Sajnos októberben is csak 4 filmig jutottam, pedig szeptember végén nagyon nagy lendülettel vágtam bele a hónapba, de mindjárt az első film akkora hatalmas nagy csalódás volt, hogy ismét az utolsó pár napban kellett magam összeszedni, és ledarálni még egy-kettőt, de szerencsére azok már jobbak voltak, sőt egy újabb kedvencet is sikerült avatnom! Lássuk is mikről beszélek.


Egy őrült szerelem balladája (2010)

Valamikor tavasz végén akadtam rá erre a filmre Snitten, fogalmam sincs már, hogy hogyan, talán valami cirkuszos/bohócos dolgokat kerestem, és a leírás alapján nagyon megtetszett, alig vártam, hogy végre megnézzem, ami így a hónap indításaként sikerült is. Nos, nem fogok kertelni, borzalmas volt. Utáltam minden egyes percét, amit mi sem bizonyít jobban annál, mint az, hogy 3 napomba telt végignézni. Ilyen szörnyűt nem hogy idén, de valószínűleg az elmúlt jó pár évben nem láttam. Hiába a hangzatos ismertető, ez nem szól másról, mint egy buta ribancről és az ő két őrült bohócáról. Spoiler mivel a nő meghal a végén, és megkapta amit megérdemelt, úgy érzem legalább talán megérte végigszenvedni spoiler vége De egyébként ha a színésznő nem lett volna ennyire unszimpatikus se tudtam volna élvezni, olyan szinten baromság volt, hogy jóságos ég. Legjobb lesz ha egy jódarabig távol tartom magam a spanyol filmektől.

Gyilkos játékok (1988)
Amikor megláttam ezt a filmet Snitten, kicsit összezavarodtam, mert azt hittem csak olyan létezik, hogy Kegyetlen játékok, és akkor ez biztos annak valami alternatív verziója, vagy valami, de amint elolvastam az ismertetőjét nagyon kíváncsi lettem. És wow, nekem ez a maga elmebeteg, fekete humoros módján iszonyúan tetszett. Annyira random volt, és wtf, hogy még egy jódarabig tök szívesen néztem volna, arról nem is beszélve, hogy J. D.-be volt néha-néha valami annyira Áronos, mind külsőleg, mind belsőleg, hogy eldöntöttem vele is meg akarom nézetni, ha még esetleg nem látta. Örülök, hogy az előző borzalom után megint találtam egyet ami ennyire tetszett, mert már komolyan veszélyben éreztem a filmnézős karrierem.

Testvérek (2009)
Ezt akkor találtam amikor Jake Gyllenhaal munkásságát nézegettem, és még mindig fenttartom, hogy valami iszonyat aranyosnak tűnik nekem ez a pali, viszont maga a film borzalmas volt. Nem azért mert ne lettek volna jók a színészek, vagy a történet, hanem épp ellenkezőleg, annyira valóságos, hiteles és gyomorbavágó az egész, hogy az is megfordult a fejemben, hogy kikapcsolom, mert nem bírom, fájt a lelkem ahogy néztem. Ugyanakkor végül örülök, hogy láttam, mert eddig bele se gondoltam olyan dolgokba amikről ez szól, pedig lehet, hogy épp most is valahol pont ez történik, iszonyat.

Zakkant Halloween (2012)
Mindenképp szerettem volna halloween estéjén valami hozzá kapcsolodó filmet megnézni, és mivel horrora egyetalán nem vágytam, így egy tavaly várólistázott vígjátékra esett a választásom. Aztán nagyon mást nem is tudnék róla mondani. Annyira tipikusan amerikai volt, hogy még akkor is észrevettem volna az összes létező klisét, ha csukott szemmel nézem... Rossznak amúgy nem mondanám, "aranyos" volt, csak ugyanakkor fájdalmasan átlagos, de egy egyszernézős megmosolyogtatós másfélórára bőven jó volt, az eladósrác pedig a legnagyobb forma volt az egészben, ha másért nem, már miatta megérte.