Legkésőbb szombatig, de nekünk péntekig -mert ki akar szombaton bemenni csak ezért a suliba- le kell adnunk azt az arculati kézikönyvet amit január közepétől volt időnk megcsinálni. Mivel egyszer kaptunk már ilyen feladatot előző félévbe, és azt pikkpakk összedobtam egy fél este alatt, gondoltam ez se lesz olyan nagy kunszt. Tévedtem, hatalmasat tévedtem. Idáig abban a hitben éltem, hogy a logó amit április elején megcsináltam, tökéletesen illik az egész dologhoz amit kitaláltam, aztán ezzel elkészíteni a mockupokat és a többit már gyerekjáték, de tegnap szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy az a logó enyhén szólva kva szar. Miért van az, hogy valami egyik hónapban még tetszik, aztán utána már rá se bírunk nézni? Így végül a tegnap estéből amit a végleges arculat megalkotására terveztem, egy egész éjszakás hiszti lett, de azt hiszem sikerült elkészítenem azt az "emblémát" ami után 1 hónappal nem akarom elásni magamat a föld alá, legalábbis nagyon remélem, mert élesben bemutatnunk majd csak júniusban kell.


 De, hogy még mókásabb legyen a dolog, nem csak ennek az arculatnak kell elkészülnie, hanem jövőhét péntekig egy 20-30 oldalból álló portfóliónak is, amiből még szintén nincs meg semmi, ráadásul ezt úgy sikerült összehozni, hogy január óta úgy van az órarendünk, hogy szerdán és csütörtökön be se kellett mennünk, volt egy hét tavaszi szünet, és április 28-án véget ért nekünk a tanítás, úgyhogy már potom két hete döglödöm csak.

Tulajdonképpen nem azzal van a baj, hogy lusta vagyok, hanem azzal, hogy félek attól, hogy minden ami szépen összeáll a fejemben, az elkészítve korántsem úgy fog kinézni, és akkor mit csinálok. Így addig is abban a tudatban élek, hogy jó lesz ez majd amikor itt lesz az ideje.

A legeslegrosszabb viszont az, hogy ez nem egy olyan dolog mint mondjuk a matek, ahol azt mondom, hogy 2+3=5 és akkor az úgy van, nem tudnak belekötni, ha tetszik nekik, ha nem, de ebben a szakmában, úgy, hogy azt se tudjuk kik fognak minket vizsgáztatni, nehéz lesz olyan dolgokat csinálni amit nem fognak leszólni, szerintem. Egyik barátnőm mesélte, hogy ő is megmutatta két tanárnak a készülőfélben lévő logóját, az egyik szerint marha jó, a másik szerint pedig sűrgőssen csináljon újat. Na ilyenkor legyél okos. Ráadásul ha valamibe megkérdőjeleznek akkor ki vagyok én, hogy megmondjam a "profiknak", hogy márpedig ez így jó? De lehet, hogy ezt már csak én reagálom túl. Nem tudom, már csak túl akarok lenni rajta.

Remélem azért tényleg össze fogok tudni rakni valami klassz vizsgamunkát, amit büszkén vállalhatok, hogy az enyém.

Viszont addig is: 

kneppe det lort!