'ömlesztett'

július 12, 2015

Azt hiszem megint itt az ideje bocsánatot kérnem amiért így eltűntem. Már több mint féléves a blog, majdnem egy, de sajnos nem büszkélkedhet valami sok bejegyzéssel, pedig a régebbin mennyi marhaságot össze nem hordtam majdnem minden nap, aztán egy kicsivel több, mint egy éve szakadt meg ez a lendület, és azóta, mint látszik elég nehezen rázódom vissza, amiben egyébként az is közrejátszik, hogy képtelen vagyok írni, ha nem tetszik a design, amit tudom, hogy én raktam fel, de szerintem enyhén borzalmasra sikerült, túl sok volt benne a random indokalatlan szín, amit amúgy nem szeretek, csak próbáltam kicsit nyárias hangulatot teremteni itt is, de nem tudom minek, mert amúgy ki nem állhatom a nyarat, de most, hogy ennyit írtam máris sületlenséget ideje talán kicsit áttérni a talán normális mondandómra. [milyen körmondat(?) lett ez]

Lesz mit mesélnem, de rövidre fogom.


Június 22.-én végre sikerült összehoznunk a közös Ikea-zást Tündével. Már legalább 3-4 hónapja készültünk rá, bár először csak az Árkádba indultunk megvenni a Kisherceget, mert lebeszéltük, hogy vizsga után magunkévá tesszük, csak előtte benéztünk pár kedvenc boltunkba és annyira elszomorított mindkettőnket a kínálat, hogy inkább homlokegyenest vándoroltunk is át az Ikeába, természetesen a könyvet el is felejtve. Pech, de még azóta se vettük meg. Viszont az előbb említett boltban annyi szépséget láttam, nagyon rég voltam már itt, vagyis ebbe még sose, mert mi amúgy mindig a Budaörsibe mentünk. [random informations for everyone] De,! (remélem egyszer tényleg hivatalossá teszik azt a felkiálltóvesszőt, most tök jól jönne) előtte megkajáltunk, olyan finom ételek vannak itt, és a mandula tortájuknak sehol a világon nincsen párja. Tündével is megkostóltattam, mert igaz ő a veterán ikeás, de ilyet még ő sem evett, szóval ott élvezkedtünk vagy háromnegyed órát az ebédlőben, aztán nekiláttunk a felfedezőtúrának. Nagyon nagy leárazások voltak, úgyhogy vettem is pár dolgot, rá is fért a lakásra a vérfrissítés, sokkal másabbul is érzem magam azóta itthon. 
Kedden nekiálltam elpakolgatni a zsákmányaimat, meg papával kiszortíroztuk a spejzt és pár szekrényt, ezzel jóformán el is ment az egész napunk.
Szerda, hát azt a múltkori ilyenhez hasonlóan majd inkább egy külön bejegyzésben.
Csütörtökön pedig nagytakarítást csináltunk, aztán úgy volt, hogy megyek utána Pestre, de nem lettem kész időben, meg amúgy se lett volna szerintem valami okos ötlet magamat ismerve.
Pénteken volt az a 'fesztivál' a szomszéd városban amit amióta az eszemet tudom csak egyetlen egyszer hagytam ki, úgyhogy természetesen most is elmentünk, igazából én csak a szombatra mentem mindig ki, de még a vizsga előtt lebeszéltem Endrével, hogy lehozza a két cseh ismerősét és elmegyünk Vad fruttik koncertre. Nem igazán ismerem azt az együttest, de ettől függetlenül jó móka volt az egész este, még annak ellenére is, hogy csak a hajnali első vonattal tudtunk hazajönni, aztán Áronnal mi még kimentünk aznap is, mert este volt a tűzijáték amit semmi pénzért nem hagynék ki, ráadásul ez volt vele az első.
A következő héten Áronéknál voltunk, nem csináltunk semmi különöset, meg amúgy ezen a héten se.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Subscribe