Arra a döntésre jutottam, hogy mivel ritkán jön össze, hogy normálisan írjak arról, hogy mik történtek/nek mostanában, ezért bevezetem én is ezt a heti vasárnapi "összefoglalót" 日曜日 (vasárnap) elég kreatív néven.

Tudom időben, de technikai okok miatt sajnos nem tudtam megírni előbb. Viszont pont most van egy hónapja, úgyhogy már eléggé illő.

Az előző karácsonyunkhoz hasonlóan, idén is úgy döntöttünk papáékkal, hogy elmegyünk valami szállodába inkább. Ahogy nézegettük az ajánlatokat, csak a tavalyi helyszínen volt teljes ellátás, és bár nagyon szerettünk volna ebédet is, mégis úgy döntöttünk, hogy akármennyire volt ott nagyon jó, ki akarunk próbálni valami más helyszínt. Szokásomhoz híven nagyon a környékre nem akartam menni, télen nekem a Balaton régiója is kilőve, így arra gondoltunk, hogy Miskolctapolcának vesszük az irányt, és akkor még Imotou-val is tudok találkozni.

A múltkori igencsak álomszerű kívánságlistám után úgy döntöttem, hogy most kicsit reálisabb szemmel is szétnézek Ebayen. Nem kellett volna. Annak ellenére, hogy írtam, hogy valószínűleg rendelni fogok majd egy párnahuzatot, azt pont nem sikerült, de minden egyéb felettébb hülyeséget hasznos dolgot igen. Most pedig itt ülök, és ugyan úgy izgulok, hogy mindent meg fogok-e kapni, mint a legelső rendelésem után kb 6 évvel ezelőtt. Mivel kiköltöztem mamámékhoz nem akarok az otthoni címemre rendelgetni már, mert ha minden jól megy, akkor szerintem egy hónapon belül ki lesz adva az a lakás albérletbe, de ide se szeretném, hogy érkezzenek a csomagok, mert mama kitérne a hitéből, hogy mennyi szarra költöm a pénzem, ezért úgy döntöttem, hogy apához rendelek mindent. Csak remélni tudom, hogy tényleg annak ellenére, hogy vagy ötvenszer ellenőriztem, nem írtam el semmit. De addig is, bemutatom, hogy mikre sikerült lecsapnom. Ja, és a dolgok kb felénél tekintsünk el a koromtól, köszönöm.

Ez most számomra egy kicsit rendhagyó lista lesz, mert ilyesmit korábban még nem írtam. Azokat a dolgokat gyűjtöttem össze a watch- és wishlistemről amikkel akár már évek vagy hónapok óta szemezgetek, de eddig sosem volt bátorságom megrendelni egyiküket sem.

Igazából mindkét oldalon mindkét listám teli van hülyeségekkel, meg úgy minden egyébbel, általában ha valami megtetszik mindig felrakom oda, aztán alszok rájuk pár napot, hogy biztosan szükségem van-e ezekre. Örülök is, hogy mostanában ezt a módszert használom a hirtelen felindulásból vásárlások helyett, mert - hiába kerül a legtöbb dolog csak pár száz forintba - kemény ezreseket spóroltam már, 80%-ban kb úgyis rájövök, hogy egyébként nincs is rájuk szükségem.

A napokban írtam, hogy idén minimum 50 könyvet szeretnék elolvasni, ami így, hogy már megvan a Kindle remélhetőleg sokkal könnyebb lesz. Át is néztem Molyon a kívánságlistás olvasmányaim és mindent amit megtaláltam Ncore-on átraktam a várólistámra, így most jelenleg 155 mű pihen rajta. (Amiről egyébként ha tényleg minden évben legalább 50 könyvet el is olvasnék is kb 3 év múlva érnék a végére) Aztán mivel így év közben is még biztosan bővülni fog, ezért úgy döntöttem, hogy kiválasztok ezek közül 15-t amit még mindenképpen idén szeretnék a kezembe venni. Próbáltam mindenféle műfajból válogatni, akár a komfortzónámból is kilépve, és mindenképp olyanokat amik csak egy kötetesek. Sajnos Jane Austen viszont már egy se fért rá, de őt már amúgy is eddig vagy 2-3 bejegyzésben megemlítettem, hogy mindenképpen el szeretném olvasni az összes könyvét, úgyhogy ezt itt már nem tartom olyan érdekesnek közölni. A sorrend teljesen véletlenszerű.

Az egyik első dolog ami kicsit elkezdett kizökkenteni a negatív életszemléletemből az volt, hogy múlthéten papával pszich. után elvittem Theot sétálni. Nem nagy dolog, de végre pár hét után újra kimozdultam otthonról, mozogtam, friss levegőn voltam, és borzalmasan élveztem. Theo talán már nem annyira, de az elvárásaimat így is teljesen felülmúlta. Egyszer-kétszer belefetrengett a hóba, párszor kicsit húzni kellett, néha felvenni, de egyébként szépen sétált velünk. Felfedeztük, hogy körbe lehet sétálni a tavat, igaz, kb majdnem 10 éve, hogy utoljára próbáltam, de így is kellemes meglepetés volt. Szeretem ezt a helyet mert körbevesz a sok emlék, még az olyan keserédesek ellenére is amikor meglátom azt a padot ahol Verával ültünk amikor anya már nagyon beteg volt...

Az elmúlt év utolsó bejegyzésében nagyjából kiadtam magamból a "nyomasztó gondolataimat", és úgy érzem valamelyest segített. A fő okot pedig nem is írtam le, és nem is akarom, (holott utálok ilyen rébuszokban beszélni) de végiggondoltam, hogy még ha az meg is történne, se lennék egyedül azzal a problémával, szóval nem kéne, hogy ennyire belefészkelje magát a gondolataimba és ez miatt ne tudjam élni és élvezni az életem. (Főleg, hogy aki eddig tud róla teljesen idiótának is tart, hogy ekkora baromságot mégis honnan szedtem)  Most ha el is öntenek az ezzel kapcsolatos negatív gondolatok akkor próbálok arra öszpontosítani, hogy pont azért kell addig élnem -és nem begubóznom- amíg még megtehetem és nem akkor keseregni rajta amikor majd egyszercsak késő lesz. Bár nekem az olvasás meg Lolozás is teljesen megfelelő és értékelendő kikapcsolódási forma, amire biztosan szívesen fogok visszagondolni később is, ugyan úgy, mint anno a sok Imvuzásra, de azért nem mászkálni el senkivel sehova, mert idióta fóbiáim vannak az már kicsit frusztráló, és még a szép emlékeimet és képes elcsúfítani például 2013-ból. Ha bármit meglátok abból az évből így október-november-december felé főleg, mindig az jut eszembe, hogy ez volt az utolsó olyan évem ahol még "normális" voltam, és mennyire nem is sejtettem, hogy mekkora paragép lesz belőlem. Ennek most már tényleg véget kell vetnem. Tulajdonképpen sose voltam kimondottan optimista, inkább mindig felkészítettem magamat a rosszra, hogy aztán tudjak örülni a jónak, de most már kicsit elszaladt velem a ló, és hihetetlen pesszimista lettem. Eluralkodott rajtam az a felfogás, hogy akármi történik az mind-mind csak azért van, hogy nekem valahogy rossz legyen, ráadásul minden apró-cseprő dolgot hihetetlenül túlgondolok és bonyolítok.