Hát elásom magam, hogy csak két könyvet sikerült elolvasnom, de eléggé megtréfált a Moly-t, mivel a félbehagyott és a még idén elkezdett könyveimet is beleszámolta az olvasottakba, azt hittem, hogy már csak 7-en kell átrágnom magam, hogy meglegyen az évi 50, amit év elején megfogadtam, szóval úgy voltam vele, hogy nagyon ráérek, de aztán kiderült, hogy még 11 kell... Jövő hónapban mindenképp bele kell húznom.



Isabel Wollf - Mesés ruhák kalandjai
Azt hiszem megint elkövettem azt az aprócska hibát, hogy a csilivi borítóból meg a "cuki" címből próbáltam elképzelni, hogy miről szólhat ez az egész, a címkéket viszont nem olvastam el. (Amúgy a cukit azért raktam idézőjelbe, mert egyébként szerintem borzalmas, ennél azért valami normálisabbat is ki lehetett volna találni) Régóta várólistás volt már, de a címe miatt mindig halogattam, mert hiába tetszett a leírás, ezzel valahogy annyira bugyután hangzott, egyeltalán nem illik a könyv hangulatához, erről valami tök vidám olvasmányra számítanék ahol mondjuk minden vintage ruhának a boltban megtudjuk a szintén vidám, és szívet melengető történetét, hát de nagyon nem. A szereplők egy-két kivétellel mind szerethetőek, és istenem Mrs. Bellért a szívem szakadt meg (na, őt speciel sikerült megkönnyeznem) Annyi de annyi szomorúság van ebben a könyvben, ráadásul a borítóra is sokkal jobban illett volna egy kék kabát. Annak ellenére egyébként, hogy teljesen másra számítottam tetszett, bár kedvencem nem lett, a végén már az a sok véletlen, meg full happyend még kimondottan zavart is, mert, hát ilyen a világon nincsen. (Apumnak pedig szívem szerint úgy kimásoltam volna belőle pár mondatot a féltestvérekről meg az új barátnőlről, csak nem akarok egy könyv miatt "családi" balhét...) Phoebe nekem amúgy olyan tök semleges főszereplő volt, viszont nagyon tetszett benne, hogy meg merte alapítani a saját boltját. (Egyébként annyit dobálóztak több 100 meg 1000 fontokkal, hogy nem igazán értettem, itt mindenki minimum milliomos, vagy mi a retek) Mindenesetre ha szeretnétek egy könyvön egyszerre sírni és nevetni, gyönyörű ruhákról olvasni, és a holokauszttól sem riadtok vissza, akkor szerintem mindenképp megéri vele tenni egy próbát.

Syrie James - Charlotte Brontë titkos naplója
Két indok miatt vetttem most elő pont ez a könyvet, az egyik, hogy még januárban megfogadtam, hogy elolvasom, a másik pedig, hogy aránylag rövid, ráadásul kezdtek hiányozni a klasszikusok is, habár ez nem kimondottan az, de egyszerűen nagyon kedvelem az ilyen írásmódot. Szeretek életrajzokat is olvasni, főleg olyan emberekről akik már valamivel el is kápráztattak. Hiába írták, hogy nem mindenhol hiteles, talán néhol az író is elvett belőle, vagy éppen hozzátoldott, de egyszerűen fantasztikus volt. Habár a család élete kegyetlen lehetett, és nagyon szomorú, de mégis egy olyan szerethető és csodás történet kerekedett az egészből, hogy akármennyire is volt nehéz az élet ezekben az időkben, de legalább ha csak egy kis időre is, de nagyon oda vágyódom. Tulajdonképpen bárkinek ajánlom aki akár az írónő, akár valamelyik testvére könyvét olvasta, vagy tervezi, vagy ha csak úgy simán szeretnétek valami szépet olvasni. Nem tudom miért, de engem nagyon elvarázsolt a 3 testvér, az a szeretet meg tisztelet ahogy egymáshoz és másokhoz is viszonyultak, hol látni manapság már ilyet? (Mondjuk azért egy-két nőkkel kapcsolatos akkori megálapítástól párszor én is majdnem a plafonon voltam)