Mivel mi voltunk a benfentes segítő vendégek, ezért nem csak a nagy napot hanem az előtte lévőket is bepötyögöm.

Szerdán még ugye érettségiztem töriből, úgyhogy igazán érdemileg leginkább csak csütörtöktől tudtam segíteni, akkor viszont már Áron is itt volt, így még könnyebb volt minden.

 Ez már az ötödik karácsonyunk volt anya nélkül, egyszerűen annyira hihetetlen. Azóta nem is szeretem ezt az ünnepet, így egyben a 3. alkalom is volt, hogy papáékkal inkább elmentünk otthonról és egy szállodában "vészeltük" át ezeket a napokat. 2 évvel ezelőtthöz hasonlóan, idén is végül Bükfürdőn kötöttünk ki a Greenfield hotelben. Több indok is szólt mellette, többek között, hogy mind3 nap kaptunk ebédet, gyógyvizes, és anno is nagyon tetszett mindannyiunknak.

Tavaly már volt egy Zirc-es bejegyzésem, de ahogy említettem vasárnap, múlthéten is voltunk ott sétálni egyet az alborétumba, így szeretnélek sokkolni titeket a hasonlóan borzalmas képeimmel, mint amiket múlt évben is készítettem. (Bár most a természetesség kedvéért nem effekteztem rajtuk semmit, ezeken úgy se segít már semmi)

Tudom időben, de technikai okok miatt sajnos nem tudtam megírni előbb. Viszont pont most van egy hónapja, úgyhogy már eléggé illő.

Az előző karácsonyunkhoz hasonlóan, idén is úgy döntöttünk papáékkal, hogy elmegyünk valami szállodába inkább. Ahogy nézegettük az ajánlatokat, csak a tavalyi helyszínen volt teljes ellátás, és bár nagyon szerettünk volna ebédet is, mégis úgy döntöttünk, hogy akármennyire volt ott nagyon jó, ki akarunk próbálni valami más helyszínt. Szokásomhoz híven nagyon a környékre nem akartam menni, télen nekem a Balaton régiója is kilőve, így arra gondoltunk, hogy Miskolctapolcának vesszük az irányt, és akkor még Imotou-val is tudok találkozni.

Az egyik első dolog ami kicsit elkezdett kizökkenteni a negatív életszemléletemből az volt, hogy múlthéten papával pszich. után elvittem Theot sétálni. Nem nagy dolog, de végre pár hét után újra kimozdultam otthonról, mozogtam, friss levegőn voltam, és borzalmasan élveztem. Theo talán már nem annyira, de az elvárásaimat így is teljesen felülmúlta. Egyszer-kétszer belefetrengett a hóba, párszor kicsit húzni kellett, néha felvenni, de egyébként szépen sétált velünk. Felfedeztük, hogy körbe lehet sétálni a tavat, igaz, kb majdnem 10 éve, hogy utoljára próbáltam, de így is kellemes meglepetés volt. Szeretem ezt a helyet mert körbevesz a sok emlék, még az olyan keserédesek ellenére is amikor meglátom azt a padot ahol Verával ültünk amikor anya már nagyon beteg volt...

Tegnap papáékkal elmentem kirándulni Zircre az alborétumba. Azt hiszem talán 4.be voltunk ott osztálykiránduláson, de ha jól emlékszem esett az eső, meg ennek akkor már több mint 10 éve, szóval éppen ideje volt feleleveníteni az emlékeket.

Az út egyébként majdnem egy óra volt, igaz, hogy Móron belebotlottunk a Bornapokba ahol ez miatt lassabban tudtunk haladni, egyébként szerintem durván olyan 45 perc lehet, remélem a közeljövőben még valamikor elmegyünk, akkor már viszem magammal Áront is, annyira szép volt.

Csináltam képeket is, bár nem olyan sokat mert elég förtelmeseket csinál a telefonom, meg csak az ajánlott útvonalon mentünk végig, szerintem azon se teljesen, úgyhogy biztosan akadt volna még lánivaló bőven, de így is nagyon elégedett vagyok a látvánnyal/hangulattal/érzésekkel.