Felesleges bevezetőt most nem szeretnék írni, amit a télieknél említettem érvényes még mindig, azt pedig itt megtaláljátok, szóval vágjunk is a közepébe ^^

 Lucky Star (2007) 10/8.5
A változatosság kedvéért ismét egy olyan animével kezdünk amit már anno elkezdtem nézni, de ezt kivételesen nem a hanyagságom miatt, vagy azért mert ne tetszett volna hagytam félbe, hanem mert valószínűleg ugyan azzal a problémával találkoztam, amivel most is: nincs hozzá magyar felirat. Az össze-vissza barangolásaim során csak a 14. részig sikerült találnom, igaz most már nincs problémám az angollal se, de ha tehetem mindig az anyanyelvemet választom. Viszont idén is sikerült elkövetnem egy aprócska hibát, ugyanis ez részben paródia, és így is sok animét felismertem, de ha a kihívásom végén nézem meg, akkor lehet, hogy még többet sikerült volna. (érthető okokból rengeteg benne a Suzumiya Haruhi no Yuutsu ♥, Shuffle ~ brr, és ezeken kívül még Full Metal Panic, Kanon ♥, stb-stb) Anno szerintem kb maximum olyan 4-5 részt nézhettem meg, de már akkor nagyon tetszett, így amikor eljutottam a SakuraZakába, be is vásároltam kicsit, ráadásul a 15. szülinapi tortámon is ők voltak (így belegondolva szerintem a legtöbb animés cuccom Lucky Staros és Haruhis). A történet talán kicsit hasonlít az Azumangára, de nekem ez sokkal jobban tetszik, kevésbé elrugaszkodott, és mind a 4 főszereplőnk tündéri, a seiyuik pedig fantasztikusak, Hirano Aya külön kiemelendő és az opening is ami évekig rajta volt az mp4-emen. Egyébként ha kedvencet kéne választanom akkor Konata és Kagami lennének, mert az ő hülyeségeikkel tudtam azonosulni a legtöbbször, főleg Konata telefonos szokásain... Viszont voltak benne olyan dolgok is amik nem tetszettek, az első, ami egyeltalán nem az anime hibájára írandó, hogy mind a magyar, mind az angol feliratokba voltak nekem annyira furcsa fordítások, hogy néha nem voltam benne biztos, hogy 100%-ban értem, hogy mit akarnak, a másik pedig, hogy miután több "barátjuk lesz" egy kicsit leül a történet, az ő négyesük nagyon imádnivaló, a többiek pedig már csak olyan felesleg, és ami a legeleslegzavaróbb volt számomra, az a Lucky Channel, lehet, hogy csak pár perc, de jóval hosszabbnak érződik, egyszerűen borzalmas és semmi értelme sincs. Szóval így mindent összevetve, az eredeti négyest még el tudtam volna nézni jó sokáig, viszont így kiegészülve meg minden, azért örülök, hogy nem húzták tovább és az egész kapott egy korrekt befejezést. Ahogy láttam van egy OVA-ja és egy ONA-ja is, de mivel már ezt az eredetit is elég nehéz volt egészbe normálisan előtúrni, azokra inkább már rá se kerestem, talán majd egyszer.

H2O ~FOOTPRINTS IN THE S~ (2008) 10/9

Erről az animéről már többször hallottam, de igazából nem különösebben foglalkoztatott régen a megnézés gondolata, de mivel 2008-as, a grafikája tetszik és még rövid is, egyből hozzácsaptam a megnézendők listájához. Az első rész után viszont az volt a fő gondolatom, hogy egy ilyen animét aminek a története ennyire szépnek tűnik, a karakterek designja pedig végtelenül aranyos, mi a fenéért kell elrontani idióta ecchi jelenetekkel. Hálisten a következő epizódokban már nem nagyon kellett efféle hatásvadász jelenetekbe belebotlanunk, és hát úgy egyébként nagyon durva volt, egyeltalán nem ilyenre számítottam, arra pedig végképp nem, hogy ennyire érzelmes is lesz. Azt hiszem rettentően jól be tudta mutatni, hogy milyen undorító természete és viselkedése is lehet az embereknek, és ahogy Takuma belekerült a történetbe, meg ahogy folyamatosan derültek ki a dolgok... hát csak kapkodtam a fejem jobbra-balra. A vége pedig szájtátós és nagyon sírós. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy betegyem-e a kedvencek közé. Ha őszinte akarok lenni akkor nem tetszett, mert túlságosan is szomorú, de ugyanakkor tetszett is, mert nagyon tanulságos és szép. A mínusz egy pont egyébként azért a végtelenül értelmetlen filler részért jár, de azt leszámítva ha valaki szeretne valami érzelmekkel teli animét nézni, és talán még sírni is egy jót, annak nagyon ajánlom. (Egyébként eddig ez volt az első anime amiről miután elkezdtem képeket keresni rájöttem, hogy a visual novel változatából anno mennyit lementettem, és extrém nosztalgikus volt ♥)


