Igazából ebből a back to school dologból egy kisebb sorozatot akartam írni, de nem jött össze, szóval teljesen feleslegesen kezdtem beszámozni a bejegyzést, na nem baj.

Ez a korrektor dolog az elmúlt 2 hét alapján egyébként úgy néz ki, hogy papíron annak tanulunk, élesbe meg tudja a fene, még a tanároknak sincs konkréten túl sok fogalmuk róla, de még az év végi vizsgáról se, ami azért elég mókás.

Holnap jó sok idő elteltével Áronnal nekünk is megkezdődik a suli. Igazából reménykedtem benne, hogy ezen a héten még nem lesz, eszembe se jutott, hogy majd vasárnap este 8kor küldik ki az órarendet a következő hétre. Viszont igazából azt elnézve így láthatatlanba még, nincs olyan túl sok okunk panaszkodni.

Pár napja írtam egy mailt a tavalyi képzési munkatársunknak, hogy mi a helyzet ezzel a korrektor képzéssel, mert már több mint egy hónapja beiratkoztunk, mindjárt elseje és még semmit sem tudunk róla. Lelki szemeim előtt láttam azt amit két éve a kiadvány szerkesztőnél, hogy megint olyan választ fogunk kapni, hogy bocsi, de nem volt elég érdeklődő és nem indul. Szerencsére a lelki szemeimnek most elég rossz volt a látásuk, mert Szilvi bizony azt írta vissza, hogy indulni fog, de csak majd valamikor a hónap közepén, úgyhogy fellélegezhettünk Áronnal, van még minimum másfél hét szünetünk.

Hát ezt is befejeztük. Olyan gyorsan elszállt ez a két év ebben az iskolában. Ameddig volt szerencsém ide járni, részben megváltozott az életem, és én is sok alakuláson mentem át. Kicsit örülök neki, hogy vége, de azért sajnálom is, valószínűleg a távolságok és a teljesen más életcélok miatt voltak akikkel tegnap találkoztam utoljára, és ez most először érint meg bár pár embernél kimondottan örülök neki. Ha jól tudom még ilyen "hivatalos" okj-s osztálytalálkozók sincsenek.

El sem hiszem, de egy hét kemény ötletelés után végül elkészült a portfólióm is. Nem gondoltam volna, hogy majdnem egy egész nappal a leadási határidő előtt befejezem. Amikor tegnap olvastam az e-mailt, hogy legkésőbb pénteken délre le kell adni, azt hittem ott leszek rosszul, nem tudtam hogyan fogok még ennyi mindent megcsinálni ilyen rövid idő alatt. Pár hete még írtam egy listát, hogy mégis kb miket szeretnék belerakni:

Készen vagyok az arculati kézikönyvemmel. Tanulva azokból a hibákból amiket most ebben az elmúlt két napban tapasztaltam a nagy kapkodásban, úgy érzem jobb ha nem élem magam bele abba, hogy  a portfólióm abban a pár témában fog elkészülni amit kitaláltam, mert most a logón kívül mindent át kellett variálnom. (és a logót is csak azért nem, mert azt 3 nappal ezelőtt csináltam újra.) Talán ha nem lettem volna ennyire 'halogatás királynő' megcsinálhattam volna az eredeti tervemet is, de most ebben a nagy hajrában kénytelen voltam a legegyszerűbb megoldásokat keresni és alkalmazni. Nem lett tökéletes, de remélhetőleg ahhoz elég, hogy legalább egy hármast kapjak rá. [Nem is tudom, jár nekünk ezért egyeltalán jegy?]

Legkésőbb szombatig, de nekünk péntekig -mert ki akar szombaton bemenni csak ezért a suliba- le kell adnunk azt az arculati kézikönyvet amit január közepétől volt időnk megcsinálni. Mivel egyszer kaptunk már ilyen feladatot előző félévbe, és azt pikkpakk összedobtam egy fél este alatt, gondoltam ez se lesz olyan nagy kunszt. Tévedtem, hatalmasat tévedtem. Idáig abban a hitben éltem, hogy a logó amit április elején megcsináltam, tökéletesen illik az egész dologhoz amit kitaláltam, aztán ezzel elkészíteni a mockupokat és a többit már gyerekjáték, de tegnap szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy az a logó enyhén szólva kva szar. Miért van az, hogy valami egyik hónapban még tetszik, aztán utána már rá se bírunk nézni? Így végül a tegnap estéből amit a végleges arculat megalkotására terveztem, egy egész éjszakás hiszti lett, de azt hiszem sikerült elkészítenem azt az "emblémát" ami után 1 hónappal nem akarom elásni magamat a föld alá, legalábbis nagyon remélem, mert élesben bemutatnunk majd csak júniusban kell.

Azt hiszem idáig tartott az a rövid -pár hónapos- időszak ameddig szerettem ebbe a suliba járni. Igaz abban a 3 félévben amit már eltöltöttem itt most sikerült egyenlőre a lehető legjobban összerakniuk az órarendet, ami nagyon remélem, hogy ilyen marad, nem kell bele több óra, meg semmi, de... és ez egy hatalmas nagy DE... össze lettünk vonva az osztályunk másik felével, úgyhogy üdv újra 3 grácia, aztán, hogy még teljesebb legyen a kép, még múlthéten, amikor éppen arról áradoztunk egymásnak Zsuzsival, hogy milyen jó, hogy csak hetente egyszer 2 órában kell őket elviselnünk, felhívta a figyelmemet arra, hogy nem csak az én régi osztályomba volt 3 grácia, hanem az övékében is, úgyhogy most már 6, hat, HAT! grácia társaságát élvezhetjük egyenlőre -hála a magasságosnak- heti 3 napban. 

Na... most azért utánanéztem pontosan a grácia szó jelentésének, és nem egészen azt találtam amit szerettem volna, szóval a gyakori kérdéseken az egyik válaszoló szerint, akinek inkább hiszek, minthogy véletlenül is valami pozitív szót használjak rájuk: 

Szóval akkor legyen a 6, hat, HAT! fontoskodó, picsogó, nyalizós, okoskodó, majomkodó gyökér hatos. Sok mindenkit elviselek, idáig az óvodától a gimnáziumig egyik osztálytársammal se volt semmi bajom, de őket egyszerűen képtelenség. Valami csoda folytán minden olyan tulajdonság megvan bennük amiket nem vagyok képes elviselni. Most egy kicsit muszáj panaszkodnom, akit nem érdekel az nyugodtan ugorjon a következő bejegyzésre. Képtelen vagyok megbékélni azokkal akik folyamatosan azon vannak, hogy a tanárok kiskedvencei legyenek, akik folyamatosan kibeszélnek/kiröhögnek másokat a hátuk mögött, de a szemükbe jópofiznak velük, akik állandóan hangoskodnak, hogy mindenki rájuk figyeljen, és akik azt hiszik, hogy mindent tudnak, ezért mindenbe beleszólnak. Hát azt hiszem ennyi.

És csak vicceltem, nincs is következő bekezdés, mert rájöttem, hogy amit majd még írni szeretnék, az nem illik ide, szóval jóéjszakát gyerekek.