☯ Hétfőn becsapott valahova az utcánkba/szomszéd utcába/valahova a közelbe a villám, brutálisan hangos volt, és először csak azt hittem képzeltem, de a papa is mondta, hogy ő is érezte, szóval még egy kicsit meg is rázott minket a laptop. Aztán jöttek a tűzoltók meg a mentők is, nagyon durva volt.

Még talán 3 hónapja sincs, hogy legutoljára bemutattam, hogy mit alkottam az asztalommal, de ma valami olyan csodálatosra sikerült, hogy muszáj írnom róla.

Eredetileg csak valami "jegyzetlapot" akartam keresni, hogy mindig lássam, hogy mit szeretnék éppen megvenni/csinálni, viszont azt egyenlőre nem találtam, de minden mást igen. Először úgy gondoltam ha már úgyis felkeltem hajnalba a viharra, nem tudtam sehogyse visszaaludni, akkor nagyon ráérek szórakozni a mappáimmal, ezért a meglévők mellé letöltöttem még párat így jelenleg most rózsaszínek. (Azt a windowsosat valamiért nem engedi, de még átrakni se, mert folyamatosan azt írja, hogy használom, pedig azt se tudom mi az) De tervezem, hogy az összeset megcsinálom majd ilyenre.

Elég sokszor találkoztam már azzal a "problémával", hogy a legtöbb ember gyakorlatilag teljesen idiótának néz, amikor kijelentem, hogy baromira utálom a nyarat, (a tavaszt se kimondottan szívlelem) képes voltam lemondani egy Horvátországi utat - ami pont ezen a héten lett volna esedékes, azért is gondoltam, hogy ez egy totál aktuális téma -, és kedvenc évszakom az ősz. (Egyébként ha rangsorolnom kéne őket akkor az így nézne ki: ősz, tél, tavasz, nyár) Azért szerencsére nem vagyok egyedül ezzel még a közvetlen környezetemben sem, de úgy döntöttem, hogy összeszedek pár érvet a saját kijelentésem mellett.

☯ Hétfőn jó pár nap kihagyás után végre voltunk megint sétálni. Még mindig eléggé élvezem, de kicsit sajnálom, hogy nem nagyobb ez a falu, mert kezd egy pöppet unalmas lenni, hogy állandóan ugyanarra megyünk.

Huhh, hát nem nagyon szokásom előzeteseket nézegetni, írni róluk meg aztán pláne nem, ami főleg annak köszönhető, hogy kb a legtöbb sorozat és film teljesen hidegen hagy, ritkán van, hogy végignézek bármit is, főleg egyedül, de ez alól hatalmas nagy kivétel a The Walking Dead.

Már akkor sokat hallottam a sorozatról amikor 2010-ben elkezdődött, és nagyon meg szerettem volna nézni, de egyedül nem mertem, (anno imádtam a zombikat, de kb pont ugyanannyira féltem is tőlük) így hagytam is a csudába, aztán 2011-12 körül a volt barátommal kezdtük el, akkor még feliratosan, de imádtam, minden sorát és minden egyes pillanatát. A 4. évad első pár része után viszont úgy éreztem, hogy elég, mert nem bírtam feldolgozni azokat a "betegséges" részeket. Utána csak futólag innen-onnan értesültem a cselekményekről, bár sokáig gondolkoztam arról, hogy nekiállok a képregénynek, de egyébként örülök, hogy nem tettem, habár sok mindenben eltérnek egymástól, ez tipikusan egy olyan műfaj ami képernyőn milliószor izgalmasabb, legalábbis számomra.

Oké, oké, ismeritek azt az érzést amikor csak hirtelen felindulásból egy valamiért mentek fel Ebayre, hogy olcsóbban megússzátok a dolgot az itteni árakhoz képest, aztán hirtelen minden csak 0.99$-ba kerül, és felvásároljátok a fél eladót? (De még így is olcsóbban jöttök ki, mintha ezeket egy helyi boltban vennétek meg?) Hát most velem is pont ugyan ez történt.

