A februári pangással ellentétben, márciusban igazán belejöttem az olvasásba, de sikerült kifognom pár igencsak szörnyű könyvet, viszont szerencsére egyik se szegte kedvem, úgyhogy lelkesedésem, hogy idén elolvasok 100-at, még mindig töretlen. Bár a szokásosnál most némelyiken jobban kiakadtam, nézzétek el nekem ha valamelyikről esetleg nagyon csúnya véleményem lett, azért próbáltam moderálni magam.

Jenny Lawson - Őrülten boldog

Nem ezzel a könyvvel indítottam a hónapot, (3.) HÁLISTEN, de egyszerűen annyira rossz volt, hogy szeretném az értékelését gyorsan letudni, aztán pedig a sokkal fantasztikusabb olvasmányok felé evezni. Voltak már dobott könyveim, nem is egy, de idén ez volt az első, és igazából az egyik legidegesítőbb is amit valaha olvastam. Megint beleestem abba a hibába, hogy megtetszett a borító (bár annyira amúgy nem is, de lehet már csak azért tartom gáznak, mert a mű is az), és habár a fülszöveg se ígért már túl sok jót, valahogy azért felkeltette az érdeklődésemet. Nyílt titok, hogy évek óta pszichológushoz járok, volt majdnem két évem, hogy szinte egyetalán ki se mertem lépni a lakásból annyira szorongtam és pánikoltam, nem akartam megölni magam, depressziós se hiszem, hogy voltam, egyszerűen csak el akartam tűnni a világ elől. 100%-osan még mindig nem vagyok annyira rendben, mint régen voltam, de jelentős javuláson mentem keresztül. Azt hittem ezzel a könyvvel majd jókat mosolyoghatok a saját rossz helyzetemen is, de helyette olyan szinten felidegesített, hogy kb az 50. oldalnál véglegesen dobtam, és ha nem Kindlen olvasom, most láthatnánok egy szép képet is arról, hogy éppen felgyújtottam. Nyílván szegény írónőnek a felsorolása szerint annyi baja van, hogy a negyedét se érezhetem át, de magamból kiindulva, hogy ha az ember nincs jól, és szorong, akkor nem az jár a fejében, hogy hogy tudná magára mégjobban felhívni mások figyelmét, vagy, hogy mennyit vedelhetne még. Sajnálom, de nekem ez alapján a pár oldal alapján egyetalán nem az jött le, hogy ez a nő beteg, hanem az, hogy iszonyatos mennyiségű figyelemre vágyik, ráadásul azt hiszi, hogy vicces, miközben csak fárasztó, szánalmas és alpári. Bár aki vevő az ocsmány és ízléstelen poénokra annak szórakoztató olvasmány lehet.

Kelly Oram - Szívzűrterápia strébereknek

Igazából ez volt a hónapban az első könyvem, és a második LOL-os élményem. Az első (Toplistás szerelem) annyira nem tetszett, de ennek imádtam minden egyes sorát és minden egyes szereplőjét. Hiába hiszem, nem nőttem még ki ezeket a gimis regényeket (talán teljesen soha nem is lehet, elvégre mégis az életünk egyik legszebb szakasza), de attól még tényleg kevés olyan van amit ennyire meg tudnék kedvelni és nem inkább idegesítene, de szerencsére ebben az évben eddig teljesen pozitív irányban dől feléjük a mérleg. Avery és Grayson fantasztikusan imádnivalóak voltak, kicsit magunkat láttam benne Áronnal, az alacsony félős lány, és az írtó szexi, írtó magas és dögös perverz félisten. Majdnem szó szerint faltam a lapokat annyira imádtam őket meg az egész történetet, és mindenképp meghozta a kedvem mégtöbb LOL könyvhöz, remélem a többi se lesz csalódás.

J. D. Salinger - Zabhegyező

Márciusi második könyvem és idejét se tudom mióta volt ez várólistás, mindig amolyan alapműveltségnek tekintettem ismerni, de sose nagyon bírtam magam rávenni, mert a fülszöveg ellenére se volt sok elképzelésem arról, hogy pontosan mitől ilyen híres ez, így meg féltem belevágni. Igazából abszolút nem ilyennek képzeltem, és őszintén szólva nem is nagyon tetszett. Magát a "Holden Caulfield" nevet imádom, de viselője nem igazán tudta velem megkedveltetni magát. Nem tetszett a stílusa, se a viselkedése, se a döntései, a fogalmazása meg pláne, meg minden ha érted mire gondolok... Szóval ja. 

