Azt hiszem idáig tartott az a rövid -pár hónapos- időszak ameddig szerettem ebbe a suliba járni. Igaz abban a 3 félévben amit már eltöltöttem itt most sikerült egyenlőre a lehető legjobban összerakniuk az órarendet, ami nagyon remélem, hogy ilyen marad, nem kell bele több óra, meg semmi, de... és ez egy hatalmas nagy DE... össze lettünk vonva az osztályunk másik felével, úgyhogy üdv újra 3 grácia, aztán, hogy még teljesebb legyen a kép, még múlthéten, amikor éppen arról áradoztunk egymásnak Zsuzsival, hogy milyen jó, hogy csak hetente egyszer 2 órában kell őket elviselnünk, felhívta a figyelmemet arra, hogy nem csak az én régi osztályomba volt 3 grácia, hanem az övékében is, úgyhogy most már 6, hat, HAT! grácia társaságát élvezhetjük egyenlőre -hála a magasságosnak- heti 3 napban. 

Na... most azért utánanéztem pontosan a grácia szó jelentésének, és nem egészen azt találtam amit szerettem volna, szóval a gyakori kérdéseken az egyik válaszoló szerint, akinek inkább hiszek, minthogy véletlenül is valami pozitív szót használjak rájuk: 

Szóval akkor legyen a 6, hat, HAT! fontoskodó, picsogó, nyalizós, okoskodó, majomkodó gyökér hatos. Sok mindenkit elviselek, idáig az óvodától a gimnáziumig egyik osztálytársammal se volt semmi bajom, de őket egyszerűen képtelenség. Valami csoda folytán minden olyan tulajdonság megvan bennük amiket nem vagyok képes elviselni. Most egy kicsit muszáj panaszkodnom, akit nem érdekel az nyugodtan ugorjon a következő bejegyzésre. Képtelen vagyok megbékélni azokkal akik folyamatosan azon vannak, hogy a tanárok kiskedvencei legyenek, akik folyamatosan kibeszélnek/kiröhögnek másokat a hátuk mögött, de a szemükbe jópofiznak velük, akik állandóan hangoskodnak, hogy mindenki rájuk figyeljen, és akik azt hiszik, hogy mindent tudnak, ezért mindenbe beleszólnak. Hát azt hiszem ennyi.

És csak vicceltem, nincs is következő bekezdés, mert rájöttem, hogy amit majd még írni szeretnék, az nem illik ide, szóval jóéjszakát gyerekek.