日曜日1.39

október 23, 2016

☯ Azt hiszem talán hétfőn (bár nem vennék rá mérget) végül feltettem ezt az új kinézetet. Nem mondom, hogy teljesen meg vagyok vele elégedve, már csak azért sem, mert mostanában a blogok 99%-a így néz ki, de az alap sablonok tényleg nagyon alapok, a blogskins-es kódokkal már kicsit untam szórakozni, így arra jutottam, hogy kipróbálom ezt. Eléggé szoknom kell, lehet, hogy keresek is majd egy másikat, de szerintem most egy darabig maradni fog ez a stílus, legalább átlátható.


 ☯ Utána megint voltam kreszen, egész hamar elment most ez a 3 óra, főleg, hogy Vera írt is közbe, hogy megérkezett az egyik ruha amit rendeltem neki, és hazafele ugorjak be megnézni. Annyira szép, úgy örülök, hogy ennyire jó lett, bár még rettenetesen izgulok a többiért is. (Lesz még neki egy pulcsi és 2 másik ruha, valamint az anyujának és a hugának is egy-egy ruha)
☯ Ahogy hazaértünk aztán végül az este elég borzalmasra sikeredett, papával leültünk vacsizni, közbe beszélgettünk, hogy majd holnap délelőtt beugrunk a városba venni pár cuccot (leginkább nekem a női dolgokhoz), erre mama elkezdett velem ordibálni, hogy én mekkora hülye vagyok, hogy most kell kitalálnom, hogy ez meg az kell, meg blablabla, elkezdtünk veszekedni, papa megint szokásosan nem szólt semmit, aztán én elmentem fürdeni, de hallottam, hogy most meg köztük áll a báll, valamit mintha püföltek is volna, aztán mama elkezdett ordítani, hogy jöjjek ki, mert a papa elmegy... Már épp bedobáltam mindent a szennyesbe, de úgy megijedtem, hogy mi történt, hogy felkaptam egy koszos pulcsit és rohantam ki, azt hittem a másik értelembe fog elmenni, hogy azt hallottam, hogy összeesett vagy ilyesmi, arra számítottam, hogy majd ott fog feküdni a konyhapadlón, olyan kétségbesetten kiabált a mama, hogy nagyon megijedtem, még utána is vagy egy órán keresztül remegtem, pedig csak annyi történt, hogy kiment az ajtón az udvarra... Mindenesetre azóta mamát konkrétan kenyérre lehetne kenni, szerintem sikerült felfognia, hogy mekkora dráma királynő és senkinek semmi szüksége a folyamatos veszekedésére és cseszegetésére.
☯ Szóval kedden délelőtt bementünk vásárolni, már 2 hete kutatok a H&M-be egy sapkát, de még mindig nem volt, úgyhogy csak bementünk a DM-be és jöttünk is haza, délután pedig megejtettünk egy újabb csodalátos kresz órát.
☯ A szerdai napom még csodásabb volt, arra keltem reggel fél7-kor, hogy mocskosul fáj a nyakam, utána pedig a fejem is. Aznap lett volna az utolsó kresz óránk, de nem bírtam elmenni, még felkelni is nehéz is volt, a legtartalmasabb szórakozásom az volt, hogy pont aznap startolt Eldaryan a halloweeni event.. Egész addig rettenetesen retekül is voltam amíg végül este el nem aludtam. Pedig bekentük mentolos krémmel, meg minden, de most egyszerűen nem akart múlni.
☯ Csütörtökön már jobban voltam, habár néha még éreztem egy kicsit a maradványát, de legalább már fel tudtam kelni. Voltam kint a cicáknál is, egy szál pólóba amit lehet, hogy nem kellett volna
☯ Mert így meg péntekre jól megfáztam. Bár csak az orrom folyik, de akkor is. Lolon is kijött közben a halloweeni cuccos, mivel évekkel ezelőtt nekem még nem volt szerencsém a Doom Botokhoz így alig vártam, hogy kipróbálhassam. Az első próbálkozásom nagyon tetszett, egyeltalán fogalmam se volt róla, hogy mire számítsak, aztán viszont már inkább idegesítő volt, hogy pár bot kb 16 perc alatt lealázza az egész csapatunkat, viszont ez miatt újra elkezdtünk Erikkel is együtt játszani megint. Ezt is meg normalt is, viszont néha nem értem, hogy miért van az, hogy majdnem az összes barátom akikkel játszani szoktam megérdemelnék a Flame kiskirály jelzőt.
☯ Szombaton elmentünk Kecskemétre természetgyógyászhoz, örülök neki, hogy még így is, hogy csütörtökön kívtuk fel őket már kaptunk is időpontot, ráadásul 2 órára, így nem kellett hajnalok hajnalán útra kelnünk. Kicsit hamarabb értünk oda, így előtte bementünk az ottani plázába, de meg így is annyival előbb ott voltunk, hogy több, mint egy órát vártunk. Ilyenkor amúgy kicsit haragszom a papáékra, tudják, hogy mindig egy csomót ücsörgünk ott mire végre bejutunk időpont ide vagy oda, de állandóan rohannak és sürgettetnek. Annyira megnyomkodott egyébként, hogy még mindig borzalmasan izomlázam van a lapockámtól felfele. Viszont szeretek járni hozzá, mert általában még mindig animékről és játékokról beszélgetünk. Kérdezte, hogy most hány éves is vagyok, mert már elég rég voltunk, és amikor mondtam, hogy 22, kérdezte, hogy mikor lettem ilyen öreg!? Hát basszus én se tudom, emlékszem amikor legelőször ott voltunk és kérdezte mennyi idős vagyok milyen boldogan mondtam, hogy holnap lesz a 15. szülinapom! 
☯ Miután végre kikecmeregtem tőle elmentünk még visszafele a fehérvári Auchanbe, mondjuk nekem úgy fájt mindenem, hogy én már nem szálltam ki, de papáék elég sokáig bent voltak, így már sötétbe értünk haza, nem is tudom mikor kocsikáztam utoljára huzamosabb ideig ősszel sötétbe, de olyan jó volt.
☯ Ma pedig tulajdonképpen semmit se csináltam, akartam kicsit kreszt tanulni, de nem bírtam rávenni magam, így csak olvastam, aludni is próbáltam, hogy 3:30-kor fel tudjak kelni megnézni a Walking Dead premiert, de az se jött össze. Kizárt dolognak tartom, hogy akkor kipattanjak majd az ágyból, de addig ébren maradni meg főleg nem tudok, viszont holnap este 10-ig se akarok várni ahh #Firstworldproblem

You Might Also Like

0 megjegyzés

Subscribe