Hát nem hiszem el, hogy oda jutottam, hogy ilyenről fogok írni, de hát végül is miért ne. 

Még tavaly írtam fel a 101-1001-es listámra jobb ötletem már nem nagyon lévén, hogy egy hétig nem fogok felmenni erre az omniózus oldalra. Igazából nekem nincsen vele semmi különösebb bajom, az ismerőseim száma 300 alatt van, akik nagyon idegesítőek azokat már réges régen kikövettem, a maradék állapot megosztásait és képeit pedig szeretem néha-néha olvasni/nézegetni, úgyhogy nekem nem is ezekkel van a bajom, sőt, még csak azt se mondanám, hogy kimondottan besokalltam, de amióta regisztráltam (2010 május) majdnem csak nem volt olyan nap, hogy ne lettem volna így vagy úgy online, úgyhogy itt volt az ideje kioffolni magam, az egy hét pedig még teljesen reálisnak és elviselhetőnek tűnt.

 De, igazából nem voltam teljesen őszinte, mert habár az ismerőseim konkrétan nem, de a legtöbb dolog ami szembe jön az üzenőfalamon kimondottan kiakaszt, és habár nem foglalkozom vele és csak tovább tekerek, jól esett, hogy még ennyire se találkoztam velük. Mikre is gondolok? Nem tudom ti hogy vagytok vele, és lehet, hogy ezzel fogok mindenkit elüldözni innen, de a legtöbb dologtól amiket az ismerőseim lájkolnak/megosztanak, vagy egyéb úton-módon kerülnek a főoldalamra a falat tudnám kaparni. Mindenféle értelmetlen: tumblr-ös dolgok, beszélgetések, DIY-ek, egyéb videók és sok-sok ember feltünési viszketegséggel. Már egyszerűen mindenki késztetést érez lassan arra, hogy valami szart feltöltsön és lájkokat gyűjtögessen, ami még nem is lenne baj, ha nekik ez simogatja az egojukat, csak a felének nincs értelme, a másik felének pedig igazság tartalma és egy rakás időt rabló hülyeség kering jobbra-balra mindenki idővonalán. De még mindig nem ez számomra a legbosszantóm, hanem ami most kezd el terjedni kicsiny hazánkban is: a leendő menyasszonyok lájkért kunyergálása különben nem mehetnek férjhez. Hát ez szerintem olyan szinten szánalmas, hogy nincs az az isten, hogy én egy ilyet is belájkoljak, aki ennyire hülye az ne is menjen férjhez, szerencsétlen pali is jobban jár. Pedig ezt nyilván amúgy se gondolják komolyan, csak egy újabb jó példa arra, hogy egyszerűen csak feltűnési viszketegségük van, és már nem tudják hogyan kürtöljék mégjobban világgá, hogy férjhez mennek, pedig amúgy senki se érdekel. Kiakadás off.

Na de, visszatérve a poszt eredeti lényegéhez, milyen volt egy hét abszolut Facebook nélkül. Annak ellenére, hogy minden nap feljártam és nonstop elérhető voltam, kivéve maximum amikor aludtam, nem mondanám magam függőnek, mert semmi különöset nem csinálok rajta. Unalmamba párszor végig tekerek a főoldalon, hátha látok valami értelmeset is, és chatelek, szóval amit kimondottan nehéz volt elengednem az a chat volt. Hogy ne érjen senki se váratlanul, a legtöbb embernek akikkel szoktam beszélni, szóltam, hogy el fogok tűnni egy hétre, meg hát szinte mindenkivel tudok máshol is írkálni, vagy "legvégső" esetben telefonálni is, tehát nem kéne, hogy ennyire az életem része legyen a Facebook, és ezzel az egy héttel leginkább ezt szerettem volna magamnak bebizonyítani. 

A biztonság kedvéért, hogy tényleg ne csábuljak vissza, ki is léptem, hogy egy bamba pillanatomban ne találjam magam egy kattintással véletelen se ott, a telefonomon pedig kikapcsoltam a netet. Kicsit féltem, hogy majd valami marha fontos dologról fogok lemaradni, de az égvilágon semmi se történt, meg egyébként is, minden nap végén kaptam egy üzenetet, hogy éppen mennyi olvasatlan üzenetem és megtekintetlen értesítésem van, hogy még véletlenül se érjen egy kicsi meglepetés se, ha visszamegyek.

Viszont ebben az egy hétben tényleg rengeteg mindent tanultam. Az első mindjárt az, hogy akár le is törölhetném magam, annyira semmi jelentősége nincs az életemben, ahhoz képest, hogy azt hittem majd bele fogok őrülni, hogy nem mehetek fel írkálni, meg se éreztem. Sőt, kimondottan jól esett, hogy nem pittyegett valami állandóan random. Az is jól esett, hogy semmi nem tolta a képembe mások szirszarjait. Az meg főleg, hogy eltűnhettem kicsit a világ elől. Sajnos mivel a ma már aránylag elengedhetetlen egy profil megléte, meg azért 2010 óta sok nosztalgiázós dolgot gyűjtöttem össze, így letörölni nem akarom, és nem is fogom magam, viszont valószínűleg fogok még ilyen mentes napokat és heteket tartani, mert jól esik. (És ez után gondolom nem kell nagyon részleteznem, hogy például miért nincsen instagrammom vagy snapchatem se)