Bunkó vagyok, így hódítok (2009)

Aznap este amikor ezt a filmet megnéztem eléggé szar kedvem volt, úgyhogy abba nem csalódtam, hogy valami könnyed kis tinivígjáték lesz, viszont amúgy nem tudom. Voltak benne vicces jelenetek, de annyira nem győzött meg, elég lapos volt, el is aludtam rajta, és csak másnap reggel fejeztem be, de már olyan érzésem volt, hogy sose lesz vége. Ééés tök durva, hogy a főszereplők itt 28-9 évesek, sose gondoltam volna.

Amikor kialszik a fény (2016)
Zsófival néztünk, és végre tényleg közösen, nem azon az oldalon keresztül. Aztán nem tudom, lehet, hogy azért mert fényes nappal volt, vagy kezdek "megedződni", de egyeltalán nem féltem rajta, sőt, este tök jót aludtam a korom sötétbe. Olyan tipikus horror film volt, tipikus idióta szereplőkkel, bár meg kell hagyni az a Diana azért elég parásan nézett ki.

Kavarás (2014)
Ezt a filmet anno azért nem akartam megnézni, mert azt hittem utálom a színésznőt, de úgy tűnik összekavartamkevertem valakivel. Veráéknál néztük "csajos délután" címen, és válaszhattam, hogy ez, vagy a Kellékfeleség, de mivel azt már 600× láttam, maradt ez, és nem bántam meg, szinte elejétől a végéig remekül szórakoztunk rajta.

A kocka (1997)
Erről még nagyon régen, talán általános iskolában, a Tünde mesélt nekem, hogy mennyire elképesztően jó, aztán most ugrott be csak úgy random, hogy amúgy azóta se sikerült megnéznem, szóval itt volt a remek alkalom, hogy most Áronnal végre esetleg sikerüljön egy izgalmas és lebilincselő filmet látnunk. De sajnos nem. Teljesen úgy érzem, hogy másfél órát elpocsékoltunk az esténkből arra, hogy nézzünk valamit, de még maguk a készítők se tudják, hogy mit. Az még rendben volt, hogy az elejével belecsöppentünk gyakorlatilag a közepébe, de a végére nagyon vártam volna valami eszméletlen nagy mindfuckot, vagy legalább magyarázatot, de semmi, ott hagytak minket a levegőbe, és ez nekem nagyon nem tetszett, semmi kedvem nincs egy olyan filmen agyalni, ami ennyire nem fogott meg. Talán kicsit elégedettebb lettem volna ha esetleg a kockák által hal meg több ember, de még csak az se. A szereplőket jóformán meg se ismertük, nekem nagyon hiteltelenek voltak, úgyhogy sajnálni se tudtam őket, izgulni meg aztán főleg nem, a megoldások pedig mindig túl hamar jöttek. Nekem ez nagyon kis gyengusz film volt, de lehet, hogy csak azért, mert minimum valami Fűrész szintű dologra számítottam és túl nagyok voltak az elvárásaim.

Szentjánosbogarak sírja (1988)
Sokat gondolkoztam rajta, hogy nézzek-e animációkat az 50 filmes kihívásomban, és igazából még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy ezeket beleszámoljam-e, de végül is lényegtelen. Most végre volt hangulatom megnézni ezt a "mesét", ami nagy szó, mert amióta anno az AnimeStarsba olvastam róla, talán még 2008 körül, azóta szerettem volna. Igazából annak ellenére, hogy nagyon durva volt, megrázó és szívszorító, beigazolódott az, amitől tartottam. Nem tudott meghatni, nem sírtam rajta, de még csak szomorú se lettem, inkább végig azon gondolkoztam, hogy Seita miért nem ment el inkább a nénikéjük gyerekeivel dolgozni, aztán éltek volna velük, ha vidáman nem is, de legalább aránylag normálisan. Ehelyett a büszkesége miatt inkább fogta szegény hugát és nekivágtak a vakvilágnak. Lehet, hogy valamit félreértelmeztem, de ezt így akkor se tudom  semmilyen körülmények között se megérteni, hogy miért akarná valaki háborúban és éhínségben még inkább megnehezíteni a saját helyzetét, inkább örülnie kéne neki, hogy van egy megmaradt rokona, egy felnőtt, akihez fordulhat. Még ha a néni tényleg "el is lopta" a rizsüket, nem akarom elhinni, hogy ott rosszabb volt, mint a barlangba, és ez engem végig nagyon dühített. Meg nekem így rajzolva kicsit se jött át az a komoly téma amit fel akart volna dolgozni. Érzékenyeknek mondjuk nem ajánlom, de én már túl szőrősszívű vagyok ehhez, mondjuk ha anya halála előtt nézem meg, biztos bőgtem volna rajta, de így már nem megy.

Rockkastély (2002)
Először is szeretnék kitérni a nem csak nyomi, de nagyon félrevezető magyar címre, és borítóképre Snitten. Ez alapján a két dolog alapján teljesen másra számítottam. Kicsit durvábbra, vagy inkább "vagányabbra", koncertek, tombolás, szétverjük a kastélyt, meg ilyenek, ez meg komolyan mondom egy tök aranyos film volt. Még azt is megkockáztatnám, hogy családi, ha nem került volna benne elő azért pár füves cigi, meg még valami.. A karakterek jók voltak, főleg a néni és a bácsi, a zenék úgyszintén, úgyhogy én nagyon kellemesen szórakoztam rajta abban a kb másfél órában.

Hát ebben a hónapban az Alien kimaradt, viszont magamhoz képest ez már rengeteg film, úgyhogy átjár a büszkeség elég rendesen, már csak 22-t kell megnéznem, hogy meglegyen idén az 50.