél tökéletesebben össze se passzolhatnának, és amit kimondottan imádok benne, az az, hogy ha kinyitom akkor egyből feloldódik a képernyő, ha pedig becsuktom akkor visszazárul. Arról meg már nem is beszélve, hogy mennyire aranyos, szóval az elégedettségi szintem az egekben van.

Pár napja írtam egy mailt a tavalyi képzési munkatársunknak, hogy mi a helyzet ezzel a korrektor képzéssel, mert már több mint egy hónapja beiratkoztunk, mindjárt elseje és még semmit sem tudunk róla. Lelki szemeim előtt láttam azt amit két éve a kiadvány szerkesztőnél, hogy megint olyan választ fogunk kapni, hogy bocsi, de nem volt elég érdeklődő és nem indul. Szerencsére a lelki szemeimnek most elég rossz volt a látásuk, mert Szilvi bizony azt írta vissza, hogy indulni fog, de csak majd valamikor a hónap közepén, úgyhogy fellélegezhettünk Áronnal, van még minimum másfél hét szünetünk.

Mivel egész nyáron nem nagyon írtam arról, hogy konkrétan miket csináltam leginkább semmit ezért úgy döntöttem csinálok én is egy nyárbúcsúztató/összegző posztot.

Az igazat megvallva, és azt hiszem ezt már hangoztattam itt a blogon is, ki nem állhatom a nyarat. Nem bírom se a nagy meleget, se a sok napsütést. Idén, mivel a szokásosnál is többször volt igazi kánikula úgy igazából nem sokszor tettem ki a lábam itthonról. Még a Balatonon is csak egyetlen egyszer voltunk, még június elején, de nem is bánom, egyszerűen a strandolás sem az én világom. Komolyan alig várom, hogy egyszer elköltözhessek valami északi országba. Olvastatok már valaha ilyen elszomorító nyárösszegző bejegyzést? 

Múltkor mikor Moly-on rendezgettem a könyveimet a megfelelő évszámokhoz, akaratlanul is felderengtek némelyikhez az emlékek. Úgy döntöttem párat leírok ide, csak édes kis semmiségek, mégis jól esik őket felidézni. Számomra sajnos, vagy nem sajnos, magam sem tudom eldönteni, de szerepel a volt barátom, és eléggé meguntam már, hogy 'volt barátom'-ként vagy esetleg ...-ként hivatkozok rá, ezért úgy döntöttem, hogy a rendes nevét fogom használni, elvégre amíg együtt voltunk mindig valami bugyuta nevet akasztottam rá, sosem hívtam Dávidnak, épp olyan idegenül hat, mint jelenleg ő maga, úgyhogy tökéletes lesz.

Kicsit csalok, mert igazából nem Ebay 1.0-nál tartok, mert már régebben is rengeteg dolgot rendeltem innen, csak azokról még a másik blogomba írtam, itt meg még egy darab ebayes bejegyzés nem volt, szóval essünk neki.

Mostanában cipőn kívül nagyon ruhát nem szeretek rendelni úgyhogy hálistennek a nagyobb tételektől már védve van a számlám, de a kissebb apróságokról egyszerűen még mindig képtelen vagyok lemondani. Bár itt is megfogadtam, hogy 400 ft-nál semmi sem lehet drágább. (Igaz akadt egy kivétel)

Idáig mindig akkor blogoltam a dolgokról amikor megrendeltem őket, de úgy döntöttem, hogy most áttérek arra, hogy akkor írok amikor már megjöttek, így legalább már véleményt is tudok formálni.

Emlékszem a régi blogomon a Rózsák első részét már publikáltam, de pár héttel ezelőtt elkészítettük a másodikat is, úgyhogy úgy döntöttem, hogy felrakom most mindkettőt. Bár igazából nem hiszem, hogy ezt bárki is élvezni fogja rajtunk kívül.

Először is egy kis magyarázat hozzá:
Van egy társasjáték aminek Arcok a neve, és vannak benne mindenféle nagyon vicces tulajdonság/állítás kártyák, az egésznek az lenne a lényege azt hiszem, hogy a képes kártyák közül (nők/férfiak/állatok) kipakoljunk hat darabot és megtippeljük, hogy melyik tulajdonság kire lehet igaz, aztán innentől kezdve megáll a tudományom, mert igazából sose nagyon játszottuk ezt így, mert mi kitaláltunk neki egy kicsit más értelmezést. Marad a 6 szereplő, akiket mi jelölünk ki az ismerőseink közül, hogy viccesebb legyen, magunkat is belevesszük, aztán kihúzogatjuk a tulajdonságokat/állításokat, és írunk belőle egy saját történetet.

