Azt kell mondjam, hogy magamhoz képest most egy igazán sikeres filmezős hónapot sikerült zárnom (nálam a 6 már soknak számít), és ami még szintén meglepett, hogy mindegyik jó volt, sőt még új kedvenceket is találtam, ráadásul egy 101-1001-es tételt is sikerült ezennel kihúznom, micsoda augusztus! Nem is húzom tovább az időt, lássuk miket láttam :3

Vaksötét (2016)

Mivel a 101-1001-es lista kapcsán voltam olyan marha kreatív, hogy nem csak azt írtam fel, hogy megnézek egy év alatt 50 filmet, hanem azt is, hogy egy horrort egyedül a sötétben, esett végül erre a filmre a választásom. Direkt nem néztem trailert meg semmit, és mivel kb egy barlangban szocializálódom semmilyen spoiler se ért el hozzám. Nem is igazán tudtam elképzelni, hogy egy vak bácsiban mi lehet annyira ijesztő, és az igaz, hogy félni nem féltem rajta, de szerintem nagyon izgalmas volt, ráadásul az, hogy egyedül voltam én is a "vaksötétben" pluszban adott neki egy feelinget. Egyébként is szeretem az ilyen menekülős/bújkálós dolgokat, úgyhogy tulajdonképpen nekem tetszett, a bácsit pedig nagyon sajnáltam. (Ha nem lenne az összes adatlapján a műfajok között ott a horror, magamtól biztos nem mondtam volna rá, úgyhogy kicsit csalásnak érzem, hogy ezt választottam, mindenesetre ha nem bírom magam rávenni másra be fogom érni ezzel)

A Stonehearst elmegyógyintézet (2014)
Erre a filmre csak pár hónapja találtam rá, de már alig vártam, hogy végre megnézhessem. Nagyon szeretem azt a kort amiben játszódik, habár ugyanannyira is rémiszt meg, főleg ezek az elmegyógyintézetes dolgok. Nagyon nagy elvárásaim voltak a művel kapcsolatban, de hát Edgar Allan Poe neve úgy gondolom már alapból garancia a minőségre, csak aztán kérdés, hogy mit sikerül belőle kihozni. Számomra pedig azt, hogy egy új kedvenc filmet avathattam. Nagyon tetszett a látványvilága, a történet, a karakterek, és az a csavar a végén. spoiler Sokan mondják, hogy Viharsziget-es fordulat van benne, ezt nem tudom alátámasztani, csak a könyvet olvastam, a filmen háromszor elaludtam, de ha úgy végződött, mint a papírra vetett verziója, akkor én nem feltétlenül hasonlítanám hozzá, de tényleg van benne hasonlóság, csak máshogy (ezt jól megmondtam) spoiler vége

A Zodiákus (2007)
Rájöttem, hogy imádom Jake Gyllenhaal-t, egyszerűen annyira szimpatikus, és fogalmam sincs miért, meg hát nagyon jó színész is, úgyhogy jópár filmjét felvettem most a várólistámra. (Sőt, nem is tudtam de még abba is ő szerepel, amit már 6 éve meg szeretnék nézni, csak mindig tolódik, de szeptemberben már mindenképp sort kerítek rá) Bár azt nem tudom, hogy miért az egyik leghosszabbal kellett kezdenem, gyerekek, ez a film majd 3 órás volt! O_O Szeretek gyilkosokról olvasgatni, úgyhogy a történet annyira nem volt számomra ismeretlen, de rettenetesen sok szünetet be kellett iktatnom, mert nem bírom ennyi ideig nonstop bámulni a monitort, ráadásul olyan furcsa dolgok történtek közbe, mint például papát éjjel 11-kor felhívta egy teljesen ismeretlen külföldi szám. Kicsit meg is ijedtem, úgyhogy végig villany mellett és szemüvegben aludtam a biztonság kedvéért. Maga a film azon kívül, hogy hosszú volt, nem volt rossz, remek színészeket szedtek össze, és a lassúsága ellenére is végig izgalmas maradt, viszont mivel ennyiszer leállítottam, sőt még aludtam is mielőtt befejeztem, nem tudtam annyira "végignyomozni" az egészet a szereplőkkel, mint ahogy azt szerettem volna.

A vizsga (2009)
Jajj, imádom a feszültséggel és gondolkodással teli filmeket. Már az ismertető elolvasása után nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon hogy játszódhat egy másfél órás film végig egyetlen teremben, biztos unalmas lesz és erőltetett, de nem. Bár voltak hatásvadász jelenetek, a végén pedig az a magyarázat arra a dologra nekem már egy kicsit sok volt, de összességében egy érdekes és agyalós alkotás, még akkor is ha elég jól lehet sejteni a végét, maximum csak azt nem, hogy ki fog végül bent maradni. (És egy Walking Dead-es színésznő is játszik benne, tök durva, ha nem láttam volna a nevét az elején, fel se ismerem)

Zene és szöveg (2007)
Uuuh, szerintem ez az egyik legaranyosabb vígjáték volt amit eddig valaha láttam, pedig igazából semmi cuki nem volt benne, de nagyon tetszett az a két karakter akiket Hugh Grant és Drew Barrymore megformált, a poénokról nem is beszélve, nem azt mondom, hogy sírtam a nevetéstől, de szinte végig kacarásztam az egészet az általános vígjátékos fapofáim helyett, úgyhogy nekem ez nagyon tetszett, talán az egyik kedvencem lesz ebben a műfajban.

Ezt éld túl! (2006)
Áronnal is megejtettük a havi közös filmünket, és az előző két hónappal ellentétben, ez már nem is volt annyira szörnyű, sőt! Az alap ötlet nagyon tetszett, sokszor azért is félek horror játékokkal játszani, vagy filmeket nézni, mert ha nem is attól félek ami konkrétan itt történt, de olyan kellemetlen érzés fog el, hogy mi van ha valami rossz fog bekövetkezni, mert ilyen szellemes/démonos dolgokkal szórakoztam (ezt most nem tudom értelmesebben leírni). Ha nem kezdek el komolyabban gondolkozni a filmen, akkor szerintem egy korrekt kis horror, még a sok jumpscare ellenére is, de ha egy kicsit is reálisabban szeretném szemlélni, akkor már az nagyon szúrja a szemem, hogy mit keresne Báthory Erzsébet New Orleansban. Az elgondolás jó, a megvalósítás kevésbé. Így 10 évvel később szívesen megnéznék egy ugyan ezen a kompozíción alapuló történetet egy kicsit reálisabb köntösben.