Most kivételesen nem a szokásos blabla jön, hogy azért tűntem el, mert semmi említésre méltó dolog nem nagyon történt, hanem épp az ellenekzője miatt, ugyanis jelenleg éppen költözködöm, de ne vágjunk ennyire a dolgok közepébe.

2012 novembere óta laktam egy kis túlzással mondhatni, hogy egyedül. Dávid kb éjjel-nappal velem volt, ezért nem éreztem kimondottan szükségesnek, hogy papáékhoz vagy esetleg apáékhoz (ez mondjuk amúgy is ki van zárva) költözzek. Igaz folyamatosan érzékeltem, hogy ez nekem nem teljesen jó, még igenis mindennapi szinten szükségem van a családom közelségére, ami végül olyan méreteket öltött, hogy miután Dáviddal szakítottunk papa sokszor átjött aludni, hogy ne legyek folyamatosan egyedül, de furcsa módon még ekkor sem akartam hallani arról, hogy odaköltözzek hozzájuk, amikor pedig összejöttünk Áronnal, akkor pedig mégúgyse, de mivel ő aránylag messze lakik és viszonylag sulin kívül keveset találkozunk újra annyira elöntött a magányosság, és úgy éreztem, hogy nem várhatom el már a papától se, hogy állandóan ő rohangáljon hozzám, inkább elköltözöm én.

Ez a nagy hozzájuk cuccolás elleni lázadásom egyébként 3 okra volt vissza vezethető:

Kicsit úgy érzem, hogy ez most 21 évesen tényleg visszalépésnek tűnik, és sokkal logikusabb lett volna ezt már mindjárt az elején meglépni, vagy tényleg hagyni a csudába, de egyszerűen érzem, hogy a lelki békém érdekében még egyszerűen szükségem van arra, hogy ne minden nap egy üres lakásba jöjjek haza, hanem valahova ahol várnak, egy olyan házba amit átjár az otthon melege. 

Igazából ebbe a lakásba ahol még most lakom, és laktam is 19 évig, annyira nincs kedvem semmit se csinálni. Itt még minden úgy van ahogy anya anno elképzelte és megcsinálta. (Igaz ebből kis kivétel a szobám, mert itt lett egy új ágyam meg asztalom) Egyszerűen nincs szívem ezt "eltakarítani" és más tapétát vagy akár szőnyeget letenni, viszont így meg már egyeltalán nem is érzem az otthonomnak, és amennyire szerettem itt lakni régen, most annyira nem szeretek.

Viszont papáék amúgy is festetni akartak, és így, hogy végül odaköltözöm még most le is rendeztük. Egy 3 hálószobás házról van egyébként szó, az amelyik régen anyával a mienk volt, mikor mindig ott voltunk, nem lett bántva, mivel ő 3 éve nyáron is ott volt, ezért abba semmiképpen sem szerettem volna visszamenni. A 2. anya tesójának a régi szobája volt, ott laktam én azon a nyáron, ezért oda se nagyon akartam hurcolkodni, így végül papáék szobáját kaptam meg, bár ők is így akarták, mert elvileg az melegebb is meg minden, ők pedig mentek a 2. szobába, most már elmondhatom legalább, hogy már az összes szobában laktam.

A festés meg a laminált padlózás egyébként szerintem hihetetlenül gyorsan meglett. Konkrétan hét elején találtuk ki, és hét végén már meg is voltunk mindennel. A fal színének kiválasztásával viszont aránylag sokat bajlódtam, azt tudtam, hogy milyen színeket nem akarok, de egyszerűen a megfelelőt sehogy se találtam meg. A sötét árnyalatok falon nagyon távol állnak tőlem, márpedig a legtöbb az volt, a világoskék-zöld-sárga-szürke-barna pedig szóba sem jöhetett, ezért végül a fehér és a világosrózsaszín között vaciláltam egy darabig. Tumblrön és Pinteresten a legtöbb szoba amibe inspiráció keresés közben belefutottam fehér volt, de volt egy olyan érzésem velük kapcsolatban, hogy ezek képeken mind szép és jók, de élőben korántsem ilyen hangulatosak, mint ezeken a beállított fotókon, arról nem is beszélve, hogy mindegyik egytől egyig annyira személytelennek tűnt, ezért végül a babarózsaszín mellett döntöttem, egyrészt azért is, mert jelenleg most is hasonló rózsaszín a falam itthon, és imádom.