Igazából ez az egész már több, mint egy hónapja történt, de vártam még a Tündére, hogy küldje el azt az egy képet amit sikerült csinálnunk, és most láttam szomorúan, hogy hiába vesztegettem erre az időt, úgyanis én is belelógok kicsit, és a vakutól hihetetlen átlátszó a felsőm, és még kivágni se tudom magam, szóval majd maximum valami random képet rakok be, bár az úgy már nem lesz ugyan olyan feelinges.

Aznap mikor hazajöttünk apával Cserszegtomajról, aminek a már náluk töltött vége kicsit sem sült el jól, semmire se vágytam jobban annál, hogy találkozzunk Tündével, ő is pont így volt ezzel, mivel rengeteg mesélni valója volt, és nekem is, szóval úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és kipróbáljuk azt a hamburgerest, ami ugyan már kicsivel régebben nyílt, de még egyikünk sem járt ott, pedig még csak jókat hallottunk róla. Csak nagyjából tudtuk belőni, hogy merre van, úgyhogy a biztonság kedvéért beállítottuk a gps-t, ami amúgy nevetséges így belegondolva, itt lakunk 20 éve és nem találunk el magunktól sehova, olyannyira nem, hogy elvitt minket majdnem a város másik végébe, szóval miután már vagy másfél órája sétáltunk, és nagyon gyanúsnak tűnt a dolog, meg miután láttuk Ichit is az egyik buszon, megállapodtunk abba, hogy valószínűleg nagyon rossz helyen vagyunk, és inkább felszállunk mi is egyre, hogy vigyen minket vissza a kiinduló pontunkra, ahol kiderült, hogy konkrétan majdnem a hamburgeres mellett sétáltunk el közvetlen, és amúgy nagyon közel lett volna, de, hogy teljes legyen a megsemmisülés közölték velünk, hogy már nem tudnak kiszolgálni minket mert 20 perc múlva zárnak, úgyhogy megittunk egy ásványvizet aztán elirányítottak minket az egy utcával arrébb levő pizzériába ami éjfélig van nyiva, de persze az is olyan nyitvatartás, hogy este 10-kor már nincs konyha, szóval fáradtak, éhesek és nagyon elkeseredettek voltunk, de még az ottani pincérnő is ajánlott nekünk egy helyet, ahol elvileg éjjel-nappal lehet enni, szóval azt egy bő fél órán belül megtaláltuk, és ettünk is egy nagyon fincsi és nagyon nagy hamburgert.

Ez után úgy döntöttünk, hogy még nem volt elég a kilóméterekből, meg megbeszéltük, hogy Tünde itt alszik úgyhogy feléjük sétáltunk, amikor egyszercsak megállított minket egy srác, hogy nagyon légyszi, hagy csináljon velünk egy 'szelfit', mert fogadtak a haverjaival és akinek nem sikerül lányokkal fotózkodnia annak alsógatyába kell futnia. Hát rajtunk ne muljon a dolog, úgyhogy csináltunk vele egy közöset, közbe megérkeztek azok a bizonyos haverjai is kocsival, majd beszállt és elhajtottak. Tündéék lépcsőháza előtt pedig tanyázott egy rakás csótány, úgyhogy ugrálgattunk közbe, majd még visszafele megint belebotlottunk a szelfizőkbe, integettek is nekünk a kocsiból, és, hogy még ennél viccesebb legyen az éjszaka, kb 8 percnyire voltunk már csak tőlünk amikor a semmiből elkezdett szakadni az eső.

Egy kicsit furcsa erről írni, mert világéletemben azt hangoztattam; mármint amióta tudtam, hogy léteznek ilyen elektronikus olvasók, hogy ez egy marhaság, mert semmi sem pótolhatja az eredeti hús-vér papír-borító könyveket, elvégre is, az olvasáshoz hozzátartozik, hogy gyönyörködünk a borítóban, tapintjuk a lapokat, és érezzük az illatát, ez meg ugye mind-mind elveszik egy elektronikus olvasóval. Most mégis egy Kindle 6-ot kértem szülinapomra. (ami igaz majd csak egy hónap múlva lesz, de megelőlegeztük, mert most több időm van olvasni)

A "kérdőív" negyedik, és egyben utolsó része. Érdekes volt végigrágni magamat ezeken a kérdéseken, ilyenkor jön rá az ember, hogy egy csomó mindenre milyen nehéz válaszolni.