Josh Malerman - Ház a tó mélyén
Ebben a hónapban eddig még nem olvastam thrillert, de mindenképp akartam, ráadásul a dobott könyv miatt amire 4 napot csesztem el kicsit "hátrányban" is voltam, ez pedig eszméletlenül rövid, csak 160 oldal, úgyhogy minden szempontból ideálisnak tűnt. De igazából nem teljesen azt kaptam amit vártam, mindenféle előzetes ismeret nélkül, a fülszöveget figyelmen kívül hagyva arra gondoltam, hogy vagy a srác vagy a lány biztos valami elmebeteg aztán vízbe akarják folytani a másikat és így találnak valami kísértetházat vagy ilyesmit, erre valahogy mégis olyan nyugis volt az egész. Nem volt gyilkosság, nem volt semmi ilyesmi, vártam valami magyarázatot vagy csattanót, az se nagyon jött, kiolvastam és csak bambultam magam elé, hogy ez most mi volt, aztán Moly-on elolvastam az első értékelést és azt hiszem megvilágosodtam. Ha nem szörnyeket, szellemeket és kimondott öldöklést várok, hanem átvitt ártelemben tekintek az egész történetre, ráadásul egy ilyen megvilágításban, akkor ez tényleg egy gyönyörűen és elgondolkoztatóan megírt hasonlat a szerelemről.

Sebastian Fitzek - A Terápia 
Szóval mivel az előző könyv nem igazán elégítette ki a thriller utáni vágyamat keresnem kellett egy másikat és végül erre esett a választásom. A fülszövege ennek se túl beszédes, úgyhogy abszolút mindenféle elvárások nélkül álltam neki, de rettegtem és borzongtam, végtelenül kíváncsi voltam, és konkrétan egyik csavarból estem a másikba, úgyhogy minden elismerésem, ez egy igazán ütős könyv, és mást spoilerek nélkül nem is nagyon tudnék róla mondani, olvassátok el ha még nem tettétek és kedvelitek a műfajt.

Anne Frank naplója
Ez is egy nagyon régóta tologatott könyvem, tudom, hogy szörnyű ilyet mondani, de azért mindig érdekelt, hogy hogy élték meg az emberek ezt a korszakot, főleg azok akik "ennyire érintettek" is voltak az egészben, és hát ahogy sejteni lehetett, szörnyű volt. Szó se esik az írásokban már a tábori borzalmakról, mégis iszonyatos az egész. Anne Frank egyébként nekem nagyon szimpatikus, a felfogása meg úgy minden, sokra vihette volna még. Ki is írtam egy mondatát ami egyszerűen zseniális: "Mindent a maga idejében, de honnan tudjam, hogy jól választottam-e ki az időt?"

Kelly Oram - Csókelvonó kockáknak
Mivel sikerült 3 elég nyomasztó olvasmányt felhalmoznom így szépen egymás utánba, kellett megint valami aranyos, vicces és habosbabos, ezért mivel a szintén ebben a hónapban olvasott Szívzűrterápia strébereknek, vagyis ennek az írónőnek az előző könyve nagyon nagyon tetszett, itt volt az ideje elővenni a második részét. Először majdnem padlót fogtam, hogy ez ahhoz képest már mennyivel.. hát ne szépítsük, perverzebb. Egyetalán nem erre számítottam, bár nem mondom, hogy nagyon ellenemre volt, szeretem Libby stílusát és Adam-et is nagyon megkedveltem, szinte ugyan olyan mókás és szeretni való az egész, mint az első rész, viszont valamiért az nekem mégis jobban bejött, ha arra 5 csillagot adtam, akkor erre 4 és felet.

Jane Austen - Szerelem és barátság
Ebben a hónapban még nem volt ilyen kimondott klasszikus klasszikus, szóval erre a rövid Jane Austen könyvre esett a választásom. Igazából meglepett, hogy nem egy konkrét történetet tartalmaz, hanem több rövidebbet, főleg levélregényeket, ráadásul a legtöbb befejezetlen is, de mindegyik egytől egyig fergeteges. Nem véletlenül ő az egyik kedvenc írónőm, abszolút zseniális karikatúra, nagyon sokat nevettem rajta.

Lori Nelson Spielman - Álomlista
Szintén egy évek óta várolistázott könyv, és már nagyon vártam, hogy olvashassam, mert a leírása alapján nagyon megtetszett, kimondottan motiválónak és szépnek tűnt, de a látszat ismét csalt, ugyanis borzalmas volt. A főszereplőnk egy nagy 0, a vágyai szintén marhaságok, de természetesen akkora mázlista, hogy mindent sikerül megvalósítania egy év alatt, csak azért, hogy a pénzéhes kis "csupajószív" ribink megkaphassa az örökségét, szerintetek se számító kis nőci egyetalán? Írtó nagy véletlenek persze megint tömkelegével voltak, próbált az írónő beletenni egy kis drámát is, de inkább lett nevetséges, mint megható, szóval borzalom volt a köbön, inkább csak ideges lettem tőle.

Jennifer Salvato Doktorski - Lángra lobbant nyár
És a végére ismét egy LOL könyv, ahhoz képest, hogy eddig szinte egyet se olvastam, most nagyon belejöttem. Nem volt annyira jó, mint Kelly Oramé, sőt igazából jónak se mondanám, mert Rosie baromira irritált, szerintem egy hisztis picsa, de valahogy mégis olvastatta magát, olyan tipikus rózsaszín amerikai mese ami talán filmben még sokkal felkapottabb lenne, mint könyvben.