Tegnap volt egy hete, hogy elkezdtem kicuccolni papáékhoz. Igazából elég hirtelen jött, mert szívem szerint megvártam volna amíg az asztalos megoldja az ajtót, de Áront anyuja hazahívta a halottak napja miatt, én meg úgy döntöttem, hogy akkor már nem szeretnék egyedül maradni, inkább kijövök. Gyorsan két bőröndbe összeszedtem a ruháimat és az azokhoz tartozó fogasokat, plussz még pár könyvet, a laptopomat és a Kindle-t és jöttem is. Sajnos nem tudunk minden nap bemenni, úgyhogy még elég sok dolog otthon van, de azok már kevésbe lényegesek, még 5 polcot kell lepakolnom, de abból kettőn csak DVD-k vannak, egyen újságok, a maradékon meg pár csetresz, 7 fiók, 3 kacatos szekrény, egy nagy doboz, lávalámpa-sólámpa, az összes cipőm és az xboxom. Igazából kicsit félek, hogy ennyi minden nem is fog ide beférni, de hát ez egyszerűen lehetetlen, mert ez a szoba akárhogy is nézem kétszer nagyobb mint a másik. (és akkor ez még mindig csak az én szobám, ha ki akarom adni albérletbe akkor még lesz jó pár körünk)

Ez alatt az egy hét alatt amúgy elég jól sikerült belaknom a helyiséget, de addig még biztosan nem lesz az igazi amíg a fent említett dolgokat nem hoztam ki. Egyébként meg hálisten' papát kicsit félreértettem és lehet a falra képeket tenni, mert csak akkor kezd el repedni ha valami nehezebbet szeretnék, mint amilyenek a polcok is lettek volna, de ezt végül meg is oldottam azzal, hogy találtam egy aranyos kis könyvespolcot, és mivel fehér, egy nagyon régi vágyam teljesült. (Régen [5-6 éve] amikor nagyon tombolt a jrock mániám sok német rokonlelkű lány blogját bújtam, és kb mindegyiknek volt egy hasonló fehér könyvespolca ami teli volt mangákkal meg anime figurákkal és most már nekem is van egy, bár az enyémen nem csak azok vannak) Ez miatt aztán cipősszekrényem már biztosan nem lesz, mert nem férne ide, de találtunk helyette szobainast és egy nagyon aranyos fehér szőnyeget, ráadásul még 2 képet is szereztem a falra. Még a 2 parafatáblámat kéne felraknom, meg a Miyavis dalszöveges képemet és akkor már csak egy teljesen üres oldal maradna, ahova az égvilágon semmi ötletem nincsen. (Azok a falak nagyon tetszenek amikor a plafonig teli vannak ragasztgatva mindenféle képekkel, de hát ehhez se türelmem, se kedvem, se bátorságom nem lenne, mert gondolom pár hónap múlva, legalábbis az eddig tapasztalataim alapján úgy is darabokba esne le minden, és hoznák magukkal a vakolatot is, ráadásul a világon nincs annyi tinta vagy újságból kivágható kép amikkel meg tudnám tölteni.)

Szerdán végre az asztalos is meglátogatott minket, úgyhogy elvileg már be lehet csukni az ajtókat, csak én nem bírom az enyémet, mert akkora erővel kell valamiért, hogy inkább nyitva hagyom, annyira úgy se csörögnek meg zörögnek mamáék hajnalok hajnalán, meg az én szobámból se világít át a lámpa hozzájuk esténként szerencsére. Megcsináltattuk vele a szekrényemet is, mert valamiért a két ajtó között volt egy nagy hézag, de amikor kinyitotta annyira megijedtem, hogy el kell húzni hozzá a ruhákat, mert ott van a meido-s "cosplay"-em, meg még pár éve Tamarával poénból vettünk a NewYorkerbe ilyen átlátszó piros fehér pompomos "télapós" fehérneműt és azokat a bal szélen tartom minden más ruhámat rátolva, tehát ha arról a feléről lett volna elhúzva a dolog akkor az egész premier planba látszik, biztosan elsüllyedtem volna előttük, de meg tudta oldani tili-toli nélkül is.

Most, amit még mindenképpen meg szeretnék valósítani az a karácsonyfaégő felbarkácsolása az ágykeretre - valamit ki akarok találni a cellux helyett, valamivel megtölteni azt az üres falat, eljuttatni a "kábeles izét" a TV-be, hogy nálam is legyen adás (bár ez igazából annyira nem fontos, amennyit én tv-zek..) és tesztelni a netet, a Lol a kisebb delayeket leszámítva egész jól fut, a letöltést még nem próbáltam és a játék közbeni youtube-ozást se, de papáék át akarnak menni a T-homehoz, mert, hogy akkor több csatorna lenne, de arról a netről meg nem nagyon hallottam túl jókat.

Ez az első fotóm, amikor még semmilyen cuccom nem volt itt. Őszintén szólva így nekem annyira ridegnek tűnik, hogy ez egy buta hasonlat de, amikor először ránéztem a képekre azok a norvég/svéd/nem tudom börtönök jutottak eszembe, fogalmam sincs miért. Most már azért lényegesen kedvesebben néz ki.

Ráadásul lehet, hogy a hét végén már Theo is itt lesz velünk, igaz csak az udvaron, de már az is jobb mint, hogy most a másik lakásban van egyedül. Olyan kíváncsi vagyok már, hogy hogy fogja magát érezni majd kint, ma volt CicAkció a Fressnapfba úgyhogy szereztem neki egy nyakörvet meg egy olyan bigyót amit rá lehet tenni és bele tudom írni a nevét és a címét ha eltévedne.