A "kérdőív" harmadik része.

A "kérdőív" második része.

Találtam egy borzasztóan hosszú "kérdőívet" tumblr-ön, és mivel úgyis elég kevés bejegyzés volt mostanában, meg nem is nagyon van most hirtelen miről írnom, úgy döntöttem, hogy kitöltögetem és részletekben felpakolgatom. 

Kezdjük is.

Július 12-től 14-ig apával nyaraltunk Cserszegtomajon a Hévíz Resort & Spa-ban. Elég sokáig tartott mire leértünk, nincs hozzánk kimondottan közel, ráadásul a cél előtt még el is tévedtünk, de én nem bántam, imádok kocsikázni, főleg apával, mert nála mindig üvölt zene [akkor perpill: Tankcsapda, Rómeó vérzik] és annyira jó, teljesen kikapcsol.

Július 24.-én elérkezett az a nap amikor végre újra találkoztunk Imotou-val. A legutolsó találkánk óta már több, mint fél év telt el, úgyhogy nagyon örülök, hogy ezt most sikerült összehoznunk.

Azt hiszem megint itt az ideje bocsánatot kérnem amiért így eltűntem. Már több mint féléves a blog, majdnem egy, de sajnos nem büszkélkedhet valami sok bejegyzéssel, pedig a régebbin mennyi marhaságot össze nem hordtam majdnem minden nap, aztán egy kicsivel több, mint egy éve szakadt meg ez a lendület, és azóta, mint látszik elég nehezen rázódom vissza, amiben egyébként az is közrejátszik, hogy képtelen vagyok írni, ha nem tetszik a design, amit tudom, hogy én raktam fel, de szerintem enyhén borzalmasra sikerült, túl sok volt benne a random indokalatlan szín, amit amúgy nem szeretek, csak próbáltam kicsit nyárias hangulatot teremteni itt is, de nem tudom minek, mert amúgy ki nem állhatom a nyarat, de most, hogy ennyit írtam máris sületlenséget ideje talán kicsit áttérni a talán normális mondandómra. [milyen körmondat(?) lett ez]

Lesz mit mesélnem, de rövidre fogom.

Tegnap reggel olyan 8 körül keltem, megejtettem a szokásos ébredés utáni 9gagomat, majd megnézegettem a híreket az Origón. Már akkor furcsa volt, hogy Theo-t nem hallom seholse zörögni, és a szobában sem látom, de még a szokásos reggeli arcomba mászós ébresztőt se kaptam meg. Szólongattam, de nem volt semmi reakció, gondoltam biztos akkor a másik szobában alszik. Olyan fél11 körül sikerült véglegesen feltápászkodnom, és akkor szembesültünk Áronnal a ténnyel, hogy Theo bizony eltűnt. De mégis hova tud menni egy macska a negyedik emeletről, zárt ajtón keresztül? Hát mondjuk le tud esni az ablakpárkányról.... Nagyon megijedtem, ki se mertem nézni az ablakon, nehogy meglássam, hogy ott fekszik kiterülve. Mindig is féltettem amikor ott kint mászkált, de sose gondoltam volna, hogy egyszer tényleg leesik. Miután Áron megnézte nekem, hogy nincs vérbefagyva a betonon, kiálltam a teraszra és kiabáltam a nevét, de semmi. Egy darabig még nézelődtem, meg szólongattam, de úgy döntöttem, hogy többre megyünk ha lemegyünk, bár igazság szerint nem fűztem sok reményt ahhoz, hogy megtaláljuk, mert ha itt lett volna a környéken akkor úgy gondoltam jött volna ha hallja, hogy hívom. Hálistennek viszont két percig sem kellett keresnünk, ott ült a földszinten a tároló ablakpárkányán. Először kicsit féltem, hogy nem ő az, de amint meglátott minket folyamatosan nyávogott, odamentem hozzá, óvatosan felemeltem, és úgy belebújt a nyakamba, hogy majdnem elsírtam magam, hogy hogy lehet ennyire aranyos. Nagyon meg volt ijedve szegénykém, ezen valószínűleg az sem segített, hogy egyből lefürdettük, mert tiszta mocsok volt a bundája, a szája meg a nózija pedig véres. ráadásul miközbe hoztam fel még be is kakilt. Még a kedvenc kajáját sem ette meg, csak feküdt és remegett. Ennek ellenére nem tűnt úgy, hogy az ijedtségen és a pár kis seben kívül más baja lenne, de azért inkább elvittük az állatorvoshoz. Ő is azt mondta, hogy elég jól megúszta ezt az egészet, meg kapott fájdalomcsillapítót, és egy nyugtató injekciót. 3-4 napig meg kell figyelnem, de ha idáig nem volt semmi panasza, akkor már ezután se lesz remélem. Ez biztosan egy jó lecke volt neki, hogy többet ne másszon ki a párkányra, remélem most már érti, hogy miért könyörögtem neki mindig, hogy vigyázzon.

