asszonyka
július 27, 2015Július 24.-én elérkezett az a nap amikor végre újra találkoztunk Imotou-val. A legutolsó találkánk óta már több, mint fél év telt el, úgyhogy nagyon örülök, hogy ezt most sikerült összehoznunk.
Kelenföldön találkozunk a vonatállomáson, aztán elmetróztunk az Árkádba, ahol jól kinézelődtük magunkat, meg beszélgettünk sokat, de közös venni valót nem nagyon találtunk először sajnos, pedig olyan jó lett volna vásárolni valamit amit ha felveszünk mindig eszünkbe jutnak a közös emlékeink és ez a nap, hiszen úgyis nagyon ritkán tudunk csak találkozni, ezért úgy döntöttünk, hogy veszünk valami barátság dolgot. Először karkötőben gondolkoztunk, de nem találtunk olyat ami tetszett is volna, és 'bírta volna a strapát', mindenképpen olyat képzeltünk el amit magunkon hagyhatunk és nem kell folyamatosan levenni fürdésnél stb. (és nekem még egyéni kikötésem volt, hogy ne legyen fekete) Ezeket a kritériumokat szem előtt tartva vettünk egy fekete feng shui-s nyakláncot. Kis egyszerű és nem zavaróan túl fekete úgyhogy viszonylag elég hamar eldöntöttük, hogy ez lesz a befutó. Végül aztán amúgy én még vettem egy bikinit, elég hosszas procedúra volt, de nem találtam a megfelelő alsót, és leárazták az egyik cipőt is amivel már régóta szemezgettem, így még azt is beszereztem. Vicces volt amúgy, mert felpróbáltunk jópár dolgot, aztán átmentünk az Ikeába. Először megkerestük a kajáldát, elég nehéz volt, azt hittem könnyebben oda fogok találni, hiszen akkor még csak 2 napja volt, hogy utoljára ott jártam, de végül meg lett és ez a lényeg. Ott meghívtam Imotou-t egy sütire, mert nem rég volt a szülinapja, meg agyaltunk valami különlegesnek tűnő ételen, de aztán maradtunk a könnyebben beazonosíthatóbbnál a biztonság kedvéért. Elég sokat üldögéltünk az étkezdében, aztán körbenéztünk, jó sokáig bolyongtunk, végignéztünk mindent, meg vettünk is pár dolgot, én egy elég nagy képkeretet is, élmény volt hazáig cipelni. Hazafele a Délibe mentünk, de amíg nem indult a vonatom Imotou felszállt velem és csináltunk pár közös képet, aztán búcsút vettünk egymástól, de remélem nem hosszú időre.
0 megjegyzés