Július 12-től 14-ig apával nyaraltunk Cserszegtomajon a Hévíz Resort & Spa-ban. Elég sokáig tartott mire leértünk, nincs hozzánk kimondottan közel, ráadásul a cél előtt még el is tévedtünk, de én nem bántam, imádok kocsikázni, főleg apával, mert nála mindig üvölt zene [akkor perpill: Tankcsapda, Rómeó vérzik] és annyira jó, teljesen kikapcsol.

A szállás az szép volt, képeket mondjuk nem tudtam csinálni, mert nem töltöttünk sok időt ott, akit érdekel az nézlődhet a honlapjukon, bár ott is csak pár darab van sajnos. A személyzet nagyon kedves volt, le a kalappal előttük, például a második este kicsit sokat kellett várnunk a desszertre ezért dupla adagot kaptunk egy rakás tejszínnel, egyébként mindkét nap isteni volt az édesség, és a többi étel is, pedig elég válogatós vagyok.

Miután megérkeztünk és körbevezettek minket, majd elfoglaltuk a szobánkat, már lassan idő is volt, úgyhogy mentünk vacsorázni, aztán kipróbáltuk a kinti medencét. Az igazat megvallva utálok fürdeni, úgyhogy talán 10 percet lubickoltam majd inkább kifeküdtem az egyik napágyra, nemsokára apa is csatlakozott hozzám, aztán el is aludtunk, szundítottunk is egy órát biztosan, aztán még este megnéztünk egy filmet a tv-be. 

Másnap elég rossz idő volt, aminek örültem, mert így legalább még véletlenül se jöhetett szóba medencés program, igaz van nekik fedett is, de oda meg apa nem akart menni, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy reggeli után átugrunk Keszthelyre. Esett az eső és 20 fok is alig volt, úgyhogy boltokat keresgéltünk, apa akart nekem venni valami melegebb ruhát, mert én csak rövidgatyával és ujjatlanokkal készültem, de bejártunk nem tudom hány üzletet és végül semmit nem találtunk, ami nekem tetszett azt apa nem akarta nekem megvenni, ami meg neki tetszett azt meg én nem akartam volna felvenni. Végül aztán 2 üveg teát leszámítva üres kézzel mentünk vissza a szállásra ebédelni, aztán elkocsikáztunk Zalaegerszegbe moziba, megnézni az Agymanókat. Azzal az új CinemaCity-s nyereményjátékkal nyertünk egy ingyen kukoricát, tök jó volt, viszont ezt a mesét én valahogyan teljesen máshogy képzeltem. Bennem valami olyasmi körvonalazódott ki, hogy biztosan olyan lesz az egész mint abban az előzetesben, hogy végig mindenki fejébe bele fogunk látni, és világos lesz, hogy ki-miért-mire-hogyan reagál. Így se volt rossz, de ezzel a megoldással inkább szomorú lett, mint vicces. Mire innen vissza értünk a szállásra megint este lett, megvacsoráztunk, újból megnéztünk egy filmet, az 1987-es Cápát. Furcsa volt belegondolni, hogy amikor ez készült apa is még csak 14 éves volt, és akkor valami borzasztóan ijesztő alkotásnak számíthatott.

Másnap reggeli után indultunk haza. Összességében annak ellenére, hogy az étkezésen kívül egyeltalán nem használtuk ki a szállás nyújtotta lehetőségeket (jakuzzi, szauna, masszázs) jól éreztem magam, jó volt egy kicsit csak apával lenni, nyugiban, olyan rég volt már ilyen.