Édesdrágám ♥

Hát ezt is befejeztük. Olyan gyorsan elszállt ez a két év ebben az iskolában. Ameddig volt szerencsém ide járni, részben megváltozott az életem, és én is sok alakuláson mentem át. Kicsit örülök neki, hogy vége, de azért sajnálom is, valószínűleg a távolságok és a teljesen más életcélok miatt voltak akikkel tegnap találkoztam utoljára, és ez most először érint meg bár pár embernél kimondottan örülök neki. Ha jól tudom még ilyen "hivatalos" okj-s osztálytalálkozók sincsenek.

Amióta szembejött velem Facebookon ez az esemény egyből eldöntöttem, hogy nekem márpedig látnom kell ezt a sok világító lufit. Bár eléggé le vagyok maradva, mert már vagy 4 éve folyamatosan megrendezik ezt. Eredetileg úgy terveztem, hogy majd Áronnal kimegyünk és hjajj de milyen romantikus lesz ahogy ott állunk a sötétbe és a fejünk felett pedig száll a sok fényes léggömb. De hát természetesen nem ez történt, mert miért is történt volna.

El sem hiszem, de egy hét kemény ötletelés után végül elkészült a portfólióm is. Nem gondoltam volna, hogy majdnem egy egész nappal a leadási határidő előtt befejezem. Amikor tegnap olvastam az e-mailt, hogy legkésőbb pénteken délre le kell adni, azt hittem ott leszek rosszul, nem tudtam hogyan fogok még ennyi mindent megcsinálni ilyen rövid idő alatt. Pár hete még írtam egy listát, hogy mégis kb miket szeretnék belerakni:

Van a polcon egy parfüm. Rajta egy kis rózsaszín "szőrös pompom" amit már nagyon régen kinéztem magamnak. Anyukám egyszer azt mondta ha kiürül az üveg megkaphatom. Úgy nézett ki, hogy sokat kell rá várnom, mert ezt a finom illatot csak különleges alkalmakkor használta. Ennek vagy 5 éve. Már sosem fog kiürülni az az üveg.

Ő pedig ma lenne 41 éves.

Készen vagyok az arculati kézikönyvemmel. Tanulva azokból a hibákból amiket most ebben az elmúlt két napban tapasztaltam a nagy kapkodásban, úgy érzem jobb ha nem élem magam bele abba, hogy  a portfólióm abban a pár témában fog elkészülni amit kitaláltam, mert most a logón kívül mindent át kellett variálnom. (és a logót is csak azért nem, mert azt 3 nappal ezelőtt csináltam újra.) Talán ha nem lettem volna ennyire 'halogatás királynő' megcsinálhattam volna az eredeti tervemet is, de most ebben a nagy hajrában kénytelen voltam a legegyszerűbb megoldásokat keresni és alkalmazni. Nem lett tökéletes, de remélhetőleg ahhoz elég, hogy legalább egy hármast kapjak rá. [Nem is tudom, jár nekünk ezért egyeltalán jegy?]

Legkésőbb szombatig, de nekünk péntekig -mert ki akar szombaton bemenni csak ezért a suliba- le kell adnunk azt az arculati kézikönyvet amit január közepétől volt időnk megcsinálni. Mivel egyszer kaptunk már ilyen feladatot előző félévbe, és azt pikkpakk összedobtam egy fél este alatt, gondoltam ez se lesz olyan nagy kunszt. Tévedtem, hatalmasat tévedtem. Idáig abban a hitben éltem, hogy a logó amit április elején megcsináltam, tökéletesen illik az egész dologhoz amit kitaláltam, aztán ezzel elkészíteni a mockupokat és a többit már gyerekjáték, de tegnap szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy az a logó enyhén szólva kva szar. Miért van az, hogy valami egyik hónapban még tetszik, aztán utána már rá se bírunk nézni? Így végül a tegnap estéből amit a végleges arculat megalkotására terveztem, egy egész éjszakás hiszti lett, de azt hiszem sikerült elkészítenem azt az "emblémát" ami után 1 hónappal nem akarom elásni magamat a föld alá, legalábbis nagyon remélem, mert élesben bemutatnunk majd csak júniusban kell.

