Samsung RV511
április 30, 2015
Végül úgy néz ki áprilisra se sikerült semmit írnom, így megint csalok, és ezt arra állítom.
Egyébként azért maradtam el ennyire az egésszel, mert húsvétra kaptam egy új laptopot, mert ezen már eléggé nehezen birkóztam meg a sulis feladataimmal, így ezt a mostanit meg majd odaadom a papáéknak, hogy nekik is legyen valami használható a 2000ből rájuk maradt számítógépük helyett, és úgy gondoltam, hogy addig nem jövök fel az új szerzeményemről a blogra amíg erről le nem zártam a dolgokat. Konkrétan majdnem egy hónapba telt, de sehogy se bírtam magam rávenni, hogy ide visszaüljek, mert így megint a múlt egyik darabját kell majd elengednem, igaz, hogy csak a mamámékig, és akármikor láthatom majd, de valamiért akkor is nehéz, pedig csak egy laptop, de nekem nem akármilyen.
Kicsit furcsa lesz erről úgy írni, hogy egyrészt a régi blogom már nem elérhető, másrészt konkrétan az egész dolog leginkább két olyan személyhez fűződik emlékileg akik már nincsenek jelen az életemben.
Még 2011 októberében kaptam ezt a kis drágát, akkor folyton lapitopinak becézgettem, még anyával és azzal akit már nem nevezek nevén vettük az éjszakai vásáron, úgyhogy nem is tudom mennyivel olcsóbban kaptuk meg. Aztán nagyjából rá egy-másfél hétre derült ki, hogy anya beteg, onnantól kezdve sokat használtuk mindenféle gyógymódok keresésére, meg ilyenek, ez volt az egyik legrosszabb időszak amit ezzel a laptoppal töltöttem. Viszont ezen kívül van pár emlékfoszlányom amik folyamatosan beugranak ha arra gondolok, hogy többé nem igen fogom használni.
- Mivel ő volt az első laptopom vele tapasztaltam meg, hogy milyen csudijó dolog ágyból gépezni, nagyon sokáig nem is tudtam máshol, mert az asztalomat elfoglalta a rendes számítógépem, amitől szintén nagyon nehezen váltam meg, érdekes módon kötődöm az elektronikai dolgokhoz úgy tűnik. És még mindig tudom, hogy mi volt rajta az utolsó háttérkép amit beállítottam, és azt is, hogy mikor: 2011 augusztus 20.
különleges nap volt - A jobb oldalán alul van egy kis rózsaszín-kék körömlakk kombó, amit még a 11.-es osztálykirándulás előtt sikerült valahogy véletlenül rávarázsolnom, ha ránézek mindig az jut eszembe, hogy mennyire hiányzik, hogy kb 17 éves "elfelejtettem" lenni.
- Ha megnézem rajta a kisebb karcolásokat akkor bevillan, hogy azokat akkor szerezhette amikor 11. nyarán anya betegsége miatt kb egész nyáron a mamáéknál voltunk és hurcoltam jobbra-balra, sokszor ki az udvarra ahol általában Big Time Rush-t és V mint Viktóriát néztem rajta, annyira untam magam ott, főleg azért mert akit nem nevezünk nevén Franciaországban dolgozott, én meg még mindig nem akartam tudomást venni a körülöttem zajló dolgokról, úgyhogy jól esett ilyen semmitmondó sorozatokba belemenekülni.
- Miután még ennek az évnek (2012) októberében anya .... (már eltelt majdnem 3 év, de még mindig nehezemre esik leírni) meghalt, utána sokáig az ő volt szobájában kuksoltam a géppel, főleg tumblrön éltem ki magam, mert nem igazán volt kedvem senkivel beszélgetni, ott viszont jól esett a "bölcsebbnél-bölcsebb" dolgokat reblogolgatni.
Talán így ennyi amit aránylag értelmesen megfogalmazva sikerült leírnom, a többi elég kusza lenne, szomorú vagyok ha belegondolok, hogy ezeket egyszer majd mind-mind elfelejtem, de talán ha feltévedek majd a régi blogomra onnan eszembe jut majd, hogy mennyi minden van még amit most nem sikerült leírnom.
Nagyon fog hiányozni ez a laptop, mert egy újabb dolog amitől azért kell megválni mert kegyetlenül múlik az idő, és kárt tesz olyanokban amiket mi még nem szeretnénk elengedni, de muszáj.
És ha már anno volt róla egy első kép, itt van egy utolsó is a maga kis megviselt, ütött-kopott valójában.
0 megjegyzés