A februári pangással ellentétben, márciusban igazán belejöttem az olvasásba, de sikerült kifognom pár igencsak szörnyű könyvet, viszont szerencsére egyik se szegte kedvem, úgyhogy lelkesedésem, hogy idén elolvasok 100-at, még mindig töretlen. Bár a szokásosnál most némelyiken jobban kiakadtam, nézzétek el nekem ha valamelyikről esetleg nagyon csúnya véleményem lett, azért próbáltam moderálni magam.

Jenny Lawson - Őrülten boldog

Nem ezzel a könyvvel indítottam a hónapot, (3.) HÁLISTEN, de egyszerűen annyira rossz volt, hogy szeretném az értékelését gyorsan letudni, aztán pedig a sokkal fantasztikusabb olvasmányok felé evezni. Voltak már dobott könyveim, nem is egy, de idén ez volt az első, és igazából az egyik legidegesítőbb is amit valaha olvastam. Megint beleestem abba a hibába, hogy megtetszett a borító (bár annyira amúgy nem is, de lehet már csak azért tartom gáznak, mert a mű is az), és habár a fülszöveg se ígért már túl sok jót, valahogy azért felkeltette az érdeklődésemet. Nyílt titok, hogy évek óta pszichológushoz járok, volt majdnem két évem, hogy szinte egyetalán ki se mertem lépni a lakásból annyira szorongtam és pánikoltam, nem akartam megölni magam, depressziós se hiszem, hogy voltam, egyszerűen csak el akartam tűnni a világ elől. 100%-osan még mindig nem vagyok annyira rendben, mint régen voltam, de jelentős javuláson mentem keresztül. Azt hittem ezzel a könyvvel majd jókat mosolyoghatok a saját rossz helyzetemen is, de helyette olyan szinten felidegesített, hogy kb az 50. oldalnál véglegesen dobtam, és ha nem Kindlen olvasom, most láthatnánok egy szép képet is arról, hogy éppen felgyújtottam. Nyílván szegény írónőnek a felsorolása szerint annyi baja van, hogy a negyedét se érezhetem át, de magamból kiindulva, hogy ha az ember nincs jól, és szorong, akkor nem az jár a fejében, hogy hogy tudná magára mégjobban felhívni mások figyelmét, vagy, hogy mennyit vedelhetne még. Sajnálom, de nekem ez alapján a pár oldal alapján egyetalán nem az jött le, hogy ez a nő beteg, hanem az, hogy iszonyatos mennyiségű figyelemre vágyik, ráadásul azt hiszi, hogy vicces, miközben csak fárasztó, szánalmas és alpári. Bár aki vevő az ocsmány és ízléstelen poénokra annak szórakoztató olvasmány lehet.

Kelly Oram - Szívzűrterápia strébereknek

Igazából ez volt a hónapban az első könyvem, és a második LOL-os élményem. Az első (Toplistás szerelem) annyira nem tetszett, de ennek imádtam minden egyes sorát és minden egyes szereplőjét. Hiába hiszem, nem nőttem még ki ezeket a gimis regényeket (talán teljesen soha nem is lehet, elvégre mégis az életünk egyik legszebb szakasza), de attól még tényleg kevés olyan van amit ennyire meg tudnék kedvelni és nem inkább idegesítene, de szerencsére ebben az évben eddig teljesen pozitív irányban dől feléjük a mérleg. Avery és Grayson fantasztikusan imádnivalóak voltak, kicsit magunkat láttam benne Áronnal, az alacsony félős lány, és az írtó szexi, írtó magas és dögös perverz félisten. Majdnem szó szerint faltam a lapokat annyira imádtam őket meg az egész történetet, és mindenképp meghozta a kedvem mégtöbb LOL könyvhöz, remélem a többi se lesz csalódás.

J. D. Salinger - Zabhegyező

Márciusi második könyvem és idejét se tudom mióta volt ez várólistás, mindig amolyan alapműveltségnek tekintettem ismerni, de sose nagyon bírtam magam rávenni, mert a fülszöveg ellenére se volt sok elképzelésem arról, hogy pontosan mitől ilyen híres ez, így meg féltem belevágni. Igazából abszolút nem ilyennek képzeltem, és őszintén szólva nem is nagyon tetszett. Magát a "Holden Caulfield" nevet imádom, de viselője nem igazán tudta velem megkedveltetni magát. Nem tetszett a stílusa, se a viselkedése, se a döntései, a fogalmazása meg pláne, meg minden ha érted mire gondolok... Szóval ja. 