Végül úgy néz ki áprilisra se sikerült semmit írnom, így megint csalok, és ezt arra állítom.

Egyébként azért maradtam el ennyire az egésszel, mert húsvétra kaptam egy új laptopot, mert ezen már eléggé nehezen birkóztam meg a sulis feladataimmal, így ezt a mostanit meg majd odaadom a papáéknak, hogy nekik is legyen valami használható a 2000ből rájuk maradt számítógépük helyett, és úgy gondoltam, hogy addig nem jövök fel az új szerzeményemről a blogra amíg erről le nem zártam a dolgokat. Konkrétan majdnem egy hónapba telt, de sehogy se bírtam magam rávenni, hogy ide visszaüljek, mert így megint a múlt egyik darabját kell majd elengednem, igaz, hogy csak a mamámékig, és akármikor láthatom majd, de valamiért akkor is nehéz, pedig csak egy laptop, de nekem nem akármilyen.

Ez a hónap sajnos/ nem sajnos, de elrohant mellettem, konkrétan szó szerint észbe se kaptam és már április lett, ezért úgy döntöttem, hogy mivel most perpill nincs időm hosszabb bejegyzésre, álmos vagyok az egy szem februári poszthoz hasonlóan most is egy LOL-os mókát osztok meg gyorsan, aztán átállítom a dátumot, hogy úgy nézzen ki mintha még márciusban írtam volna. imádlak blogspot, amiért ezt megtehetem.

A másik videót nem tudom beágyazni, de ennek a paródiája, az egyik kedvencem: https://www.youtube.com/playlist?list=LLg-sBgI5oo0b7F9o5j2zwlA

Meglátszik azért, hogy értelmes dolgokkal töltöttem ezt az elmúlt hónapot is. A másik posztra visszatérve pedig, közben megszereztem Diana-t és Syndra-t, plusz még Nami-t is, pedig ő egyenlőre még nem is volt betervezve.

A következő bejegyzés remélem már hamarabb érkezik, és addigra igyekszem is összekapni magam, nem pedig ilyen édes kis semmiségekkel betölteni a keletkezett űrt, de addig is, legalább most ismét kielégült a precizitásom, és lesz egy bejegyzés márciusban is.

Adios.

Sajnos ebben a hónapban nem sok energiám volt írni, elég retekre sikeredett ez a február, és igaz, hogy a hónapnak holnap vége, a problémának ami a közepe fele felütötte a fejét még egyenlőre nincs, úgyhogy ezért tűntem el ennyire. Viszont nem szeretném ha nyom nélkül kerülne a blogon süllyesztőbe ez a 28 nap, szóval gondoltam összegyűjtöm, hogy melyik hősöket szeretném még mindenképpen megvenni Lol-ba, most, hogy végre pár hete megléptem a 30-ast. Senpaial most először az ap-s rúnáimat raktuk ki, úgyhogy mindenképpen először olyan championokat kell vennem, de már kinéztem egy ad-t is.

6300 IP

Ők azok akiket már sikerült nem teljesen noobként kipróbálnom, némelyikkel már quadraztam is, úgyhogy remélem egyik se lesz olyan baklövés mint amilyen pár hónapja Katarina volt. Rühellem Katarinat.

Aztán akiket még szerintem szeretnék megvenni, de régen játszottam velük, vagy még egyszer se: Yasou, Zed, Fiora, Vladimir, Sejuani, Riven, Caitlyn, és Nidalee. Azt hiszem ennyi.

Jelenleg amúgy kemény 8 darab hősöm van: Ahri, Akali, Annie, Irelia, Katarina, Lux, Sivir és Soraka, aztán ha jól emlékszem nem is említettem, hogy év elején a Mystery boxomba egy Commando Lux skin volt, pedig már azt hittem nem is fogok kapni, hiszen én voltam bannolva... de mindenesetre nagyon örültem neki.

