Amióta szembejött velem Facebookon ez az esemény egyből eldöntöttem, hogy nekem márpedig látnom kell ezt a sok világító lufit. Bár eléggé le vagyok maradva, mert már vagy 4 éve folyamatosan megrendezik ezt. Eredetileg úgy terveztem, hogy majd Áronnal kimegyünk és hjajj de milyen romantikus lesz ahogy ott állunk a sötétbe és a fejünk felett pedig száll a sok fényes léggömb. De hát természetesen nem ez történt, mert miért is történt volna.

Ő beteg lett, én pedig elmentem kirándulni a nagyszüleimmel Zsámbékra megnézni a templomromot. Legutoljára a 9.-es osztálykiránduláson jártam itt, szóval körülbelül 5 éve, de mivel semmit sem változott az egész teljesen láttam magam előtt ahogy állunk a "templomban" és ofő történeteket mesél róla, meg ahogy ülünk a padokon és készítjük a sok közös képet, vagy ahogy a kerítés mellett sétálgatunk és gyönyörködünk a kilátásban.

Végül is itt már teljesen elkönyveltem magamnak, hogy én az este nem fogok lufikat nézn, próbáltam pár célzó megjegyzést tenni papáéknak, hogy nekik esetleg nincs-e kedvük kijönni, de hát mégse várhattam el tőlük, hogy este fél10kor még velem rohangáljanak a főtéren. Apát, Ichit, Tündét és Dorinát kérdeztem meg, hogy nincs-e kedvük kijönni, még Tamarát akartam, de ő utoljára 6 órája volt aktív chaten úgyhogy teljesen feleslegesnek gondoltam ráírni, de este fél8kor hirtelen elérhető lett és kijött velem. Hát én majdnem kiugrottam a bőrőmből, ráadásul kocsival jött, én meg tök szeretem nézni ahogy másik vezetnek, főleg ha olyanok akiknek még nincs olyan régóta jogosítványuk, és csodálni őket, mert nekem valószínűleg sosem lesz. Bár már erősen gondolkozom rajta, hogy elmegyek letenni, de autót vezetni nekem túl nagy felelősségnek tűnik, és félek tőle. Éppen az utolsó előtti koncert közepére értünk oda, azt végighallgattuk, meg beszélgettünk és nézelődtünk, majd felengedték a lufikat, és én egészen csalódott lettem, mert nem egészen így képzeltem el. Nagyon kevés volt és alig világítottak, bár attól függetlenül szép volt, egyszer szívesen megnézném, hogy Pesten milyen, mert a képek alapján ott jobbnak tűnik mint nálunk.

Ezt mind sikerült lefotóznom a fantasztikus kis ketyerémmel.

Miután hazaértem felmentem a rendezvény honlapjára, és nagyon durva, hogy milyen sok eltűnt gyerek van, és némelyik már mennyire régen elveszett. Tényleg szép és jó lenne ha ez a rendezvény segítene abban, hogy előkerüljenek.

Aztán a végére egy kis off, mert erről még nem írtam, és mivel ugyan úgy egy rendezvényről van szó, gondoltam beillesztem ide. Április 19.-én Áronnal és Zsuzsival meg a hugával és a barátjával voltunk a Lurdy moziban megnézni az LCS döntőt. Nagyon hangulatos volt, bár őszintén szólva azt a sok kiabálást meg szurkolást én nem igazán értettem, mert hát ők azt ugysem hallják, de az egyik szünetben elkaptam egy GamerEvents-es tapsolóbotot.