Josh Malerman - Ház a tó mélyén
Ebben a hónapban eddig még nem olvastam thrillert, de mindenképp akartam, ráadásul a dobott könyv miatt amire 4 napot csesztem el kicsit "hátrányban" is voltam, ez pedig eszméletlenül rövid, csak 160 oldal, úgyhogy minden szempontból ideálisnak tűnt. De igazából nem teljesen azt kaptam amit vártam, mindenféle előzetes ismeret nélkül, a fülszöveget figyelmen kívül hagyva arra gondoltam, hogy vagy a srác vagy a lány biztos valami elmebeteg aztán vízbe akarják folytani a másikat és így találnak valami kísértetházat vagy ilyesmit, erre valahogy mégis olyan nyugis volt az egész. Nem volt gyilkosság, nem volt semmi ilyesmi, vártam valami magyarázatot vagy csattanót, az se nagyon jött, kiolvastam és csak bambultam magam elé, hogy ez most mi volt, aztán Moly-on elolvastam az első értékelést és azt hiszem megvilágosodtam. Ha nem szörnyeket, szellemeket és kimondott öldöklést várok, hanem átvitt ártelemben tekintek az egész történetre, ráadásul egy ilyen megvilágításban, akkor ez tényleg egy gyönyörűen és elgondolkoztatóan megírt hasonlat a szerelemről.

Sebastian Fitzek - A Terápia 
Szóval mivel az előző könyv nem igazán elégítette ki a thriller utáni vágyamat keresnem kellett egy másikat és végül erre esett a választásom. A fülszövege ennek se túl beszédes, úgyhogy abszolút mindenféle elvárások nélkül álltam neki, de rettegtem és borzongtam, végtelenül kíváncsi voltam, és konkrétan egyik csavarból estem a másikba, úgyhogy minden elismerésem, ez egy igazán ütős könyv, és mást spoilerek nélkül nem is nagyon tudnék róla mondani, olvassátok el ha még nem tettétek és kedvelitek a műfajt.

Anne Frank naplója
Ez is egy nagyon régóta tologatott könyvem, tudom, hogy szörnyű ilyet mondani, de azért mindig érdekelt, hogy hogy élték meg az emberek ezt a korszakot, főleg azok akik "ennyire érintettek" is voltak az egészben, és hát ahogy sejteni lehetett, szörnyű volt. Szó se esik az írásokban már a tábori borzalmakról, mégis iszonyatos az egész. Anne Frank egyébként nekem nagyon szimpatikus, a felfogása meg úgy minden, sokra vihette volna még. Ki is írtam egy mondatát ami egyszerűen zseniális: "Mindent a maga idejében, de honnan tudjam, hogy jól választottam-e ki az időt?"

Kelly Oram - Csókelvonó kockáknak
Mivel sikerült 3 elég nyomasztó olvasmányt felhalmoznom így szépen egymás utánba, kellett megint valami aranyos, vicces és habosbabos, ezért mivel a szintén ebben a hónapban olvasott Szívzűrterápia strébereknek, vagyis ennek az írónőnek az előző könyve nagyon nagyon tetszett, itt volt az ideje elővenni a második részét. Először majdnem padlót fogtam, hogy ez ahhoz képest már mennyivel.. hát ne szépítsük, perverzebb. Egyetalán nem erre számítottam, bár nem mondom, hogy nagyon ellenemre volt, szeretem Libby stílusát és Adam-et is nagyon megkedveltem, szinte ugyan olyan mókás és szeretni való az egész, mint az első rész, viszont valamiért az nekem mégis jobban bejött, ha arra 5 csillagot adtam, akkor erre 4 és felet.

Jane Austen - Szerelem és barátság
Ebben a hónapban még nem volt ilyen kimondott klasszikus klasszikus, szóval erre a rövid Jane Austen könyvre esett a választásom. Igazából meglepett, hogy nem egy konkrét történetet tartalmaz, hanem több rövidebbet, főleg levélregényeket, ráadásul a legtöbb befejezetlen is, de mindegyik egytől egyig fergeteges. Nem véletlenül ő az egyik kedvenc írónőm, abszolút zseniális karikatúra, nagyon sokat nevettem rajta.

