Hű, az ehhez felhasznált egyik alapanyagot még vagy novemberben megrendeltem, elég későn is kaptam meg, aztán pedig kedvem nem volt hozzá, így most pár hete sikerült végül végre megalkotnom. Biztos rengeteg hasonló ötlet van Pinteresten, meg akárhol máshol is, de nem kerestem rá, szóval szeretek úgy tekinteni erre az egészre, hogy teljesen én találtam ki, ez pedig ahogy a címből is látszik egyébként, nem más mint egy kalaptartó.

Íme a második DIY (brrr) dolog amit a múltkori Ebayes mókában említettem.

Ha kicsit is szeretitek a japán kultúrát akkor már biztos találkoztatok a Lucky star nevezetű papírcsillagokkal. Általában a szeretett személynek szokás adni egy üveggel vizsgák, utazás vagy bármilyen nagyobb kihívást vagy távollétet jelentő feladatok előtt.

Hosszú-hosszú szünet után a költözéssel kapcsolatban végre tudok róla újra fejleményeket írni. Pár hónappal ezelőtt fejtegettem ezt az albérlet/eladás dolgot, és ahogy említettem bizonyos okok miatt egyenlőre az első mellett döntöttünk. Mivel egyrészt sokáig tanakodtunk rajta, meg nem is akartunk annyira télen pakolászni lefele, ezért miután az én aránylag fontos dolgaimat elhoztuk nem is nagyon mentünk fel. Talán durván egy hónapja döntöttük el, hogy akkor most itt az ideje meglépni ezt a dolgot, akármennyire is tartottunk tőle, így feladtunk egy hirdetést az egyik oldalon. Papa írta a szöveget, én csak kicsivel később láttam miután kirakta, de elég sok mindent kihagyott belőle, aminek egyből meg is éreztük a kárát, mert publikálás után kb egyből csörgött a telefon, nem is egyszer, de mivel mindenki dohányzott, így arra jutottam, hogy ezt sürgőssen nekem kell kézbe vennem, átfogalmaztam, beleírtam egy csomó más dolgot, és egy pöppet felemeltem az árát is, hogy tényleg csak olyanok érdeklődjenek akik komolyan gondolják és vigyáznának is rá. Tehát kiegészült azzal, hogy ne cigizzenek és állatot se tartsanak (ami egyébként elég kétszínű tőlem, mivel Áron és anya volt barátja; Gábor is cigizett, de mivel tudták, hogy nem toleráljuk ezért mindig kimentek az erkélyre, amit egy vadidegen ember nem biztos, hogy meglépne ha ahhoz van szokva, hogy rágyújt a lakásba is. Másik dolog az állatok, rengetegszer volt hörcsögöm, aztán ugye Theo, akit hiába próbáltam megnevelni, egyszerűen akarva-akaratlanul is kárt tett a bútorokba és a falakba, tehát ebből tanulva nem akartam, hogy más kiskutyája/kismacskája mégjobban tönkretegyen valamit) Miután még jópáran telefonáltak, eljutottam addig a pontig, hogy baromira nem szeretném ha átjáró ház lenne a lakásból, úgyhogy az első embernek aki feljött ki is adtuk. A barátnőjével szeretnének beköltözni, és igaz, hogy van egy kiskutyájuk, de teljesen korrektnek tűntek, és amúgy is elvileg szobatiszta, meg mindig lesz vele otthon valaki, úgyhogy beadtam a derekam. (Ha bármi kárt csinálnak akkor úgyis repülnek)

Tegnap volt egy hete, hogy elkezdtem kicuccolni papáékhoz. Igazából elég hirtelen jött, mert szívem szerint megvártam volna amíg az asztalos megoldja az ajtót, de Áront anyuja hazahívta a halottak napja miatt, én meg úgy döntöttem, hogy akkor már nem szeretnék egyedül maradni, inkább kijövök. Gyorsan két bőröndbe összeszedtem a ruháimat és az azokhoz tartozó fogasokat, plussz még pár könyvet, a laptopomat és a Kindle-t és jöttem is. Sajnos nem tudunk minden nap bemenni, úgyhogy még elég sok dolog otthon van, de azok már kevésbe lényegesek, még 5 polcot kell lepakolnom, de abból kettőn csak DVD-k vannak, egyen újságok, a maradékon meg pár csetresz, 7 fiók, 3 kacatos szekrény, egy nagy doboz, lávalámpa-sólámpa, az összes cipőm és az xboxom. Igazából kicsit félek, hogy ennyi minden nem is fog ide beférni, de hát ez egyszerűen lehetetlen, mert ez a szoba akárhogy is nézem kétszer nagyobb mint a másik. (és akkor ez még mindig csak az én szobám, ha ki akarom adni albérletbe akkor még lesz jó pár körünk)

Végre egy kissebb túlzással elmondhatom, hogy az összes bútorom szépen összeszerelve várakozik arra, hogy végre használatba vegyem őket. Egyedül a számítógépasztalomat nem sikerült rendesen befejeznünk, mert az valami hihetetlenül macerás, így azt hiszem le is vontam azt a következtetést, hogy ha legközelebb bútor kell azt igyekezzek majd az Ikeaból beszerezni.

Amúgy nem sok berendezést vásároltam még, de idáig a következőket tapasztaltam:

Most kivételesen nem a szokásos blabla jön, hogy azért tűntem el, mert semmi említésre méltó dolog nem nagyon történt, hanem épp az ellenekzője miatt, ugyanis jelenleg éppen költözködöm, de ne vágjunk ennyire a dolgok közepébe.