Először is bevezetőnek hagy mondjam el, hogy kötöttem ki ott, hogy 1 hónap híján 23 évesen fogok ha minden összejön, először főiskolai padokat koptatni, és még csak nem is diplomáért. Általános iskolában majdnem 8 évig kinűnő tanuló voltam, ha nem, akkor is jeles, egyedül nyolcadikban eresztettem le kicsit, de akkor már nem is számított, hiszen felvettek a környékünk egyik legjobb gimnáziumába. 

Sose szerettem tanulni, és versenyekre is csak azokra jelentkeztem amikre már majdnem csak szó szerint el lettem rugdosva, de akkor is előfordult, hogy direkt hibáztam, csak essek már ki, mert semmi kedvem az egészhez. Szóval attól függetlenül, hogy tök örültem neki, hogy ebbe a gimibe járhatok, egyeltalán nem erőltettem meg magam, már koránt sem voltak olyan fényes eredményeim, szinte egyik tantárgy se érdekelt, csak az irodalom és a japán. Az utóbbit el is kezdtem magántanárnál tanulni, és nagyon jól ment, megszereztem belőle az alapfokú nyelvvizsgát is, aztán így ezek közbe ismerkedtem meg az első barátommal (tizedik tavasza) és halt meg anya (tizenkettedik ősze). Hát ezek után már annyi minden se érdekelt, mint előtte, egyeltalán nem tanultam szinte semmit, az érettségire se. Meg voltam róla győződve, hogy nekem nem kell diploma, mert felesleges, mert már szinte mindenkinek van, mert ugyan úgy a Mekibe vagy szalag mellett fogok vele kikötni, mert már nem akarok több hülyeséget megtanulni, és mert úgy is olyan rövid az élet és mind meghalunk. Nos hát igen, látszik, hogy a tizenéves önmagam egy idióta volt, aki szóval fogta magát, és elment egy grafikus okj-re Pestre, mert, hogy azzal milyen jó lesz neki. De hát mivel ezt írom, sejthető, hogy nem így történt. Gyakorlatilag semmire se mentem ezzel a képzéssel. Nagyjából megtanultam kezelni a Photoshoppot és egyéb grafikus programokat, de olyan állások amik ezzel kapcsolatban érdekelnének szinte egyeltalán nincsenek a környékünkön. Viszont mégse mondanám, hogy megbántam, itt találkoztam Áronnal ♥ és rájöttem, hogy egyszerűen gyűlölöm Pestet, és se ott élni, se dolgozni nem szeretnék, ami azt hiszem jobb, hogy így 2-3 év alatt iskola közben derült ki, mint már mondjuk egy ottani állással a nyakamban.

Nem tudom mi történt, de a Pestre feljárkálás akkoriban az összes életkedvemet elvette (vagyis tudom, csak most nem tartozik ide, de minden összefügg...), a korrektor továbbképzésről már ki is iratkoztam, és teljesen bezárkóztam az elmúlt másfél évben. Szóval itt vagyok most, egy elbaltázott érettségivel, egy félbehagyott japánnal, angol nyelvvizsga meg úgy mindenféle tervek nélkül. Arról a főiskoláról ami a mi városunkban van, hallani se akartam, aztán egy hűvös keddi napon miközben a természetgyógyásszal beszélgettem, egyszercsak azt vettem észre, hogy igaza van, és eddig is mindenkinek igaza volt, szükségem van arra a nyavalyás diplomára, akármennyire is fogalmam sincs még mindig, hogy mégis milyen irányban induljak el. És tudjátok ennek ellenére mégis melyik főiskolát választottam? A városunkban lévőt. 

Sajnos mivel anno aránylag tényleg elbaltáztam az érettségimet (62% irodalom, 46% matek, 50% töri, 66% angol és 52% föci) a nuku tanulással, esélytelen volt, hogy bárhova is bekerülök, ezért próbáltam meg idén tavasszal újra a történelmet. Ha nem húzom ki a 4 tétel közül valamelyikét amit nagyon nem szerettem volna, vagy a hosszú esszén kicsit kevesebb pontot bukok, akkor aránylag simán meg is lett volna, de ilyenekben sose voltam szerencsés, ha csak egy dolgot nem tudok, tuti, hogy akkor is sikerül pont az kihúznom, szóval nem lett meg a kellő pontom (64%). 

De! Nem csak alapfokra, hanem felsőfokú oktatásra is beadtam a jelentkezésemet: Kereskedelem és marketing (logisztika) szakra, és felvettek. Először nem akartam elfogadni, nem akartam még egy sima okj-s papírt, viszont miután bementünk a suliba és beszélgettünk egy illetékessel, nagyon megtetszett. Levelezős, így csak szombaton kell bejárni, mellette csinálhatok bármit, és a fenti bekezdésekből látszik is, hogy rengeteg mindent be kell hoznom amit az elmúlt években elvesztegettem, többek között minimum egy angol középfokú nyelvvizsgát, és igazából nagyon szeretném újrakezdeni a japánt is, és abból is megcsinálni, végre letenni a jogosítványt, valamint valami pár órás munka se ártana. Mivel az albérletem ki van, és úgy néz ki, ki is lesz adva egy darabig, egyelőre egy 4-5 órás valami is megtenné. De ami a legjobban hangzik ebben az egészben, az az, hogy elvileg ez a tanulmány beszámít a felvételibe, ráadásul krediteket is ad, szóval elképzelhető, hogy 2 év múlva meglesz az alapképzésre is a kellő pontom, és mivel annak a fele már ezen a képzésen el lesz végezve, így ott nem kell lehúznom 3-4 évet, hanem csak kb kettőt. Így nem vesztenék még több évet, meg semmit. Ha pedig kevés lenne a pontom, a töri helyett megpróbálkozhatnék angolból javítani, ha lesz nyelvvizsgám, kizárt dolog, hogy 66%-nál ne tudnék többet produkálni.

Így nagy vonalakban tehát most ez a helyzet velem. Szeptember elsején van a beiratkozás, aztán majd kiderül mennyire nekem való ez a szak, meg a többi, amit kitaláltam. (Bár bevallom nagyon félek, hogy mégse fog indulni, mert többen lesznek úgy vele, hogy nekik ez diploma nélkül nem éri meg, és majd a beiratkozásnál fog kiderülni, hogy nem vagyunk mégse elegen, de szorítsatok, hogy ne így legyen ♥)