Készen vagyok az arculati kézikönyvemmel. Tanulva azokból a hibákból amiket most ebben az elmúlt két napban tapasztaltam a nagy kapkodásban, úgy érzem jobb ha nem élem magam bele abba, hogy  a portfólióm abban a pár témában fog elkészülni amit kitaláltam, mert most a logón kívül mindent át kellett variálnom. (és a logót is csak azért nem, mert azt 3 nappal ezelőtt csináltam újra.) Talán ha nem lettem volna ennyire 'halogatás királynő' megcsinálhattam volna az eredeti tervemet is, de most ebben a nagy hajrában kénytelen voltam a legegyszerűbb megoldásokat keresni és alkalmazni. Nem lett tökéletes, de remélhetőleg ahhoz elég, hogy legalább egy hármast kapjak rá. [Nem is tudom, jár nekünk ezért egyeltalán jegy?]

Valamint be kell vallanom, hogy sokat köszönhetek ennek a számnak. Akárhányszor elkapott a hiszti, elindítottam és máris sokkal elhivatottabbnak éreztem magam. Olyan kellemes nyári feelingje van, de nem mondom meg milyen idili kép játszódik le bennem miközben hallgatom.

Most megyek olvasni, hétfő óta Áronnál vagyok, átkutattam a könyvespolcát és találtam nagyon régi könyvtári könyveket. Móricz Zsigmond 1953-as Betyárját kezdtem el bújni. Olyan furcsa, benne van a könyvekben az a régi könyvtári kölcsönző lap is, 1960-as és korábbi feliratkozókkal, minden lapnál meg kell állnom egy kicsit, hogy elgondolkozzam rajta, hogy melyik maszat és szakadás vajon hogyan, kitől és mitől került rá. Nagyon érdekelne az is mi lehet most ezekkel az emberekkel, de ezek olyan dolgok amiket valószínűleg sose fogok megtudni.