Olvasmánylista - január

február 02, 2016

Igazából csak arról a 15 könyvről akartam véleményt hozni, amiket múltkor említettem a wishlistemen, de aztán úgy döntöttem, hogy mivel Molyon úgyse vagyok képes valamiért értékelést írni, miért ne csinálhatnék itt blogon minden hónapban egy ilyen bejegyzést, arról, hogy miket olvastam el, és hogy, hogy tetszettek. Egyébként úgy olvassátok, hogy csapnivaló ahogy "kritikákat" tudok írni, így belegondolva, talán ezért nem is Molyon teszem ezeket közzé.


Ebben a hónapban az igyekezetem ellenére se sikerült valami sok könyvet kivégeznem, mivel hónap közepén belefutottam egy iszonyatos olvasmányba (lásd legutolsó értékelés) és egyrészt sehogyse haladtam vele, másrészt pedig egy időre el is vette a kedvem az olvasástól.


Claudia Gray - Balthazar 
Féltem igazából belekezdeni az utolsó részbe, nem is véletlenül húztam ennyi ideig. Olyan furcsa, hogy a 4. kötet elolvasása óta is eltelt már majdnem 5 év, az első-második és harmadik óta pedig mégtöbb, de hála annak, hogy a negyedik kivételével mindegyiket többször is elolvastam, azt hiszem a félelmem ellenére egész jól sikerült visszaemlékeznem, hogy mi is történt eddig, bár az is igaz, hogy olyan sok előismeretre igazából nincs is szükség, pár visszautalástól eltekintve gyakorlatilag egy különálló történetet kaptunk Balthazarról.
Egyszerűen nem értem miért utálják ennyien ezt a sorozatot. Sima vöröspöttyös könyvekről van szó, a kikapcsolódásra és szórakoztatásra amire íródott szerintem bőven tökéletes. Tartottam tőle, hogy 5 évvel idősebb fejjel már nekem se fog tetszeni, de nem, én még mindig nagyon szeretem, örülök, hogy nem húztam tovább és végre nekiálltam az utolsó kötetnek. Valamiért annyira szeretem ezt a sima hétköznapi világot, ahogy meg van spékelve ilyen vámpírokkal és lidércekkel meg úgy az egész hangulatot amit a könyvek árasztanak magukból.

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Azt hiszem nem véletlenül nem olvastam eddig ilyesmi történetek. Igaz, ha nem látom és hallom az eseményeket akkor hálisten így látatlan/hallatlan kevésbé érintenek meg, mert az olyan részeket csak egyszerűen nem képzelem el, de még így is nyomasztó volt, vagy talán nem is ez a megfelelő szó. Borzalmas volt, de maga a történet mégis annyira szép és szívbe markoló. Lina visszaemlékezései és az az aprócska szerelmi szál fogott meg a legjobban. Kb az utolsó 50-60 oldalt már végig bőgtem, pedig egyébként ritkán sírok könyvön. (Bár valószínűleg az is közrejátszott, hogy más anyukáját se könnyebb elveszíteni - még ha csak könyvben is - mint a sajátomat volt)
Lina karakterét egyébként nehezen szoktam meg, nekem a körülményekhez képest túl bátor volt, ettől függetlenül viszont eléggé megszerettem, mint ahogy majdnem mindenki mást is a könyvben, még az egyik legkiállhatatlanabb őrről is derülnek ki olyan dolgok ami után az ember más szemmel néz rá.

Diane Setterfield: A tizenharmadik történet
Ez a történet egy szóval jellemezve fantasztikus. Az írónő stílusa és írásmódja annyira szép, beszippantott már az első oldalakon. Külön meglepetés volt, hogy mennyi más könyvre is "hivatkozik" ott volt Jane Eyre, az Üvöltő szelek, sőt még Dr Jekyll és Mr Hyde is. Vida Winter pedig azt hiszem kiérdemelt magának egy helyet a kedvenc irodalmi karaktereim között. Nem is tudom mit írjak erről a könyvről. Nagyon magával ragadó hangulata van, eléggé nehezen sikerült letennem, csak minnél hamarabb a végére akartam érni, annyira kíváncsi voltam. Talán ez miatt találtam a közepét egy ici-picit vontatottnak, de amint elértem az utolsó fejezetekhez hirtelen rájöttem, hogy minden dolognak amit jelentéktelennek és időhúzásnak tartottam mennyire fontos szerepe volt. A végén igazán vissza is kellett magam fognom, hogy ne sírjak. Először azt hittem tudok mindent, de aztán olyan csavarok kerültek elő belőle, hogy le a kalappal az írónő előtt.