Egész jól halad a fekete szín kiűzése a szekrényemből, imádom ezeket a leárazásokat amik ilyenkor lenni szoktak. 2 hete kedden Tündével elmentünk a Westendbe, és ahogy múltkor amikor Aliexpresszeztem, most is megfogadtam, hogy semmit nem veszek meg ami 2000 forint fölött van, ennek ellenére sikerült szereznem egy nyári ruhát, három felsőt, egy rövidnadrágot, egy táskát és egy pénztárcát. Furcsa volt lecserélni azt a "Frankeinstenes"-et, mert emlékszem, hogy még szeptember/októberbe is mennyire rajongtam érte, ráadásul amikor először megjelentem a suliba nem full feketében volt aki hirtelen meg sem ismert. Kicsit úgy érzem most magam mint általános iskolában amikor még nem kapott el a jrock láz. Az előtt imádtam a kötött holmikat, az indiánokat -ovis koromban sokáig az akartam lenni ha felnövök-, a tollakat, az álomfogókat, mindenféle köveket, a füstölőket és a gyertyákat. Aztán ahogy egyre jobban belemerültem a japánosdiba úgy hagytam el ezeket, mert valahogy nem illettek bele a "képbe", meg kellett az a megőrülés ami ezzel járt, úgyhogy örülök neki, hogy volt egy ilyen korszakom, csak ezt a full feketeséget nem kellett volna ilyen sokáig elhúznom,  viszont azt hiszem most kezdek rátalálni az igazi önmagamra. Annyira örülök, hogy pár éve nem kezdtem el tényleg komolyan tágítani a fülem, meg nem csináltattam semmilyen tetoválást, úgy éreztem, hogy megbánnám, és tényleg.

Random facts about me #1

Azt hiszem idáig tartott az a rövid -pár hónapos- időszak ameddig szerettem ebbe a suliba járni. Igaz abban a 3 félévben amit már eltöltöttem itt most sikerült egyenlőre a lehető legjobban összerakniuk az órarendet, ami nagyon remélem, hogy ilyen marad, nem kell bele több óra, meg semmi, de... és ez egy hatalmas nagy DE... össze lettünk vonva az osztályunk másik felével, úgyhogy üdv újra 3 grácia, aztán, hogy még teljesebb legyen a kép, még múlthéten, amikor éppen arról áradoztunk egymásnak Zsuzsival, hogy milyen jó, hogy csak hetente egyszer 2 órában kell őket elviselnünk, felhívta a figyelmemet arra, hogy nem csak az én régi osztályomba volt 3 grácia, hanem az övékében is, úgyhogy most már 6, hat, HAT! grácia társaságát élvezhetjük egyenlőre -hála a magasságosnak- heti 3 napban. 

Na... most azért utánanéztem pontosan a grácia szó jelentésének, és nem egészen azt találtam amit szerettem volna, szóval a gyakori kérdéseken az egyik válaszoló szerint, akinek inkább hiszek, minthogy véletlenül is valami pozitív szót használjak rájuk: 

Szóval akkor legyen a 6, hat, HAT! fontoskodó, picsogó, nyalizós, okoskodó, majomkodó gyökér hatos. Sok mindenkit elviselek, idáig az óvodától a gimnáziumig egyik osztálytársammal se volt semmi bajom, de őket egyszerűen képtelenség. Valami csoda folytán minden olyan tulajdonság megvan bennük amiket nem vagyok képes elviselni. Most egy kicsit muszáj panaszkodnom, akit nem érdekel az nyugodtan ugorjon a következő bejegyzésre. Képtelen vagyok megbékélni azokkal akik folyamatosan azon vannak, hogy a tanárok kiskedvencei legyenek, akik folyamatosan kibeszélnek/kiröhögnek másokat a hátuk mögött, de a szemükbe jópofiznak velük, akik állandóan hangoskodnak, hogy mindenki rájuk figyeljen, és akik azt hiszik, hogy mindent tudnak, ezért mindenbe beleszólnak. Hát azt hiszem ennyi.

És csak vicceltem, nincs is következő bekezdés, mert rájöttem, hogy amit majd még írni szeretnék, az nem illik ide, szóval jóéjszakát gyerekek.

Mivel az elmúlt héten kb minden nap kaptam egy mailt az oldaltól, hogy rengeteg minden kerül kevesebbe a wishlistemről, úgy döntöttem nem halogatom tovább a dolgot, és a maradék karácsonyra kapott pénzemből megveszek még pár dolgot.

