A mostani Sweet memories nem lesz túl érdekes, de jelenleg sajnos nem futja többre, ez viszont nem jelenti azt, hogy kifogytam volna a témákból, sőt!

Most egy kicsit a videójátékok felé fogunk evezni, amióta az eszemet tudom mindig volt valamilyen konzolunk, kezdve az Ending-mantől (jó ez biztos hülyeség, nem tudom mi volt a neve, de találtam egy képet róla amin ez van ráírva, tudjátok azok a nagyon régi és nagyon retró sárga kazettás játékok, de nem Nintendo hanem valami kínai utánzat gondolom) a PlayStationon át az Xbox360-ig. Apum pedig nonstop hozta rá a furcsábbnál furcsább, éretelmetlenebbnél értelmetlenebb vagy éppen jobbnál jobb játékokat.

A sárga kazettások közül olyan sokra nem emlékszem, volt valami autós, meg pár "mászkálós", és a műanyag puskával kacsákra lövöldözős, de ezeknél még nagyon pici voltam, talán épp az óvodát kezdtem, úgyhogy nem is maradhatott meg belőle sok. Talán középsős lehettem amikor apa egyszercsak hazaállított egy PlayStationnal, még azzal a szürke nagy téglával, ebből nem is egy volt, volt amikor arra jöttem haza, hogy apa fogta és eladta, aztán inkább mindig vett másikat, de már lényegesen több játékot tudok felidézni, Crash Bandicoot 1-2-3, Crash Bash, Bust a Groove, Mortal Kombat, Spyro, később pedig pár Need for Speed, meg még sok-sok minden aminek fogalmam sincs a nevéről (de Gremlinen szorgalmasan próbálgatom őket összegyűjteni) vagy azt se tudtam, hogy egyeltalán miket kéne bennük csinálni, innen ered még hála a Resident Evil 2-nek, a hatalmas zombi fóbiám. Én sose mertem vele játszani, anyum azt se szerette ha apa játszik vele, én viszont imádtam nézni, van egy nagyon emlékezetembe égett jelenet, ki akartam szedni a cd-t a tokjából, és sikeresen eltörtem az utóbbit, nem tudtam visszacsukni és tök megijedtem, hogy majd biztos mérgesek lesznek rám, apum pont a kanapén feküdt, úgyhogy odavittem neki ilyen nagyon aranyosan, kinyitva, játékra készen, majd a következő hangzott el: "apa, játsz vele légyszi, én nem foglak nézni, én pónizni fogok" aztán beültem a háta mögé és tátott szájjal bámultam amit csinál pónikkal a kezembe. Annyira jó volt a régi játékokba, hogy a szegényes grafikájuk miatt sokkal jobban kellett a fantáziánkat használni, az ami akkor egy nagyon béna tiszta pixel zombi volt, a világ egyik legijesztőbb dolgának tűnt. Ami még szintén elég nagy hatással volt rám az a Silent Hill első része, de mivel nem tudtunk angolul sose jutottunk benne messzire, így annyira félni se tudtam tőle.

A sok joystic forgatás után kimondottan nehéz volt átszokni pc-re, sőt a mai napig szinte egyeltalán nem esik kézre az egér és a wasd, de próbálkozom. Egy-két játék már akadt amit itt játszottam ki.

Viszont amire ebben a bejegyzésben egyébként ki szerettem volna térni, az a kiskorom óta átívelő hatalmas szerelem a Tekkennel.

Ez a játék volt életem egyik értelme. A hárommal kezdődött minden, és a mai napig azt tartom az egyik legjobb résznek, a Tekken ball és a hihetetlen nehéznek tűnő Tekken Force-al az élen (elsírtam magam mikor azt először sikerült kivinnem, Paullal asszem, olyan 6 éves lehettem és pont szilveszter volt) Természetesen Xiaoyu volt az abszolute szerelmem (nagyon sokáig nem tudtuk kimondani a nevét és Sziáó meg ilyenek hülyeségek voltak, brr), de anno végigpróbálgattam az összes hőst, a kis dínót, Pandát, Kumát mindig sajnáltam, az Ogre bazi ijesztő volt, Hwoarang cuki volt, de a többi karakter nem fogott meg annyira, hogy meg akarjak velük tanulni minden kombót. 

Elég sokáig sima ps-em vot, úgyhogy rengeteg időm volt vele kitanulni mindent, a piros ruháját utáltam, de a kékbe meg a sulisba már egész aranyos volt, sőt ezt még anno a naplómba is beleírtam, a gép ellen játszottam vele, és az enemy Xiaoyu visszaintegetett mikor integettem neki, ez volt addigi életem egyik fénypontja szerintem. 

2006 novemberébe kaptam ps2-t, azért emlékszem rá ennyire, mert előtte lévő nap Tündéékkel voltunk Mekibe, és annyira be voltam zsongva, hogy kb másról se tudtam beszélni, csak, hogy mennyire várom, hogy a Tekken 5-el játszak, meg ott már mennyire szép Xiaoyu és mennyi új kombója van, úgyhogy Meki után, mivel nekem akkor még nem volt netem, át is mentem hozzájuk és kiírtam a létező összes cheat kódót amit csak találtam. Másnap pedig adhazfgauzfgauzfgafghauzg imádtam, és mekkora eyegasm volt hirtelen a Tekken3-as gagyi Xiao után a Tekken 5-ben látni. Ichivel nagyon sokat játszottunk a 3-al és az 5-el is, mindkettőnknek Ő volt a nagy kedvence, úgyhogy mentek rendesen a csaták, később már psp-n is.