Oscar Wilde - A canterville-i kísértet
(Kicsit csalok, mert ezt még 2015-ben kezdtem el, de idén fejeztem be, úgyhogy gondoltam elfér itt)
Az első történet, ami a fő címadó is volt, A canterville-i kísértet nagyon tetszett, igaz, hogy a vége fele elég szomorú volt, de az elején nagyon sokat derültem a kísérteten és a családon, valamire emlékeztetett is, de nem tudnám megmondani, hogy mire. A második történet nem tetszett annyira, ott kezdtem el húzni az olvasását, azért is tartott viszonylag ilyen sokáig, pedig ha visszagondolok az se volt rossz, a harmadik, negyedik és ötödik borzasztóan szomorú volt, de pont ezért is tetszettek, az utolsóra viszont sajnos nem nagyon emlékszem. (Ez az ára annak, ha az ember nem egyből írja meg az "értékelést", hanem egy hónappal később)

Futottak még:

E. Lockhart - A hazudósok 
Nagyon vártam, hogy nekiállhassak ennek a könyvnek, ő volt az első akit az idei 15-ös kívánságlistámról a kezembe vettem, de nem tetszett annyira amekkora reményeket fűztem hozzá, igazából még azt se mondanám, hogy bármennyire is tetszett. Túl összevissza volt, fogalmam sincs már, hogy mi volt igazság és mi hazugság, a felnőttek egyszerűen undorítóak voltak, és, hogy mi történt Cady-vel az nekem még mindig ugyan olyan homályos, mint a könyv elején (most akkor megégett vagy a vízben történt vele valami vagy mindkettő?), arról nem is beszélve, hogy kísértetek...? Talán ha nem egy borzalmas fejfájás közben olvasom jobban oda tudtam volna rá figyelni. Így csak egyedül azok az apró történetek fogtak meg benne amiket Cady talált ki.

 Utált:

Heidi McLaughlin: Forever My Girl – Örökké a csajom
Sajnálom, hogy egy könyv miatt kellett egy ilyen részt is csinálnom, de ez egyszerűen annyira rettenetes volt, hogy képtelen voltam a Futottak még kategóriába rakni. Ez "nem futott" sehova, végig se bírtam olvasni. 5 nap nyögvenyelős próbálkozás után fel kellett adnom, ilyen rossz könyvvel még szerintem nem találkoztam. Azt hittem egy jó darabig, hogy az Eleanor és Parknál nem fogok idegesítőbb "művel" találkozni, de ezek szerint tévedtem. Nagyot.
De miért is sikerült ennyire megutálnom ezt a retket könyvet? Az Árnyalatnyi remény és a Tizenharmadik történet után úgy gondoltam, itt az ideje, hogy most valami könnyed, romantikus történetet vegyek elő a listámról, és hossza miatt (csupán kb 300 oldal) erre esett a választásom. Pár héttel ezelőtt a Balthazart és az Árnyalatnyi reményt egy ugyanazon napon kiolvastam, tehát több mint 600 oldalt, gondoltam ez a 300 kutyafüle lesz ahhoz képest, mégis tényleg sikerült 5 napig szenvednem, mire arra jutottam, hogy nem bírom tovább. Egyszerűen nem értem, hogy lehet ennek Molyon +80%-os értékelése. Az összes szereplő egyszerűen annyira buta és idegesítő, nem tudnak mást csinálni csak össze-vissza szenvedni meg drámázni. Ha kedvencet kéne választanom egyértelműen Mason lenne, mert mivel már azelőtt kiírták a sztoriból, hogy egyeltalán belekerült volna, legalább az ő hülyeségeit nem kellett olvasnom. Ahhoz képest, hogy meghalt, a többiek jó gyorsan megfeledkeztek róla, meg ez a 10 éves szerelmi történet is, hát persze... Ott hagyom a barátnőmet a francba, mert annyi bátorság nincs bennem, hogy megkérdezzem, hogy egyeltalán velem akar-e jönni, megváltoztatom a telefonszámom, hogy még véletlenül se tudjon elérni, megfektetem fél Los Angelest, aztán 10 évvel később előkerülök és én még mindig annyira, de annyira szerelmes vagyok abba a lányba akit így faképnél hagytam, hogy feltétlen tönkre akarom tenni a mostani kapcsolatát, mert közben kiderült, hogy van egy fiam, akiről tudnék ha nem lennék egy féreg. (De félreértés ne essék, nem csak a "férfi" főszereplővel voltak problémáim, mindenkit utáltam, még a gyerekeket is, borzalmasan buta és sablonos karakterek, a "női" főszereplőre inkább már ki se térek, annyi elég, hogy egy ostoba liba) Nagy vonalakban ennyivel össze is tudom foglalni a történetet. Mintha valami nagyon rossz szappanoperát olvastam volna. Ráadásul ha mégegyszer meghallom a csajom vagy a nőm szót szerintem kirohanok a világból. Ha nem Kindlen lett volna meg, már rég kivágtam volna a kukába, sajnálom, hogy erre ennyi papírt és tintát elpazaroltak a kiadók. Ezeken kívül még bőven akadtak benne hibák, vagy csak hibák, igazából sehogy se tudnék róla jót mondani, de több karaktert nem vagyok már hajlandó szentelni erre a "könyvre".

Share This Story

Tags: ,

You Might Also Like

0 megjegyzés

Subscribe