Azt hiszem végül arról nem írtam, hogy a régi blogomat miért hagytam ott. Először nagyon akartam, de annyira feldúlt voltam, hogy biztosan nem olyan bejegyzés született volna belőle amilyet szerettem volna, meg eléggé magánügyes a dolog, és igazából nem tudom, hogy ezt a blogot ilyen szinten mennyire szeretném személyessé tenni. Úgy értem, az előzőn túlságosan is sok volt a személyes információ és fénykép rólam, meg nem csak rólam, de ennyit most biztosan nem szeretnék kiadni magamról. Sőt, azt a "naplót" is már csak azért sem nevezem nevén, mert nem akarom, hogy bárki is oda találjon. Még véletlenül sem, azt hiszem be is fogom állítani privátra. Annyira de annyira szeretném lezárni és elfelejti azt az időszakot, mindent amit odaírtam, és mindent ami oda köt. Az már nem én vagyok, hihetetlenül nem én, és igencsak furcsa belegondolni, hogy mindez ami most ennyire távol áll tőlem az tavaly még mennyire valóságos volt. Akkor úgy gondoltam, hogy önmagam vagyok, de valószínűleg csak ezt akartam elhitetni magammal. Kellett az a "pofon" nyáron, hogy felébredjek, bár még mindig nem teljesen találtam rá arra, hogy ki vagyok, azt már pontosabban tudom, hogy merre szeretnék haladni.
Hirtelen teljesen más életérzés kezdett hatalmába keríteni, aminek köszönhetően megváltozott a felfogásom és az ízlésem is. A ruhák/kiegészítőkhez kapcsolódót nagyjából részleteztem pár bejegyzéssel arrébb, de már zenében is teljesen mást kedvelek. Bár ez egy igen erős szó, mert jelenleg semmilyen kedvenc együttesem vagy stílusom nincsen, most csak random elindítok valamit youtube-on, vagy bekapcsolom a tv-n valamelyik zenecsatornát, amire amúgy nem vagyok büszke, de most valahogy amúgy nem lételemem a zene. Most értékelem a csendet is.
Míg tavaly teljesen odavoltam a BMTH-ért, és a hozzájuk hasonlóakért, most viszont ha bármi ilyesmit meghallok, hát... nem azt mondom, hogy rosszul leszek, mert durva túlzás lenne, de taszít és irritál. Irritál mert emlékeztet, és taszít, mert egyszerűen egy olyan közösséggel társítom össze amihez már nem szeretnék tartozni. De mielőtt bárki félreértene, ezzel senkit nem akarok megbántani, aki szereti őket, mert nincs velük semmi baj, csak azt hiszem az a jó szó, hogy kinőttem már ebből. Gondolkoztam azon is amúgy, hogy ez a második X teljesen átmosta az agyamat.
Míg tavaly teljesen odavoltam a BMTH-ért, és a hozzájuk hasonlóakért, most viszont ha bármi ilyesmit meghallok, hát... nem azt mondom, hogy rosszul leszek, mert durva túlzás lenne, de taszít és irritál. Irritál mert emlékeztet, és taszít, mert egyszerűen egy olyan közösséggel társítom össze amihez már nem szeretnék tartozni. De mielőtt bárki félreértene, ezzel senkit nem akarok megbántani, aki szereti őket, mert nincs velük semmi baj, csak azt hiszem az a jó szó, hogy kinőttem már ebből. Gondolkoztam azon is amúgy, hogy ez a második X teljesen átmosta az agyamat.
Viszont még így a végére, akármennyire is klisé, meg ilyesmi, mivel új év kezdődött, és hihetetlenül unatkozom, mert valahogy nincs kedvem senpaiékkal lolozni, úgy döntöttem, hogy átszórtírozok pár oldalt, és kitörlök/unfollowolok mindent és mindenkit ami/aki csak kicsit is a tavalyra, vagy az az előtti dolgokra emlékeztet. Idáig átnéztem a tumblröm és a bloglovinom, és összesen idáig több mint 100 oldaltól szabadultam meg, nagyon felszabadító érzés, hogy mostantól nyugodtan végigtekerhetek rajtuk, semmi de semmi nem lesz amit megpillantva elfoghatna egy keserédes nosztalgia. Ijesztő, hogy régen mennyire szerettem elveszni a múltban, most meg nem akarok mást csak felejteni, felejteni és felejteni.
Ja, és ha már bloglovin,