A bútor keresés is viszonylag hamar lezajlott. Abban biztos voltam, hogy sima bútor boltból nem szeretnék vásárolni, mert a hátam közepére nem hiányzik egy újabb szekrénysor, egyszerűen ki nem állhatom őket, de mivel az Ikea-s bútorokat pedig nagyon kedvelem, így első utunk oda vezetett, és találtunk egy nagyon helyes kis szettet.

Olyan kis kellemes, bár ebből a hirtelen elkattintott képből tudom, nem sok látszik.

Egyetlen egy szépséghibája az, hogy se számítógépasztal, se tv állvány nem volt hozzá, és kicsit aggódtam, hogy nem fogunk színben megfelelőt találni hozzá, mert egyébként így a fotón fehérnek tűnik, de élőbe eléggé különleges színe van, de hálisten a sima fehér bútorokkal meglepően jól összepasszol. (Pedig asztalt irtó nehezen találtunk, bútorboltokba egyeltalán nem is kapni, úgyhogy végül a Kikaba sikerült ma vennünk) Próbáltam úgy kiválasztani mindent, hogy ha majd egyszer esetleg elköltöznék tőlük is, akkor ezeket a bútorokat tudjam magammal vinni. Viszont amivel még bajban voltunk az a függöny. Nem csak kifestettük a szobákat, hanem felkerült egy álmennyezet is, amitől egy jó 20 cm-vel kissebb lett a belmagasság, így 240 cm-s függönyre lett volna szükségünk, de olyat nem is gyártanak, ilyenekkel foglalkozó boltot pedig elég nehezen találtunk, mert a legtöbb vagy zárva volt, vagy 2 hónapot kellett volna várni arra, hogy beszabják, így végül ezt is csak ma sikerült lebonyolítanunk, de elvileg a hét végére már lesz függönyünk is.

Aztán az összes bútort se sikerült még összeszserelnünk, pedig már szombat óta azokkal szerencsétlenkedünk, de még így is hátra van az asztal és a 2 komód, ezért még egyenlőre nem is cuccoltam ki semmivel, de csütörtök fele azért már igazán jó lenne. 

Amin majd még el kell gondolkoznom az az, hogy a mostani lakásommal és a bútorokkal mi legyen. Kicsit problémás, mert Theo eléggé "lelakta" nekem, sok helyen megsértette a tapétát és a berendezést, pedig nagyon jó lenne ha a lakást esetleg kiadnánk albérletbe a bútorokat pedig eladnánk, de így nem tudom kinek kellene... (Bár ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy pár éve a régi ágyamat úgy megvették, hogy meg volt sértve az oldala és 2× le volt szakadva az alja, ami aztán csak amatőr módon meg lett tákolva deszkákkal) Visszatérve még Theora, ő is aggaszt egy kicsit, majdnem két éve benti cica, viszont mama hallani se akar róla, hogy náluk is bevigyem, meg igazság szerint így, hogy láttam, hogy nálam is mit csinált, szerintem se lenne jó ha bent tartanám, viszont nem tudom, hogy mit fog magával kezdeni kint a kertben. Annyira rettegek, hogy elszökik/elütik/megfagy, hogy az hihetetlen, de próbálok nem ilyen pesszimistán hozzáállni a dolgokhoz, elvégre okos cica ő.

Azt hiszem ennek a költözéses dolognak az első felvonása jelenleg ennyi lett volna.