Nagyon sokszor jártunk kettescopfokba, megcsináltuk az egyik ruháját is, és valamiért folyamatos vágyat éreztem nem csak a gépen, hanem élőbe is tudni a mozdulatait. Szerintem életembe nem ugráltam annyit mint amikor próbáltam megtanulni a pördülő rugását, a "Xiaoyu állást" meg a szaltókon kívül kb minden egyebet amit csak csinál (ez egyébként a Bust a Groove-al is megvolt, Kitty-N és Frida táncát elég jól megtanultam). Nagyon sokat estem keltem, csodálom, hogy el se törtem semmim, sok mindent még a mai napig is meg tudok csinálni, de azért általában nem hangoztatom, ahogy még az összes kombóját is kívülről fújom. Sajnos viszont mostanában már nem tud akkora lázba hozni ez az egész, nem élvezem azt, hogy a gép ellen játszok, amúgy meg senkit nem ismerek aki ellen nagyon izgalmas meccseket lehetne menni, neten keresztül pedig szintén nem tudok senkivel, pedig azt biztos imádnám, így sajnos a hatalmas Tekken imádatomnak a 6-al együtt leáldozott, de ha valaha lesz ps4-em vagy Xbox one-om, vagy akármim, akkor biztos még fogok vele játszani, mert a mai napig ha álmomból felkeltenek is tudom kívülről az összes mozdulatot, meg az új karakterek is érdekesnek tűnnek, bár valószínűleg Xiaoyu-t soha senki nem fogja ledönteni a képzeletbeli trónról, anno még gportálos fan siteunk is volt róla, ráadásul egy fanficet is írtunk az Ő és Jin, valamint Hwoarang főszereplésével 2007 nyarán. Szerintem ezt itt még nem is tettem közzé, úgyhogy olvassátok ha van kedvetek két 12 éves hülyeségén kicsit leépülni agyilag. (minden elírást és helyesírási hibát benne hagytam, az eredetiség kedvéért)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kirándulás.A kiránduláson Xiaoyu, Jin és Hwoarang vett részt. Motorral szerettek volna elmenni, de mind2-en azt akarták, hogy Xiao üljön mögöttük. Ezért úgy döntötték el, hogy megküzdöttek egymással. Ebből Hwo került ki győztesen. Így aztán felpakolták a cuccot és elindultak. Jin magányosan ugyen, de utánuk indult. Igen ám de a motorog alig voltak megtankolva és így féltávnál lerobbantak. Szerencsejük volt mert pont 1 pláza előtt álltak le. Xiao azt tanácsolta, hogymenjenek be és keressenek vkit aki megtudja tankolni a mocikat. Bementek... de nem találtak senkit ugyanis ez egy elvarázsolt kastély volt. Mire végre találtak egy olyan szobát ahol megtudtak pihenni beesteledett. Ebbe a szobába volt egy 2 személyes és egy egy személyes ágy. Itt úgyszintén Jin és Hwo vitáztak, hogy ki mellett aludjon Xiaoyu. Ezt kő-, papír-, ollóval döntötték el. Most fordult a kocke és Jin nyert. Hwoarang nagy búsában evett egy banánt. A banánhéját nem a kukába dobta hanem a földre, gondolván, hogy Jin ugyis kel mindig és ő fog megcsúszni rajta. Hwo nagyon gyorsan elaludt. Xiao és Jin nem tudtak elaludni. Sayu olyannyira be volt zsongva, hogy a nagy szerelme mellett aludhat, hogy ott azon nyomban megcsókolta. Jin azt mondta:
-Xiaoyu! Ezt el ne mondjuk Hwo-nak mert akkor engem kicsinál.
-Rendben Jin, de ezt már nem bírtam ki!!
Így már hamar elaludtak. Reggel leghamarabb Hwo ébredt. Ő elfelejtette azt a bizonyos banánhéját. Ki akart menni a fürdőbe, de megcsúszott a héjon és egyenesen nekirepült a falnak. Erre a nagy puffra Xia és Jin felébredtek. A kiscsaj odarohant, és rögtön ápolgatni kezdte. Közben rákacsintott Jinre. Mikor már Hwo felébredt elindultak. Ez a fura kastély egy lézert lőtt ki ami Jint találta el, és ezáltal feléledt benne a Devil gén. Sayuék nem vették észre, hogy ez történt, és, hogy csak egy öres motor megy mögöttük. Viszont egy kis idő után Xiao hátrafordult, és csak azt látta, hogy a Jin nélküli motor jön mögöttük. Szólt Hwo-nak. A faszi lefékezett, Xiaoyu nekirepült a stoptáblának. Összekapták magukat és visszamentek a különös plázához. Jint elkezdték keresni. A lányka sejtett vmit. Meglátta a tetőn Devil Jint. Felszaltózott hozzá, de a tető beszakadt. Egyenesen egy babaházba zuhantak, ahol elkezdtek teázni. Mire Hwo felért hozzájuk már nagyon elfáradt. Látta, hogy mind2-en teáznak és ő is inni akart egy kicsit. Erre DVJ nagyon mérges lett, mert azt hitte, hogy elakarja lopni tőlük a teát ezért rá borította az egész asztalt. Hwo nagyon feldühödött és helyrerakta DVJ-t minek hatására visszaváltozott. A történtekért Jin bocsánatot kért, és még teázgattak egy kicsit. Mire eleget ittak visszamentek a motorokhoz és észrevették, hogy van náluk pót benzin. Megtankoltak és hazamentek. Így ért véget hármuk nagy kalandja.

A történet no comment, a többi pedig így nagy vonalakban ennyi, ti játszottatok anno vagy mostanában a Tekkennel, ki a kedvenc karakteretek?:3