Az az egy kikötésem volt csak, hogy semmi nem lehet 8$-nál drágább, és egy felső kivételével sikerült is tartanom magam hozzá, bár az is csak pár centtel kerül többe, úgyhogy most büszke vagyok magamra.

Tudom, hogy már említettem, nem is egyszer, de valami hihetetlenül sokat változtam az elmúlt pár hónapban, és van pár halvány sejtésem, hogy ez minek lehet köszönhető, de akkor is furcsa, furcsa mert sose gondoltam volna, hogy ez is én vagyok, és, hogy ilyen is lehetek. 

Azt hiszem végül arról nem írtam, hogy a régi blogomat miért hagytam ott. Először nagyon akartam, de annyira feldúlt voltam, hogy biztosan nem olyan bejegyzés született volna belőle amilyet szerettem volna, meg eléggé magánügyes a dolog, és igazából nem tudom, hogy ezt a blogot ilyen szinten mennyire szeretném személyessé tenni. Úgy értem, az előzőn túlságosan is sok volt a személyes információ és fénykép rólam, meg nem csak rólam, de ennyit most biztosan nem szeretnék kiadni magamról. Sőt, azt a "naplót" is már csak azért sem nevezem nevén, mert nem akarom, hogy bárki is oda találjon. Még véletlenül sem, azt hiszem be is fogom állítani privátra. Annyira de annyira szeretném lezárni és elfelejti azt az időszakot, mindent amit odaírtam, és mindent ami oda köt. Az már nem én vagyok, hihetetlenül nem én, és igencsak furcsa belegondolni, hogy mindez ami most ennyire távol áll tőlem az tavaly még mennyire valóságos volt. Akkor úgy gondoltam, hogy önmagam vagyok, de valószínűleg csak ezt akartam elhitetni magammal. Kellett az a "pofon" nyáron, hogy felébredjek, bár még mindig nem teljesen találtam rá arra, hogy ki vagyok, azt már pontosabban tudom, hogy merre szeretnék haladni. 

Hirtelen teljesen más életérzés kezdett hatalmába keríteni, aminek köszönhetően megváltozott a felfogásom és az ízlésem is. A ruhák/kiegészítőkhez kapcsolódót nagyjából részleteztem pár bejegyzéssel arrébb, de már zenében is teljesen mást kedvelek. Bár ez egy igen erős szó, mert jelenleg semmilyen kedvenc együttesem vagy stílusom nincsen, most csak random elindítok valamit youtube-on, vagy bekapcsolom a tv-n valamelyik zenecsatornát, amire amúgy nem vagyok büszke, de most valahogy amúgy nem lételemem a zene. Most értékelem a csendet is.
Míg tavaly teljesen odavoltam a BMTH-ért, és a hozzájuk hasonlóakért, most viszont ha bármi ilyesmit meghallok, hát... nem azt mondom, hogy rosszul leszek, mert durva túlzás lenne, de taszít és irritál. Irritál mert emlékeztet, és taszít, mert egyszerűen egy olyan közösséggel társítom össze amihez már nem szeretnék tartozni. De mielőtt bárki félreértene, ezzel senkit nem akarok megbántani, aki szereti őket, mert nincs velük semmi baj, csak azt hiszem az a jó szó, hogy kinőttem már ebből. Gondolkoztam azon is amúgy, hogy ez a második X teljesen átmosta az agyamat.

Viszont még így a végére, akármennyire is klisé, meg ilyesmi, mivel új év kezdődött, és hihetetlenül unatkozom, mert valahogy nincs kedvem senpaiékkal lolozni, úgy döntöttem, hogy átszórtírozok pár oldalt, és kitörlök/unfollowolok mindent és mindenkit ami/aki csak kicsit is a tavalyra, vagy az az előtti dolgokra emlékeztet. Idáig átnéztem a tumblröm és a bloglovinom, és összesen idáig több mint 100 oldaltól szabadultam meg, nagyon felszabadító érzés, hogy mostantól nyugodtan végigtekerhetek rajtuk, semmi de semmi nem lesz amit megpillantva elfoghatna egy keserédes nosztalgia. Ijesztő, hogy régen mennyire szerettem elveszni a múltban, most meg nem akarok mást csak felejteni, felejteni és felejteni.

Ja, és ha már bloglovin,

Follow my blog with Bloglovin