Nabari no Ou (2008) 10/7
A következő kiválasztott egy olyan anime lett amit anno azért nem akartam megnézni, mert hihetetlenül fel volt hypeolva, az olyanokat pedig elvből kerülöm, de aztán csak sikerült velem annyiszor szembe jönnie, hogy egyszer Miharuval álmodtam, már nem tudom pontosan mi történt, de arra keltem, hogy nevetek, és itt döntöttem el, hogy talán ha már jó alaposan lecsengett ez az egész, lehet nem ártana belenézni. Mostanra pedig már annyira lecsengett, hogy talán még az se emlékszik rá aki anno nagyon szerette, szóval a kihívás keretein belül pont aktuálisan eljött az én időm. Igazából nem nagyon szeretem az "akciót" meg a harcokat, így kicsit még mindig félve álltam neki, de az eleje nagyon tetszett, szimpatikusak voltak a karakterek meg maga a történet is, rég néztem bármiféle ninja-s dolgot, a rajzolása először kicsit furcsa volt, de aztán azt is megszoktam, oly' annyira, hogy sikerült is találnom magamnak egy újabb bishit Yoite személyében, ráadásul a seiyu-ja ahw, imádom ezt a hangot. Szóval az elején minden teljesen rendben volt, azt hittem még a végén sikerül is egy új kedvencet avatnom, de valahol a közepe fele leült az egész, nem azt mondom, hogy már nem tetszett, de számomra totál unalmas lett, egyedül Yoite sorsa foglalkoztatott csak kb, éppen ezért a vége viszont nagyon szíven ütött. Összességében viszont azért nem volt rossz, bár azt a nagy hypeot körülötte nem sikerült megértenem.

Kuroshitsuji (2008-2009, 2014) 10/7,5
Nem akarok unalmas lenni, de ezt is már elkezdtem nézni egyszer, pont akkor amikor japán osztályozó vizsgára mentem, és a bemutatkozásnál kérdezték, hogy szeretem-e az animéket, és mit nézek éppen, nekem meg a nagy őszinteségi rohamomba pont ezt kellett rávágnom, annyira izgultam, hogy ki se bírtam mondani, és tulajdonképpen csak kb ennyire is emlékeztem az egész kapcsolunkból, ami egyébként se tartott sokáig, talán 2-3 részig. Tulajdonképpen folyamatosan eszembe volt, de valahogy idén nem terveztem, hogy megnézem, aztán megismertem Dave-chant (ez az egyik kedvenc animéje) és azt a fantasztikus oldalt ahol együtt tudunk nézni bármit, és durván három nap alatt ledaráltunk majdnem mindent ami csak kijött hozzá. (bár igazából én akartam darálni, hogy még májusba befejezzük és bekerülhessen a tavaszi listába) Mondjuk mivel ennyire kapkodtunk, ez részemről szerintem a történet rovására ment, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy mindenhol kellően felfogtam, hogy mi miért történt, bele kellett rázódnom, hogy ennyi részt nézünk egyszerre, kb napi 12-3-at mert én az ilyen max 4-5-höz vagyok szokva.
Szóval részemről az első évad volt a belerázódás, kicsit zavaros is maradt, főleg, hogy közbe folyamat chateltünk mellette, úgyhogy ez volt az az évad ami a legkevésbé tetszett, viszont nagyon megszerettem Mey-rint, Grellt, az Undertakert és Soma herceget.
A második évad már sokkal jobban bejött cselekményileg meg mindenhogyan, de amik abszolút vitték a pálmát az a Book of Circus és a Book of Murder voltak. (De ha őszinte akarok lenni azok jelenleg pont nem számítanak, mivel ezzel a kihívással a tervem az, hogy régebbi animéket nézzek, ez a kettő pedig még egész új)
Azt pedig kimondottan sajnáltam, hogy nem igazán volt benne női főszereplő, úgyhogy folyamatosan azzal szórakoztunk, hogy én vagyok Ciel (mondjuk ennél különbözőbbek kb nem is lehetnénk és amúgy is botrányos vagyok a szerepjátékokba), Dave-chan pedig Sebastian. Ha pedig bármit is megtanultam ebből az az, hogy az se jó, hogy ha hetekig ülök valamin, de az se ha pár nap alatt ledarálom az egészet.

Hát nem volt tervben, hogy ilyen keveset fogok nézni tavasszal, de Áronnal még valamikor áprilisban elkezdtünk egyet, és annyira nem haladunk vele, hogy addig nem akartam belekezdeni egy másikba, mondjuk aztán csak sikerült, ami jól is jött, mert így legalább néggyel zárhattam az egész évszakot.