Első nap karkötő nézőbe mentem fel, ugyanis pár évente leginkább nyáron rámjön, hogy én mennyire szeretnék olyanokat amiket nem kell levenni, és abba pancsolhatok, aludhatok meg minden, anélkül, hogy tönkre menne vagy a kezdeti felindulás után elfelejteném már felvenni, vagy totálisan nem menne pár ruhámhoz. Attól eltekintve, hogy nem igazán találtam ilyeneket, vagy csak rosszul kerestem, mert igazából nem tudom milyen címszavak illenének rájuk, így mindenféle nyári szó plusz bracelet kombóval próbálkoztam, szóval ettől függetlenül azért sikerült vennem pár dolgot ami egyeltalán nem volt betervezve, csak túlságosan olcsó volt, aztán úgy döntöttem, hogy én amúgy tökre tudnám ezeket hasznosítani.

☯ Hét elején ebben a nagy melegben semmi kedvem nem volt kimenni olvasni, meg úgy egyeltalán kint lenni se, úgyhogy megírtam egy csomó bejegyzést a blogra. Leginkább a Sweet memories-okra koncentráltam, mert azokra veszem rá magam a legnehezebben, még annak ellenére is, hogy imádom azt a sorozatot, de előtúrni a pendriveokat, aztán azokon előkeresni a dolgokat, mindig tiszta macera. Arról nem is beszélve, hogy számomra nem kimondottan könnyű témák, mindig nagyon sok minden kavarog velük kapcsolatban a fejemben, mert túl sok mindent akarok egyszerre leírni, hogy biztosan ne felejtsem el soha, és sokszor csak valami katyvasz lesz az egész.

Tulajdonképpen ennek a bejegyzésnek talán találóbb lenne a "Bittersweet" memories, ugyanis úgy gondoltam, hogy mivel már több, mint egy hónapja, hogy befogadtam a 2 kiscicát (akiknek még mindig nem merem leírni az új nevüket, hátha úgy járok vele mint a Yuusukevel és a Keikoval) bemutatom azokat akiktől már el kellett búcsúznom.

☯ Kezd alakulni a cicák új neve, de most nem akarok elkapkodni semmit, úgyhogy még ízlelgetem őket.

Életem első (és remélhetőleg nem utolsó) KawaiiBox-át azon felindulásból rendeltem meg, hogy kaptam egy e-mailt amiben lapult egy 5$-os kupon, és mivel annyira alapból nem is drága (19.80$) így mégjobban megérte. Most küldtek hozzá egy 10%-ost is, de arra még nem jöttem rá, hogy hol tudom felhasználni, pedig a következő havit még mindenképpen szeretném megkapni.

Először - mint minden számomra ismeretlen rendelős és neten fizetős dologtól - féltem, hogy valamit elcseszek, és nem fogom tudni átutalni nekik az összeget, vagy benézem a lakcímemet és valamit rosszul töltök ki, de teljesen zökkenő mentesen zajlott minden, és aznap meg is kaptam a csomagomat amikor az e-mailt is arról, hogy feladták. Sajnos viszont a dobozt nem tudtam lefotózni, mert eléggé rossz állapotba került hozzám, a Magyar Posta rá is ragasztott egy papírt, hogy ők ezt már így kapták meg blablabla. Ami a legjobban tetszett egyébként, hogy rajta volt, hogy ők nem felelőssek azért ha valami elveszik... Szerencsére viszont minden teljesen sértetlenül és bontatlanul érkezett meg.

Ahogy azt már többször említettem ez a két legrosszabb ösvényem, mégis kénytelen vagyok írni róla, mert előrfordult, hogy mennem kellett ide is. A topot volt, hogy magam választottam ki, mert kíváncsi voltam mit tudok egy adott karakterrel, vagy kellett ahhoz, hogy el tudjunk indítani egy játékot és mindig imátkoztam, hogy azért inkább ne kapjam meg, jungelbe viszont folyamatosan csak el lettem küldve, mert hagy menjen már oda ahova eredetileg nekem kéne, mert ő ott milyen jó, meg ilyenek. Tehát ők lennének azok akikkel már volt szerencsém rankeden bénázni egy sort: