Egész jól halad a fekete szín kiűzése a szekrényemből, imádom ezeket a leárazásokat amik ilyenkor lenni szoktak. 2 hete kedden Tündével elmentünk a Westendbe, és ahogy múltkor amikor Aliexpresszeztem, most is megfogadtam, hogy semmit nem veszek meg ami 2000 forint fölött van, ennek ellenére sikerült szereznem egy nyári ruhát, három felsőt, egy rövidnadrágot, egy táskát és egy pénztárcát. Furcsa volt lecserélni azt a "Frankeinstenes"-et, mert emlékszem, hogy még szeptember/októberbe is mennyire rajongtam érte, ráadásul amikor először megjelentem a suliba nem full feketében volt aki hirtelen meg sem ismert. Kicsit úgy érzem most magam mint általános iskolában amikor még nem kapott el a jrock láz. Az előtt imádtam a kötött holmikat, az indiánokat -ovis koromban sokáig az akartam lenni ha felnövök-, a tollakat, az álomfogókat, mindenféle köveket, a füstölőket és a gyertyákat. Aztán ahogy egyre jobban belemerültem a japánosdiba úgy hagytam el ezeket, mert valahogy nem illettek bele a "képbe", meg kellett az a megőrülés ami ezzel járt, úgyhogy örülök neki, hogy volt egy ilyen korszakom, csak ezt a full feketeséget nem kellett volna ilyen sokáig elhúznom,  viszont azt hiszem most kezdek rátalálni az igazi önmagamra. Annyira örülök, hogy pár éve nem kezdtem el tényleg komolyan tágítani a fülem, meg nem csináltattam semmilyen tetoválást, úgy éreztem, hogy megbánnám, és tényleg.

Random facts about me #1

Miután aznap kivásároltam magam Tündével átjöttünk hozzám Nana-t nézni, de ahogy lenni szokott, nem nagyon haladtunk vele, két részt sikerült csak megnéznünk. Érdekes amúgy, hogy mostanában nem igazán nézek animéket, mert egyszerűen annyira idegesít, hogy teli van a legtöbb sablonos személyiségekkel meg nyávogással, viszont azt a pár kedvencemet akármikor és akárhányszor képes vagyok megnézni. A teljesség igénye nélkül a Nana-n kívül ilyen még a D.N. Angel és a Fruits Basket. 

Random facts about me #2

Valamelyik héten pedig amikor még nagyban csináltam a félévi beadandókat, pontosabban arculati kézikönyvet egy kávézónak, annyira elfogott a 90-es évek hangulata, hogy kb két hétig csak akkori zenéket hallgattam, bár becsúszott pár 00s is, de csak maximum 2004-ig, aztán ha már amúgy is ennyire benne voltam úgy döntöttem, hogy nem csak hallgatni akarom ezt az évtizedet hanem nézni is, úgyhogy elkezdtem a Jóbarátokat, aztán csatlakozott hozzám Senpai is úgyhogy most lesz 3. hete, hogy az a hétvégi esti programunk, hogy azt nézzük hajnalig. Aztán mivel így ez kiesett a "néznivalók ha egyedül vagyok" listámról úgy döntöttem, hogy megnézem az Olsen ikrek összes filmjét amiben már nem kisgyerekek, úgyhogy mostanában kedd-szerda este ez a programom, és így, hogy láttam már párat sikeresen megállapítottam, hogy az összes filmjük gyakorlatilag ugyan arra a sémára épül, úgyhogy ha már egyet láttál az összeset láttad, így most kell mind a két este, hogy befejezzek egy filmet, ami fura, mert régen nagyon szerettem őket, a filmeket is, meg mint színészeket is, emlékszem ha valaki megkérdezte ki a kedvenc színésznőim egyből rávágtam, hogy ők, ráadásul még a naplómba is írtam olyanokat, hogy épp adják a tv-be és nézem, és de boldog vagyok. 

Random facts about me #3

Múlthéten a 2 nap "hétvégém" a hét közepén fantasztikusan telt, ebéd után átjött Dorina és néztünk HanaKimit meg beszélgettünk, mert mostanában sajnos nem találkozunk sokszor, aztán nem sokkal azután, hogy elment, jött át Tünde újra Nana-t nézni, valami hihetetlen módon egész sokat haladtunk most vele, csak előtte sikerült vicces dolgokat alkotunk, mint például, hogy álltunk a tükör előtt és épp néztük, hogy milyen dagadtak vagyunk, miközben arról diskuráltunk, hogy pizzát vagy gyrost akarunk-e rendelni vacsorára, aztán valahogy elírtam a nevem a Pomodoro honlapján, úgyhogy mókás nevű egyénnek szállították a kaját, valamint Tündének sikerült kiengednie Theot a lépcsőházba mikor kinyitotta az ajtót a futárnak, majd az én 36os papucsomat vette fel a 41es lábára és abban kergette. Azt hiszem egy darabig majd inkább nem rendelünk innen.

Másnap pedig jött át Tamara, vele jó sok beszélni valónk volt, mert még én se nagyon mondtam neki semmi konkrétat Senpairól, ő meg aztán főleg semmit az új barátjáról, a vége meg az lett, hogy egy hétvégére áthívtam őket társasozni, mert mesélte, hogy mennyire szeretnek játszani, nekem meg ezer éve, hogy ilyesmiben lett volna részem, és szerintem Senpainak is, úgyhogy remélem hamar össze tudjuk majd hozni.

Pár hétvége óta meg próbálom elrángatni Senpait fel a hegyre, de egyszerűen annyira lusta, én viszont annyira menni akarok, így komprumisszumos megoldásként otthon maradunk és lolozunk. Olyan zavaró, hogy kicsinek nem akartam menni soha sehova kirándulni mégis állandóan vittek mindenhova, most meg, hogy csak mennék és mennék nem jön velem senki, pedig egyenlőre nem is világot szeretnék látni, de még csak nem is országot, hanem csak környéket, főleg, hogy most ilyen szép havas minden, de úgy tűnik, hogy egyenlőre be kell érnem azzal, hogy ücsörgök az ablakomba és fotózgatom a "kilátást".