Mivel egész nyáron nem nagyon írtam arról, hogy konkrétan miket csináltam leginkább semmit ezért úgy döntöttem csinálok én is egy nyárbúcsúztató/összegző posztot.

Az igazat megvallva, és azt hiszem ezt már hangoztattam itt a blogon is, ki nem állhatom a nyarat. Nem bírom se a nagy meleget, se a sok napsütést. Idén, mivel a szokásosnál is többször volt igazi kánikula úgy igazából nem sokszor tettem ki a lábam itthonról. Még a Balatonon is csak egyetlen egyszer voltunk, még június elején, de nem is bánom, egyszerűen a strandolás sem az én világom. Komolyan alig várom, hogy egyszer elköltözhessek valami északi országba. Olvastatok már valaha ilyen elszomorító nyárösszegző bejegyzést? 

Na de megpróbálok áttérni a pozitívabb dolgokra. 

Nyár elején végre sikerült egyet közösen Ikeáznunk Tündével, aztán még azon a héten találkoztam fél év után újra az asszonyommal is (ezekről azt hiszem elég részletesen be is számoltam az akkori bejegyzésekben, viszont amit nem igazán fejtettem ki elég részletesen az az, hogy) voltunk a kedvenc és egyetlen "fesztiválomon" Áronnal, Endrével és az ő két cseh ismerősével. Nekem olyan szempontból egy kicsit kellemetlen volt, mert egyszerűen iszonyatosan zavarba vagyok ha angolul kell beszélnem másokkal, úgyhogy őket hallgattam, de megmukkanni már nem mertem, ami akkor volt kimondottan kínos amikor ott hagytak egyedül szegény lánnyal és mindketten csak mosolyogtunk egymásra, hogy most akkor mi van. Szerencsére a többiek nem voltak hallótávolságra, úgyhogy elmakogtam neki valami olyasmit, hogy 'sajnos nem beszélek valami jól angolul, ezért nem is nagyon tudok veletek beszélgetni' Ő tök aranyos volt, mondta, hogy de nyugodtan probálkozzak, de aztán erre egész este nem bírtam rávenni magam, rettegek, hogy valami baromságot mondok, vagy, hogy valamit elkezdek amit hagyján, hogy a béna kiejtésem miatt lehet, hogy meg se értenének, de legalább még a sok őőő-zés meg mutagatás miatt 10 percig tartana elmondani. De hát végül is a lényeg nem is az volt, hogy én beszélgessek velük, hanem, hogy Endre jó benyomást tehessen rájuk, főleg a lányra, akibe nagyon beleszeretett, olyan aranyosak voltak, ahogy teljesen elmerültek egymás társaságába, ha meg éppen nem egymással beszélgettek akkor Endre mesélte nekünk, hogy mennyire tetszik neki, és nagyon reméli, hogy legalább egy puszit kap tőle mielőtt hazamennek, és, hogy milyen mókás, hogy itt jönnek mellettünk, és fogalmuk sincs, hogy ilyeneket mond. Egy kis ideig amúgy csak bolyongtunk az árusok és kajáldák között, és próbáltuk kitalálni, hogy vajon merre lesz a koncert amiért alapból jöttünk. Hálisten még éppen idejében megtaláltuk, és bár én nem nagyon ismerem a Vad fruttikat, de még annak ellénére is eléggé élveztem, Endréről meg Áronról már nem is beszélve. A végén már csak egymásba karolva álltunk és dölöngéltünk jobbra-balra. Az utolsó vonatot pont lekéstük úgyhogy olyan hajnal 3-ig ültünk az egyik kajálda előtt és elvoltunk. Ja, és Endréék azóta együtt vannak! Úgy örültem neki mikor mesélte.
Másnap pedig mi még Áronnal visszamentünk megnézni a tűzijátékot.

Ez után az újabb említendő esemény az volt amikor apával ketten nyaraltunk Cserszegtomajon, majd amiről elfelejtettem írni, hogy keresztapumék mentek nyaralni fogalmam sincs már, hogy hova, de mi vittük ki őket papával a reptérre. Ez előtt még csak egyszer voltam ott, még jóval kissebb voltam, akkor is őket vittük, olyan jó volt nézni azt a sok repülőt ahogy fel-le szállnak. Miután innen hazaértünk elmentem Tündével moziba megnézni a Magic Mike XXL-t. Az első részt nagyon szerettük, emlékszem akkor néztük meg amikor Dáviddal először szétmentünk. Kuprogtunk a nappaliba és közbe pizzát, cukrot és csokit tömtünk magunkba, a körülményekhez képest szép emlékként maradt meg bennem, úgyhogy evidens volt, hogy a második részt is meg kell néznünk, lehetőleg moziba, bár ettől már annyira nem estünk hasra. 

Aztán a nagy melegre való tekintettel tetettünk egy légkondit a szobámba. Az  egyik rokonunk ilyenekkel foglalkozik, úgyhogy soron kívül és elég olcsón fel is szerelte nekünk.

Valamikor pedig még Cserszegtomaj előtt voltunk kint apáékkal az ő részebeli nagyszüleimnél szülinapot ünnepelni, mivel ottani részről a fél familiának júniusba és júliusba van, akkor be is mutattam mindenkinek Áront, és egy jó darabig be kell érniük valószínűleg ezzel, mert aztán úgy sikerült összevesznem apum barátnőjével, hogy nem valószínű, hogy a közeljövőben együtt fogunk mutatkozni.

Augusztusban pedig volt egy hét amíg Áronéknál vigyáztunk a házukra amíg a szülei a húgával nyaraltak. Őszintén szólva nem igazán szeretek másoknál sokáig lenni, mert mindig úgy érzem egy idő után, hogy útban vagyok, vagy zavarok, de így, hogy csak mi ketten voltunk egész héten, annyira jó volt. Együtt mentünk bevásárolni, főztünk, sütöttünk pizzát, még apuja ágyában is aludtunk, olyan pihe-puha, belesüppedsz és aztán már lehetetlen belőle kiszállni, ráaádsul még plusz egy oknak ott van az, hogy felette van a légkondi is.

Most vasárnap pedig apa elvitt papához lőni. Szerzett egy airsoft pisztolyt és ki akarta próbálni. Először kicsit meglepődtem mikor mondta, hogy mégis honnan, meg minek, de aztán elég hamar belementem, mert először és utoljára még valamikor az őskorban lőttünk Ichivel a szobájában gagyin megrajzolt céltáblákra. Akkor elég béna voltam, igazából most se nagyon számítottam rá, hogy eltalálom bármelyik üveget is, de két tár ellövöldözése után a harmadiknál majdnem az összessel betaláltam. Nagyon örültem neki, de azt hiszem ez továbbra se lesz az én sportom.

Hát így azt hiszem nagyvonalakban áttekintve ennyiből állt ez a nyaram, végül is nagyjából így is megcsináltam ami egy nyárhoz "tartozik". Balatonoztam, fesztiváloztam, nyaraltam, stb De alig várom már a hűvös és borongós őszt.