Lori Nelson Spielman - Álomlista
Szintén egy évek óta várolistázott könyv, és már nagyon vártam, hogy olvashassam, mert a leírása alapján nagyon megtetszett, kimondottan motiválónak és szépnek tűnt, de a látszat ismét csalt, ugyanis borzalmas volt. A főszereplőnk egy nagy 0, a vágyai szintén marhaságok, de természetesen akkora mázlista, hogy mindent sikerül megvalósítania egy év alatt, csak azért, hogy a pénzéhes kis "csupajószív" ribink megkaphassa az örökségét, szerintetek se számító kis nőci egyetalán? Írtó nagy véletlenek persze megint tömkelegével voltak, próbált az írónő beletenni egy kis drámát is, de inkább lett nevetséges, mint megható, szóval borzalom volt a köbön, inkább csak ideges lettem tőle.

Jennifer Salvato Doktorski - Lángra lobbant nyár
És a végére ismét egy LOL könyv, ahhoz képest, hogy eddig szinte egyet se olvastam, most nagyon belejöttem. Nem volt annyira jó, mint Kelly Oramé, sőt igazából jónak se mondanám, mert Rosie baromira irritált, szerintem egy hisztis picsa, de valahogy mégis olvastatta magát, olyan tipikus rózsaszín amerikai mese ami talán filmben még sokkal felkapottabb lenne, mint könyvben.

Nem tudom láttátok-e az előző hétösszefoglalómat, ott kifejtettem miért tűntem el a blogról, és gyakorlatilag nem csak onnan, szinte olvasni se olvastam semmit, így mindössze erre a 28 napra csak négy könyvet tudok felmutatni, ami rettenetesen kevés ha év végéig százzal szeretnék végezni, de igyekszem összekapni magam, viszont abszolút pozitívumként amúgy mindenképp meg kell jegyeznem már itt, hogy ez a négy legalább tényleg elég király volt, úgyhogy a lelkesedésem végül is továbbra is töretlen.

Agatha Christie - Tíz kicsi néger

Nevezzetek "műveletlennek" vagy bárminek, de ez volt életem első Agatha Christie műve, és kb másfél éve vagyok tisztában azzal, hogy a címe ellenére semmi köze a történetnek semmilyen négerekhez, de amióta elolvastam a fülszövegét alig vártam, hogy a kihívás keretei között a kezembe vehessem végre, mert a leírása alapján pont olyannak tűnt amit valószínűleg imádnék, és ez így is történt. Egészen a végéig fogalmam se volt ki a hunyó az egész mögött és mik az indítékai, szóval volt meglepetés az utolsó oldalakon rendesen, így ez az egy műve alapján is azt hiszem megértem mi ez a töretlen népszerűsége az írónőnek, én is mindenképpen szeretnék majd még tőle olvasni.

Jeanne Ryan - Idegpálya

Ez a könyv már régebb óta várólistás volt, még a film megjelenése előtt el szerettem volna olvasni, de akkor valahogy nem jött össze, és mivel rövid, inkább áttettem idénre, de abszolút belezúgtam. Igaz Vee indítékait annyira nem sikerült megértenem, mert számomra a díjak amiket felajánlottak neki, legalábbis az első pár, abszolút jelentéktelen és igazán sokáig gondolkoztam rajta, hogy nekem mi olyat tudnának mondani amiért beszállnék egy ilyen játékba, és nem igazán jutottam semmire, pedig biztos lenne, de nekem talán a lámpalázam ennél még akkor is hatalmasabb. Na mindegy, a lényeg, hogy amúgy nagyon tetszett a történet és végig izgultam az egészet, alig várom most már, hogy a filmet is megnézzem, eléggé olyan sztorinak tűnik amit a vásznon se nagyon tudnak elrontani.

Jane Austen - Lady Susan

Szintén egy lassan 3 éve várólistás könyv, de valahogy a klasszikusokhoz szükségem van egy bizonyos hangulatra, de most két elég ütős krimi után kimondottan kerestem valami nyugalmasat, amit meg is találtam. Egyetalán nem számítottam rá, hogy ez egy levélregény, amiket amúgy nem igazán szeretek, és először egy kicsit el is vette a kedvem, főleg, hogy beletelt azért pár üzenetbe mire össze tudtam tenni, hogy ki kicsoda meg micsoda, és kik között milyen kapcsolat áll fent, de maga a történet mindenképp érdekes volt, mindig megdöbbent, hogy a nyájas beszédstílus ellenére régen se voltak semmivel különbbek az emberek, mint manapság.

Christiane F. - A végállomás gyermekei

Múltkor már nem is tudom milyen filmnek az adatlapját néztem Snitten és a hasonlónak jelöltek között ennek megtetszett a képe úgy kicsiben, a címe nem volt túl árulkodó, úgyhogy teljesen gyanútlanul kattintottam rá, aztán nagyon meglepődtem, mert semmi "drogosra" nem számítottam, általánosban egyszer megnéztünk egy nagyon durva ezzel foglalkozó filmet, azóta minden ilyentől feláll a szőr a hátamon, de amikor megláttam, hogy van belőle könyv, valahogy kíváncsi lettem rá, talán leginkább azért, mert az egész igaz történet, ezáltal pedig még borzasztóbbnak és tanulságosabbnak gondoltam. Így is lett. Olvasmányos volt, nagyon tetszett a stílusa de abban a pár napban amíg a kezemben volt nagyon elrontotta az egész hangulatomat, hiába mesélte el nekünk Christiane elejétől a végéig a történetét, még mindig nehezen tudom megérteni, hogy dönthet valaki ezek mellett a szerek mellett. Mindenkép felkavaró olvasmány, de úgy gondolom, hogy megérte, elvégre nem lehet minden csak romantika meg tündérmese (na nem mintha ezt a hónapomat egyébként ez jellemezte volna, főleg könyvek terén)

Hónap elején már majdnem megtréfált a Snitt, hogy meg is van az összes filmem, mert habár tényleg megvolt, azért néhány darab nem igazán felelt meg a kritériumaimnak, például volt közte két animációs alkotás, amit csak legvégső esetbe szerettem volna beleszámítani, valamint egy-két újranézés is, amiket viszont egyetalán nem, mert ennek a kihívásnak pont az lett volna a lényege, hogy 50 teljesen új filmet nézzek meg, így mindent átszámolva még 6 darab maradt erre a hónapra, a teljesítés viszont így is sikeres lett, lássuk is mikkel :3

Szinte hihetetlen, de már csak egy hónap van hátra ebből a filmes kihívásból, és annak ellenére, hogy néha nagyon nehezen ment, ennél jobban nem is állhatnék vele, ráadásul számtalan új kedvencet köszönhetek neki. Ebben a 30 napban egy kivételével újra csupa érdekes alkotásokba sikerült belenyúlnom, lássuk is mikbe!

Sajnos októberben is csak 4 filmig jutottam, pedig szeptember végén nagyon nagy lendülettel vágtam bele a hónapba, de mindjárt az első film akkora hatalmas nagy csalódás volt, hogy ismét az utolsó pár napban kellett magam összeszedni, és ledarálni még egy-kettőt, de szerencsére azok már jobbak voltak, sőt egy újabb kedvencet is sikerült avatnom! Lássuk is mikről beszélek.

Sok furcsa DIY dolog után, arra jutottam, hogy ideje megcsinálnom az egyik lehető legegyszerűbbet. Igazából párszor elgondolkoztam rajta, hogy biztos szükségem van-e rá, mert tulajdonképpen a bolti verzió se sokkal drágább, sőt.. de aztán ahogy nézegettem őket nem igazán találtam olyat ami nagyon tetszett volna, viszont volt felesleges gabonapelyhes dobozom és belefutottam pár nagyon szép dekortapaszba Ebayen, úgyhogy az adta a végső löketet ahoz, hogy végül megcsináljam. És akkor, hogy mi is ez? Egy irattartó.

Ma van a szülinapom, ami nem csak azt jelenti, hogy 23 éves lettem, hanem azt is, hogy pont egy éve, hogy belekezdtem a 101-1001-es listámba, és ahogy tavaly ígértem, most végigveszem, hogy mi az amit eddig teljesítettem, vagy éppen folyamatban van, esetleg kicsit megváltozott, mint ahogy eredetileg képzeltem. Egyébként úgy gondolom, hogy egész sikeres évet sikerült zárnom, ugyanis 35 dolgot sikerült véghezvinnem, és további 9 van folyamatban. A múlt évi bejegyzés itt található, a mostaniba pedig vágjunk is bele!

Azt kell mondjam, hogy magamhoz képest most egy igazán sikeres filmezős hónapot sikerült zárnom (nálam a 6 már soknak számít), és ami még szintén meglepett, hogy mindegyik jó volt, sőt még új kedvenceket is találtam, ráadásul egy 101-1001-es tételt is sikerült ezennel kihúznom, micsoda augusztus! Nem is húzom tovább az időt, lássuk miket láttam :3

Bunkó vagyok, így hódítok (2009)

Aznap este amikor ezt a filmet megnéztem eléggé szar kedvem volt, úgyhogy abba nem csalódtam, hogy valami könnyed kis tinivígjáték lesz, viszont amúgy nem tudom. Voltak benne vicces jelenetek, de annyira nem győzött meg, elég lapos volt, el is aludtam rajta, és csak másnap reggel fejeztem be, de már olyan érzésem volt, hogy sose lesz vége. Ééés tök durva, hogy a főszereplők itt 28-9 évesek, sose gondoltam volna.

Hát nem hiszem el, hogy oda jutottam, hogy ilyenről fogok írni, de hát végül is miért ne. 

Még tavaly írtam fel a 101-1001-es listámra jobb ötletem már nem nagyon lévén, hogy egy hétig nem fogok felmenni erre az omniózus oldalra. Igazából nekem nincsen vele semmi különösebb bajom, az ismerőseim száma 300 alatt van, akik nagyon idegesítőek azokat már réges régen kikövettem, a maradék állapot megosztásait és képeit pedig szeretem néha-néha olvasni/nézegetni, úgyhogy nekem nem is ezekkel van a bajom, sőt, még csak azt se mondanám, hogy kimondottan besokalltam, de amióta regisztráltam (2010 május) majdnem csak nem volt olyan nap, hogy ne lettem volna így vagy úgy online, úgyhogy itt volt az ideje kioffolni magam, az egy hét pedig még teljesen reálisnak és elviselhetőnek tűnt.

Vera a fejébe vette, hogy megnézet velem pár klasszikust (?), úgyhogy a hónap első filmjei igazán nagy meglepetésként értek, aztán pedig valami számomra furcsa okból kifolyólag mindenki horrorozni akart, úgyhogy "érdekes" hónapot sikerült összehoznom.

Felesleges bevezetőt most nem szeretnék írni, amit a télieknél említettem érvényes még mindig, azt pedig itt megtaláljátok, szóval vágjunk is a közepébe ^^

Inkább már nem is írok semmilyen kifogásokat, mert kezd tök unalmas lenni, csak vágjunk a közepébe.

Nagyon igyekeztem, már csak olyan szempontból, hogy nem az utolsó napokba kezdtem el őket nézni, de még sajnos így se sikerült háromnál többet összehoznom, sőt még a 6 éve várolistás filmemig se sikerült eljutnom, úgyhogy most már inkább meg se próbálok ezzel kapcsolatban megfogadni semmit.

A kezdeti felindulás után ez, és a múlt hónap is úgy nézett ki, hogy az utolsó napokba daráltam le gyorsan pár filmet, hogy mégis azért legyen mit írnom ide. Ha a havi könyvekről nem tértem volna át a havi filmekre, szerintem képes lennék a megfogadott 50-et vagy decemberig halasztani, pedig amikor végre ráveszem magam, hogy nézzek valamit akkor után általában elégedettséggel kapcsolom ki a laptopot, szóval remélem ez volt az utolsó hónap ahol csak 3 művet sikerült megnéznem, mert ez akárhogy is számolom borzalmasan kevés.

Hát igazából már rengetegszer leírtam, de csak kéne valami bevezető, szóval mivel már valószínűleg úgy is tudjátok, most a 101-1001-es kihívás keretein belül kapott el ez a nagy animézés, és mivel az újabbakat nem nagyon szeretem, megpróbálom régebbiekkel feleleveníteni a rajongásomat, vajon eddig sikerült?

Ebben a hónapban nem sikerült túl sok filmet megnéznem, most inkább az animékre feküdtem rá, amikről szintén nemsokára érkezik a bejegyzés, de nem akartam, hogy ezek nélkül teljen el, így végül csak a február utolsó pár napjában volt gyorsan szerencsém hozzájuk: