Akartam írni egy összefoglaló bejegyzést, hogy mi minden történt idén, mint ahogy annyian megteszik ilyenkor, meg én is megtettem mindig már jópár éve, aztán így átgondolva rájöttem, hogy ez egy elég borzalmas év volt ahhoz, hogy ne sok mindenre akarjak belőle emlékezni, úgyhogy csak annyit említek meg, hogy gazdagabb lettem két új családtaggal a félöcsim és Theodore személyében, újra osztották az osztályunkat aminek nagyon örültem, személyesen találkoztam asszonnyal, és Senpaiii ♥
Megint elég rég sikerült írnom, igyekszem bepótolni még ma meg holnap, ne legyen ilyen kevés bejegyzés 2014-ben.
Mamáékkal most karácsonykor elmentünk Bükfürdőre 3 napra. Anya óta annyira rosszak a karácsonyok, hogy még valamikor ősszel vetettem fel nekik ezt az ötletet, hogy mi lenne ha... igazából túl sok reményt nem fűztem a dologhoz, nem úgy ismerem őket mint akik könnyen belemennek az ilyen dolgokba, meg nem is szeretnek máshol aludni, de azt hiszem mindhármunknak jót tett ez a kis kiruccanás. Jópár helyről kértünk árajánlatot, aztán végül a Greenfield hotel mellett döntöttünk, nem is volt annyira közel, de annyira messze se, szóval pont ideális volt.
Ugh, annyit akartam blogolni az elmúlt hónapban, de semmi időm nem volt rá, november 9.-én vasárnap, mikor mamával hazajöttünk Hévízről, este még áthívott magához krumpli, úgyhogy az utolsó, 22:41es vonattal átmentem hozzá, azzal a feltétellel, hogy nem megyünk be másnap ofő órájára, mert nagyon fáradt vagyok, de azért még Big Time Rush-t nézettem vele, aztán valamikor hajnalban elaludtunk, ami annyira jól sikerült, hogy végül az egész hétfőt sikerült kioffolnunk, valamikor délután keltünk fel, aztán folytattuk a Big Time Rush-t, és miután az egyik résznek vége lett, és full sötét lett a szobába megcsókolt... Lehet, hogy hülyén hangzik, de reménykedtem benne, hogy valami ilyesmi fog történni, mert asszonynak hála, tudtam, hogy össze akar velem jönni, és egy csomószor már majdnem el is mondta nekem, de egyszerűen nem tudtam volna mit kezdeni egy "vallomással" úgyhogy amint meredek lett a beszélgetés mindig gyorsan témát váltottam, ennek viszont nagyon örültem, hogy így alakult végre, mert ki tudja meddig kerülgettük volna még egymást. Aztán kijelentette, hogy én már este ugyan nem fogok hazamenni, majd mivel aznap jött haza anyuja meg a húga Londonból felrángatott és bemutatott mindenkinek. Mondjuk a húgával már összefutottam párszor, de a szüleivel való grandiózus találkozást valahogy nem pizsamában képzeltem el.
Mamával múlthét péntektől vasárnapig Hévízen voltunk, ezt kaptam tőle még szülinapomra, de csak most tudtunk elmenni, viszont előtte még a múlthét kicsit.
Hétfőn először vettem fel suliba a 'Fuck this shit - Unicorn'-os pólómat, és az a nap valahogy úgy is nézett ki. Kezdődött azzal, hogy 2 vonatot késtem le, aztán tönkretettem a terembe a gépem, ami vicces volt, mert ültem, és ofő megkért, hogy húzzam be magam egy kicsit, hogy el tudjon mögöttem jönni, én meg ahogy beljebb tettem magam megrúgtam a gépházat és kikapcsolt, aztán azóta nem lehetett visszakapcsolni, ott szerencsétlenkedtünk Stefivel vagy fél órát, aztán ofő kiengedett minket szünetre, elmeséltem Zsuzsinak is, hogy milyen kis ügyes vagyok, és kérdeztem, hogy meddig fog még tartani ez a csodálatos óra, erre ofő pont akkor ment el mögöttem, szóval meghallotta a nem is kicsi iróniám, az óra többi részébe felém se nézett, én meg nem mertem neki elmondani, hogy mit csináltam a géppel, szóval csak ültem ott kussba, és folyamatosan újraindítgattam, de nem segített. Következő órára menet nekimentem még az ajtónak is, mert miért ne, de hál'isten az jó óra volt, nem csináltunk semmit, Rozi megengedte, hogy csak beszélgessünk, úgyhogy megbeszéltünk estére egy közös Lol party-t, Stefi, Zsuzsi, Gergő, Krumpli, és én, tök jó volt, csak kár, hogy én még mindig noob vagyok. Aztán ez így ment még kedden is, szerdán este viszont találkoztam Biankával, osztálytársam volt még általánosban, meg egy gimibe jártunk csak más osztályba, úgyhogy elég régen beszéltünk már, de legalább végre sikerült összehoznunk egy találkozót. A Kálvinon találkoztunk és beültünk az ottani könyvtárba paraszt vagyok, fogalmam sincs milyen könyvtár van ott, a Szabó Ervin talán? és beszélgettünk másfél órán keresztül, de megállás nélkül, a végén már nem volt kb hangom se, de jó lenne összehozni még egy ilyen találkát, mert szerintem még mindkettőnknek lenne mondandója.
Azt hiszem talán ez volt idáig a legjobb őszi szünetem, legalábbis az elmúlt 3 évből biztos, hogy ez volt a legtartalmasabb.
Kedden miután fájdalmas búcsút vettünk asszonytól és felszálltam a vonatra, írtam Tamarának egy sms-t, hogy merre van, nincs-e kedve most találkozni, ha már vasárnap nem jött össze. Pont mázlim volt, mert épp az állomásnál volt, úgyhogy megvárt. Teljesen lesokkolt, hogy szakítottak ők is. Elmesélte az egész sztorit, miközben elkísért a postára, mert megjött a napszemüvegem, aztán felhívtam magamhoz, mert nagyon fáztam, csináltam neki egy teát, meg megvacsoráztam, és kitöltöttünk egy szeretetnyelves tesztet. Érdekes volt, hogy kb ugyan azokat válaszoltuk, mégis tök más eredményt kaptunk. Miután elment már elég későre járt, úgyhogy már csak Loloztam, végre megvettem Ahrit.
Szerdán végre találkoztunk Ichiveel. A plázába mentem hozzá a kajáldákhoz, aztán ott ücsörögtünk egy jó darabig, meg beszélgettünk, bár azt hiszem én túl sokat dumáltam, akartam még tőle is kérdezni egy csomó mindent, de olyan gyorsan elment az idő. Közben ő is elkísért a postára, mert most meg az a láb bigyóm jött meg, aztán elmentem vele busszal amíg nekem is útba esett, bár én nem szeretek itt buszozni valamiért.
Csütörtökön volt 2 éve, hogy anya meghalt. Igazából aznap nem akartam semmit se csinálni, mert nem szeretnék már szép emlékeket szerezni erre a napra. Összeegyeztethetetlen lenne úgy emlékezni valami tök jó dologra ami ezen a napon volt, hogy tudom, hogy 2012be ilyenkor mi történt, de aztán úgy döntöttem, hogy az se megoldás ha otthon ücsörgök és teljesen elzárkózom mindenkitől, úgyhogy találkoztam Dorinával, elmentünk a plázába körülnézni, felpróbáltunk megint egy csomó mindent, végül vettem 2 férfi pólót aludni, 800 ft volt csak, aztán megállítottak minket ilyen tukmálós izék, most parfümöt akartak ránk sózni, már olvastam ezekről, hogy átverés az egész, úgyhogy gyorsan leráztuk őket, bár a srác az tök jó fej volt, nagyon jókat nevettem rajta. Viszont Dorinát megint nem sikerült berángatnom 5D moziba, úgyhogy amíg nem jött értem a papa leültünk egy padra beszélgetni. Papával kimentem hozzájuk kajálni, meg anyához a temetőbe, mondjuk elég hideg volt úgyhogy nem maradtunk sokáig. Amikor ott vagyok mindig annyira bennem van, hogy legszívesebben ráborulnék a sírra, "átölelném" és csak sírnék és sírnék, de inkább elnyomom magamba ezt az egész dolgot, nem egészséges, de könnyebb. Miután hazamentem lefeküdtem kicsit aludni, mert nagyon álmosság fogott el, aztán összekészítettem magam és a 21:41es vonattal elmentem Krumplihoz. Kelenföldön találkoztunk megint, szereztem az automatából jegyet a további vonatútra, aztán pont találkoztunk a legjobb haverjával meg a barátnőjével úgyhogy velük vártunk tovább, amúgy tök aranyosak, meg Krumpli is, csak halkan mondtam, hogy fázom, de már vette is le a kabátját, bár mérges voltam rá, még csak az kell, hogy ő fázzon meg. Hozzájuk már majdnem éjfélre értünk oda, először megnéztük a Sinistert ami nekem tök tetszett, aztán a húga megint csinált tök finom kaját, úgyhogy ettünk lasagne-t, még sose kóstoltam, először azt hittem nem fog ízleni, mert nem mindig eszem meg az olyan dolgokat amibe ilyen sok minden van, de ez ízlett nagyon. Aztán utána megnéztük a Démoni doboz-t, bár azon elaludtam, vagy félálomba voltam elég rendesen, dög unalom volt, pedig elvileg megtörtént eseményen alapul. Utána még megnéztük a 28 héttel később-et ami szintén marhaság volt, meg még animéztünk kicsit aztán elaludtunk megint olyan 5 körül. Miután felkeltünk nem kellett sietnem hálisten, úgyhogy megnéztünk még jópár BokuTomo-t, meg rávettem, hogy Lolozzon én meg nézem, addig is még tanulok legalább, aztán olyan fél7 körül indultunk el tőlük, elkísért Kelenföldig, ahol találkoztam Tündével, megvárta velünk a vonatot is, de az a meglepődöttség Tünde arcán... aztán meg az enyémen amikor megkérdezte a vonaton, hogy mióta vagyunk együtt.. Nem akarta elhinni, hogy nem vagyunk együtt, pedig tényleg nem. Amúgy mesélte, hogy aznap volt pénztáros a Tescoba, meg egy csomó mókás sztorit, de most valahogy egyikre se emlékszem. Miután leszálltunk átsétáltunk hozzánk, aztán rendeltünk kaját, majd ő bezárkózott a fürdőbe, én meg kockultam, és mire oda jutottunk, hogy jó, akkor végre megnézzük a filmet amiért jött, -A gonosz háza-t egyébként- mindketten olyan álmosak voltunk addigra már, hogy elaludtunk rajta, pedig ez még érdekelt is volna, legalábbis ameddig láttam egész jónak tűnt. Reggel miután felkeltünk ő gyorsan hazament, én meg játszottam kicsit, aztán jött értünk papa, összeszedett minket, meg Tünde anyuját is és mentünk ki hozzájuk megint. Kajáltunk meg sütiztünk, aztán azt mondták, hogy csak szürkületbe megyünk a temetőbe, úgyhogy mi addig Tündével elmentünk sétálni, körbejártuk majdnem az egész falut, és tovább szövögettük a tervünket a közös lakásunkról, kitaláltunk már egy csomó tök jó dolgot, pl:
Lesz egy perselyünk amibe mindig bele fogunk dobni 5 forintot ha káromkodunk -már a hülye is csúnya szónak számít- vagy rendetlenséget hagyunk valahol magunk után, és ha összejött annyi pénz azt odaadjuk mindig majd valami alapítványnak.
Meg csináltunk Pinteresten egy közös mappát és oda gyűjtünk ihleteket. Mikor már kezdett sötétedni és épp a temetőnél jártunk Tünde feltette a nagy kérdést, hogy nem-e kerestek még minket papáék, hogy jönnek, én kijelentettem, hogy nem, mert itt van a zsebembe a telefon hallottuk volna, de azért megnéztem, hát... 3 nem fogadott hívás, 1 sms, 2 messenger üzenet. ehh. Úgyhogy bementünk mi is, gyújtottunk gyertyákat aztán hazavittük őket, meg engem is.
Vasárnap meg már nyugis nap volt, nem voltam sehol, meg ilyenkor nem is szeretek, ez lustálkodós meg kockulós nap.
Múlthét hétfőn olyan dolog történt amit soha nem gondolt volna valószínűleg egyikünk se, még egy héttel előtte se.. Együtt aludtunk asszonnyal Krumplinál, ráadásul én asszonnyal egy ágyban.., hát nem gondoltam volna tényleg, hogy már a második találkozásnál sort kerítünk erre :$ meg mondjuk azt se, hogy Krumplinál fogunk aludni.
Utálom, hogy utálok normális címeket adni a bejegyzéseknek.
Éhes vagyok. Bár nem tudom ezt minek írtam le, talán azért, hogy legyen mire fogni ha valami iszonyatosan retek bejegyzést sikerülne írnom, amire őszintén szólva elég sok esélyt látok. Egyszerűen szét vagyok esve így írás terén, és ahogy visszaolvasgattam az idáigi pár posztot egyszerűen hihetetlen mennyire össze-vissza beszélek, semminek nincs se eleje se vége, és eléggé meglepődnék ha ezeket valaki rajtam kívül rendesen értené. Úgy használom ezt a szerencsétlen blogot mintha egy napló lenne, de nem az, nem csak én olvasom, és nem ilyen idióta bejegyzéseket szeretnék kiadni a kezem alól. Szóval mostantól vagy értelmesen blogolok, vagy sehogy. Egyenlőre az értelmes mellett voksolok, aztán majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok.
Nos, most, hogy akkor letudtam ezt a kis hisztit megpróbálok tényleg valami értelmeset alkotni.
Kedden reggel bűvésszel vonatoztam be, nem tudom, hogy említettem-e már, de amúgy én hihetetlenül utálok másokkal vonaton/buszon utazni, mert egyszerűen kényszert érzek arra, hogy akkor nekünk most beszélgetnünk kell, mert az milyen már, hogy csak ülünk egymás mellett és nézünk ki a fejünkből, de akármilyen halkan is beszélsz, minimum a melled ülő emberek úgyis hallani fogják, és ez engem mérhetetlenül zavar ha éppen rossz hangulatom van. Valahogy hétfő esténként suliból hazafele menet nem szokott az lenni, olyankor annyit szövegelek és olyan hangosan, hogy nem lehet lelőni/elnémítani, de kedd reggelenként mindig tiszta morcos vagyok, hogy akármennyire is nem akarom, de a kénytelen vagyok a 6:41-es vonattal menni, így semmi kedvem kommunikálni, csak zenét hallgatni, és bűvész meg ilyenkor általában mindig elalszik, tehát együtt megyünk, de mégsem, és ezt tök élvezem. Miután aztán beértünk a suliba megnéztük a Silent Hills demo walkthrough-ját PewDiePie tolmácsolásában. Hát gyerekek ez egy beteg játék lesz. Amúgy ennek örömére elhatároztuk, hogy kéne egy horror játékos hétvégét tartani majd a közeljövőben. Egyébként a suliban semmi említésre méltó dolog nem történt, legalábbis nem emlékszem, de délután elég erőteljesen szenvedtünk Krumplival, mert megakartuk nézni a 'Démonok között'-et, de nem találtunk rá alkalmas helyszínt. Hétfőn este még kérdezte, hogy mi lenne ha náluk néznénk meg, egy pincébe van a szobája ahol nyugodtan sikítozhatok és törhetek-zúzhatok ha nagyon félnék, de valami gagyi indokkal visszautasítottam, bár tudja a fene miért. Igazából ha nem tudnám amit tudok, lazán átcsörtettem volna hozzá, de így akármelyik pillanat alkalmas lett volna, hogy mondjon nekem valami olyasmit amit én még nem szeretnék hallani. Szóval végül nem néztük meg a filmet.
Szerdán első órára csoportos késés volt megbeszélve Stefivel és Zsuzsival, erre Stefi úgy döntött nem jön be, Zsuzsi pedig időbe beért úgyhogy végül Krumplival késtem el, olyannyira, hogy be se mentünk hanem helyette elmentünk az Alleeba szétnézni. Találtam egy tök kis aranyos pihe-puha macifüles pulcsit, igazából eléggé agyalok rajta, mert tényleg olyan jóóóó puha, de macifülesem már van, és amúgy meg borzasztóan drága. Ebayen találtam hasonlót csak annak nyuszifülei vannak és árban pedig ennek a harmada, de nem igazán tudom, hogy 20 évesen kéne-e még egyáltalán ilyenekbe flangálnom, amikor így is örülhetek ha 14 évesnek néznek.... ezekbe meg lennék vagy 6 évesnek titulálva akkor, vagy nem tudom. A következő 3 órás blokkunkról már nem akartunk elkésni, úgyhogy miután kinézelődtük magunkat indultunk vissza. Órán Zsuzsitól kaptam egy Avon újságot, teli volt illatosított dörzsölős nem tudom mi a nevük ezeknek résszel, úgyhogy az összes megtalálható illatot magamra applikáltam, de nem csak a nőit hanem a férfit is. Minden ujjam minden hajlata másmilyen volt, és annyira jó volt ebbe az illatfelhőbe írni. Amúgy ez a tanárnő akivel ilyenkor meg kedden első 2 blokkba vagyunk egyszerűen katasztrofális. Nem szeretek tanárokat szidni, mert nyilván én még így se tudnék tanítani, de valami hihetetlenül irritáló, hogy beáll a terem hátuljába középre és azt nézi árgus szemekkel, hogy ki kattintott félre egy fél pillanatra. Egyszerűen lehetetlen így alkotni, attól függetlenül, hogy nem kimondottan rajzoltunk, hanem speciel szórólapot terveztünk, nagyon zavaró volt, hogy leste minden mozdulatunkat.
Csütörtökön valahogy eltört a macskafülem, tök szomorú lettem, viszont végre haladtam a lino metszetemmel. Úgy döntöttem, hogy a 黒猫 kuroneko kanjit fogom megcsinálni, csak azt nem tudom még, hogy mértanilag pontosan kiszerkesztett jelek legyenek vagy vegyem kicsit kalligráfiásra és könnyedre, bár valószínűleg ezzel a második variációval eléggé megszívatnám magam, mert nehéz lenne kimetszeni. Szóval szerintem az első lesz, és Fill ajánlatára, hogy tegyek még mellé valamit, hogy ne legyen túl pecsétszerű, valószínűleg egy macska piktogrammot fogok valahogy odarakni. Miután ezt így eldöntöttem Krumplival folytattuk tovább azt az animét amit még múlthéten kezdtünk el. A Gokukoku no Brynhildr az amúgy. Voltak benne olyan részek amiknél legszívesebben azt mondtam volna, hogy kapcsoljuk ki, mert ez egy eget verően nagy baromság, de sok olyan is akadt ami miatt mégsem bírtam ezt kimondani, mert egyszerűen már érdekel. De hatásvadász jelenetekben nem szenved hiányt az biztos. Az egyik harc jelenetben hol máshol vágták volna el a lány felsőjét ha nem a mellénél, és vagy jó pár percig olyan 'kamerállás' volt, hogy csak a mellkasát mutatták, miközben ofő egyébként ott állt mögöttünk, mert egy másik osztálynak tartott órát, de nem mertem hátrafordulni és megbizonyosodni róla, hogy nem látja-e ezt a jelenetet. Óra után mentem találkozni Dorinával, csak ahhoz egy megállóval előbb kellett leszállnom a vonatról. Hú de kis elesettnek éreztem magam, hogy azt se tudtam mi merre hogyan. Nem szeretem ezt az érzést, és elég fura volt, hogy ez most fogott el a saját szülővárosomban és nem Pesten. Innen elsétáltunk a Müllerbe, ahol meg az összes krémet kentem rá a kezemre, meg végigszagolgattam a tusfürdőket de kb a 20. után már az égvilágon semmit nem éreztem, pedig még annyi mindent megszagolgattam volna. Gyengém az aranyos csomagolás, és egy csomónak muffinos meg sütis volt a doboza. Találtam egy tök jó 2015ös határidő naplót is, nem is volt annyira drága, csak elvileg én jövőre már nem fogok iskolába járni, hacsak valamilyen csoda folytán nem rakok le valahogy egy emelt angol érettségit és vesznek fel valami fősulira, de őszintén nem látom ennek sok esélyét, úgyhogy nagy szívfájdalommal, de nem vettem meg, viszont eldugtam, hátha meggondolom magam, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy már nincs meg. Azt akartam ebből kihozni amúgy, hogy ha nem fogok már okj-re/fősulira járni nem kell már felírogatnom a házikat/beadandókat, akkor kevésbé lesz szükségem határidőnaplóra, szerintem, de aztán ki tudja, ha dolgozni fogok már miket nem kell majd csinálnom. Müller után elmentünk a Tescoba, aztán a DM-be, majd kb egyből ugrottam be a papa kocsijába ez hülyén hangzott mert mentem ki hozzájuk egy kicsit, bár még mindig nem szeretek ott lenni, de néha azért muszáj.
Tegnap az egész napot elakartuk lógni Krumplival, gondoltuk elmegyünk az iskolaorvoshoz alkalmassági igazolást szerezni, aztán kérünk igazolást is az egész napra, de kiderült, hogy páros hét van, és ilyenkor délután rendel, szóval kénytelenek voltunk órára menni. Szünetbe megint unoztunk, először csak Krumpli, bűvész meg én, aztán csatlakozott Szandi is, és hagyján, hogy mind a két menetet én vesztettem el, még egy kaktusz is rám esett, aminek a részleteibe inkább ne menjünk bele. Órák után írtam Zsuzsinak, hogy most akkor mi legyen a délutáni mozival, aztán eléggé jól összekutyultuk a dolgokat, hogy akkor hova menjünk meg mikor, de aztán sikerült megbeszélni, hogy az Arénába a 18:10-es Annabelle-re, úgyhogy Krumplival egyből oda is mentünk, és megpróbáltunk szerezni jegyet, de még foglalni se lehet diákot igazolvány nélkül, így abba maradtunk, hogy akkor mi veszünk diákot, Zsuzsinak meg Gergőnek pedig felnőttet. Aztán bementünk a Libribe. Tök vicces, hogy Krumpli úgy van a könyvekkel mint én az animékkel. Egyszerűen képtelen kb egynek is normálisan a végére érni. Amúgy én meg még mindig a Holtodiglant kutatom, csak tudnám minek amikor elvileg itt már nem is lehet kapni, csak az Alexandrába, na mindegy. Innen lementünk kajálni, hát már nem túlzok azt mondom, hogy kopogott a szemem az éhségtől, és rájöttem, hogy többet eszek mint Krumpli. Szóval amikor már neked passzolják át a hasábburgonyát, mert ő már nem bírja megenni, az rád nézve égő szerintem, de mindegy megettem és fincsi volt. Utána még bementünk a Tescoba, feltankoltunk chipssel és valahogy begyömöszöltük őket a táskámba, majd mentünk a mozi elé, mert ott volt megbeszélve a találkozó Zsuzsiékkal. Én meg kicsit kezdtem bepánikolni, hogy akkor most tényleg az Annabelle-re ülünk be, úgyhogy kaptam Krumplitól egy ölelést, és persze Zsuzsiéknak meg pont akkor kellett megérkezniük. Azt nem tudom, hogy a fejem vörös volt-e, de a szívem az konkrétan majdnem kiugrott a helyéről. A film az egyáltalán nem volt ijesztő, egyetlen parás jelenet volt benne, de ott is mindenki nevetett kb, egyszer meg Krumpli megijesztett mikor a nő nyúlt a babáért amiért utána kénytelen voltam szétcsikizni. Annyira mókás volt, hogy jobban félt tőlem mint Annabelletől. De azért a biztonság kedvéért beszerveztem a Tündét aludni magamhoz, bár a 20:28as vonatot lekéstem, mert még beszélgettünk meg elmentünk mosdóba, úgyhogy a 21:28al sikerült elmennem. Hálisten az aksim utolsó lehelletéből még pont tudtam egy üzenetet dobni Tündének, hogy ne negyed10kor, hanem negyed11kkor találkozzunk az állomáson. Hazasétáltunk,ő kb egyből dőlt is be az ágyba úgyhogy nem csináltunk már semmit, pedig szívesen megnéztem volna vele is valami horror-t ha már úgy is benne voltam.
Aztán még meg kell említenem pár dolgot amiket már napilag nem igazán tudok hova tenni. Valamelyik délután írta Krumpli, hogy majd valamit meg szeretne kérdezni a bűvésztől, de nem akarta elmondani, hogy mit, mondjuk sejtem, de erre a sok eszemmel elmondtam bűvésznek, hogy Krumpli akar tőle kérdezni, erre ő meg bejelölte fb-n, hogy akkor kérdezze meg, úgyhogy már valószínűleg már csak azért se fogja, mert még mondta is nekem, hogy elég gyanús volt, hogy ezt elmondta nekem, aztán rá 5 percre pont bejelölte ismerősnek. Szóval ezt elcsesztem, de azért vicces volt, nevettünk rajta csak.
Valamelyik hajnalba pedig tök mókás dolgokat tudtam meg a tavalyi alkotótáborról. Például, hogy Endre akart lent maradni velem csócsózni, ezért bosszúból megitta Krumpli piáját amiért lent volt velem.
Egyébként nagyon szívesen felszívódnék most pár napra, hogy rendbe tegyem az érzéseimet. Minden olyan kusza.
+
még egy random kép a végére, amit valamelyik nap fotóztam, mert még úgyse baromi hosszú ez a bejegyzés.
Mostanában átszoktam a 7:23 vonatra. Tiszta jó vagyok, tavaly ilyenkor még simán a 6:41el jártam, aztán valamikor év eleje fele 7:11 lett belőle, most meg már 7:23.. félek, hogy lassan 7:41 lesz és így tovább. De még jó, hogy ennyi jön reggel.
A mai napom is olyan csudálatos volt. Reggel írt Krumpli, hogy valószínűleg elkésik, így amikor bementem még csak Zsuzsi volt ott, és kénytelenek voltunk a legelső padba beülni. Aztán jöttek a képzési munkatársaink beszélni az okj-s vizsgáról, hogy mi hogyan lesz, mondjuk én kb már most nem emlékszem semmire se, de annyira nem tűnik vészesnek, hogy kiállunk és beszélünk róla, az a fele, hogy ezeket meg is kell csinálni sokkal rémisztőbben hangzik. Közbe aztán megjött Krumpli is, és bűvésznek is pont akkor volt szünete mint nekünk, és neki tök sokat meséltem Krumpliról, meg fordítva is, és mivel mostanába mániám mindenkinek zöldségneveket adni... Krumpli Áron, Gomba(Shroom-chan) Stefi, Paradicsom Zsuzsi, Karalábé imotou, így a bűvészt elneveztem Petrezselyemnek, és csak úgy a semmiből odalépett Krumplihoz, hogy 'Szia, Petrezselyem vagyok.' Hát úgy elkezdtem szakadni. Aztán Petrezselyem lelépett, de ofő mindig olyan hosszú szüneteket ad, és nem hoztam ki az unót, ezért kitaláltam, hogy kő-papír-ollózzunk 3an. Először 3× mind a 3an mást mutattunk, aztán mivel ez így baromira nem volt jó, kitaláltam, hogy akkor azok fognak veszíteni akik ugyan azt mutatják, hiába ütnék esetleg a másikat, erre aztán következő menetbe mind a 3an ollót mutattunk. Itt is folyt már a könnyem a röhögéstől. Ofő óráján egyébként most teljes arculatot kell terveznünk egy általunk kitalált étteremnek. Én úgy döntöttem, hogy egy ramenesnek fogom megcsinálni, és ofő mondta, hogy ő még sose hallott erről, de milyen jól néz ki, és már meg is van akkor a holnapi ebédje. hihi.
Ez után következett egy lyukas, végree. Felkerekedtünk az unóval és bevágódtunk megint az ebédlőbe. Elsőnek én kevertem a lapokat, de addig random elgondolásból felvettem Krumplival a macskafüleket. Először nem akarta, de aztán megkőpapírollóztunk érte, hogy ki fogja viselni, de mivel csalt, én meg nem szögeztem le, hogy az veszi fel aki veszít, így sajnálatos módon a győztesnek kellett... muhahahaha. És még rajta is maradt egy darabig mert egy csomószor elvertük. Dél körül megint visszamentünk a mi sulinkba, és pont lyukasa volt Petrezselyemnek is, úgyhogy beszállt ő is, volt egy idő amikor úgy belemerültek Krumplival az One Piece kitárgyalásába, hogy mi csak úgy lestünk Zsuzsival, hogy még jelen vannak, vagy már csak ketten játszunk, vagy mi van. De amúgy úgy örülök, hogy ilyen jól kijönnek egymással.
Lyukas után következett Rozi órája ahol könyvborítót kellett csinálni Indesignba valami mesének amit mit találtunk ki. Az enyém 'A macska, aki leigázta a világot' címet kapta. Amúgy ez az óra nem volt nagyon érdekfeszítő, utána meg megint lyukasunk volt, de Zsuzsi lelépett, úgyhogy most már csak Krumplival játszottunk, és megint egy csomószor elvertem, aztán közbe jött Szilvi is, aztán kerestük az etika tanárt jobbra balra, de nem volt sehol, végül kiderült, hogy a játszótéren tartja az óránkat. Szerepjátékoztunk. Ki kellett választanunk egy foglalkozást meg 3 tulajdonságot, és aszerint volt ilyen akármicsoda, igazából azt hittem, hogy valami rendes szerepjáték lesz, de ehelyett valami marhaság volt, és én állatorvos voltam, de tulajdonságaim nem voltak. Ha ezt az állatorvost nem mondja a Szandi, szerintem még mindig azon gondolkoznék, hogy mi akarok lenni. Bár aztán eszembe jutott, hogy a bérgyilkos tök jó lett volna. Óra után kisétáltunk Krumplival az állomásra, megkerestük Petrezselymet és elvoltunk. Aztán Krumpli elment, én meg voltam olyan aranyos és megvártam Petrezselyemmel a következő vonatot, úgyhogy a 17:28al jöttünk haza, de megint végigröhögtük az egész utat, de még a mellettünk ülő két nő is rajtunk mosolygott már. Próbált megtanítani nekem pár kártyatrükköt, meg keveréseket, én meg meséltem neki a conról. Utána még megvártam vele a buszát is, ami elvileg fél7kor jött, gyakorlatilag meg majdnem negyed8kor, de annyira szeretek vele beszélgetni, tényleg mintha a bátyusom lenne, de ezt ma meg is mondtam neki, meg ő is egy csomó mindent elmesélt nekem, amiket nem is gondoltam volna. Kitaláltunk egy titkos kézfogást is. Hazafele meg két idióta gyerek elkezdett utánam jönni, és közbe rólam dumáltak, de annyira felbosszantott, elkezdtem gyorsabban lépkedni, erre hallottam, ahogy az egyik mondja a másiknak, hogy 'most miattad siet ennyire a kislány' annyira irritálóak az ilyenek. Ahogy hazaértem egyből vágódtam is be a kádba, erre mire kijöttem jó, hogy nem hívták rám kb az FBI-t. Keresett a Tünde, hogy hova tűntem, a Dorina, apa, papa... ez tipikus amikor ott gubbasztok a telefon mellett a kutya nem keres, és amint csinálok valamit mindenki azt hiszi eltűntem.
Ahhoz képest, hogy tavaly mennyire utáltam suliba járni, most szavak nincsenek rá mennyire imádok. Igaz, ezerszer borzalmasabb óráink vannak, de olyan fantasztikus társaságot alakítottunk ki, hogy még ezek is jól telnek, nem beszélve a lyukas órákról.
Hétfőn 2 lyukasunk volt, az elsőn átmentünk a fősuli ebédlőjébe Uno-zni Zsuzsival meg Stefivel, aztán Krumpli írt sms-t, hogy merre vagyunk és csatlakozott ő is. Bűvésznek is írtam, de ő aznap nem volt suliba, úgyhogy végül 4en játszottunk. Con után véletlenül a táskámba maradt a macskafülem, úgyhogy a vesztesnek az volt a büntetése, hogy a következő menetet abban kellett végigjátszania. Kb állandóan én vesztettem, és egyszerűen nem bírtuk elverni Krumplit. Miután átsétáltunk az AH-ba ott is volt még egy kis időnk játszani, és betársult hozzánk Tünde meg Anetta is, de a következő kört már megint Tünde nélkül játszottuk, szövetkeztünk Krumpli ellen és megbeszéltük, hogy aki ezt elveszíti annak a következő órát fülbe kell végigülnie, és ki veszített? na ki? úgy van. én... Még jó, hogy mindig Rozi mögé ülünk be, és szerintem fogalma sincs, hogy mi is ezen az órán vagyunk. Következő lyukasba megint az ebédlőbe játszottunk, és véletlenül majdnem elmentem macskafülbe a mosdóba.. félúton lett gyanús, hogy miért néz rám mindenki olyan furcsán... aztán mire visszajöttem kicserélték a lapokat, úgyhogy megint én vesztettem... hát én úúgy szeretlek titeket srácok. De aztán ahahahahahaha éééén legyőztem Krumplit. Örömteli pillanat volt, ott pacsiztunk Stefivel. Utána etikán valamit kitöltöttünk ami elvileg azt mutatta meg, hogy milyen voltál kiskorodban, hát nekem annyira igaz jött ki, nagyon nevettünk. Ja, etika előtt meg nekimentem a falnak, mert ilyen tetőteres a terem, és ugye lejjebb van egy részen és ott úgy kell bemászni a székekhez, Krumpli a 196 cm-vel simán bemegy, én meg jövök a 157 cm-mel, vagyis a csudálatos álomcipőm miatt kb a 161 cm-mel, és lefejelem a falat.. a szokás hatalma, azt hittem simán elférek és nem kell lehajolnom. Aztán az este történtekről egyenlőre nem akarok írni, de azóta fogalmam sincs hogyan nézzek Krumplira. Nagyon nagy kavarodás van most bennem..
Kedden nem is jött suliba, kicsit örültem is most ennek. Amúgy úgy volt, hogy reggel 8tól este 8ig leszünk bent, de aztán le lett beszélve a tanárral, hogy ne. Úgyhogy óra után kisétáltunk Stefivel a metróhoz, közbe meg elmeséltem neki pár régebbi dolgot, meg a tegnap estét és a cont, és elpirultam... annyira ciki volt, nekem nem szokásom pirulgatni.
Szerdán kioffoltam magam az első két óráról mert, huhh ez nevetségesen fog hangzani, de: állandóan elment az áram és csak félig bírtam kivasalni a hajam, ezért úgy döntöttem, hogy nem megyek be, majd csak a következő háromra. Amúgy ezeket a szerdai meg pénteki órákat nagyon utálom. Suli után kisétáltunk Krumplival az állomásra, de semmit nem mondott a hétfő esti dologról, úgyhogy nem igazán értem mi értelme volt annak.
Csütörtökön megbeszéltük Stefivel meg Zsuzsival, hogy elkésünk, majdnem sikerült egy órát, pedig kb 20 percet terveztünk. Egyébként semmit nem csináltunk, valahogy nem érdekli a tanárt, hogy mit művelünk, csak legyünk bent. Mi speciel Krumplival animét néztünk.
Pénteken megint késtem reggel, de éppen tűzriadó volt úgyhogy mindenki kint állt az udvaron. Az osztályunkat pont nem láttam, de kiszúrtam bűvészt, épp egy random sráccal beszélgetett ezért hozzájuk csapódtam, tök jól elvoltunk. Amúgy felavattam az egyik harisnyám amit még talán áprilisba rendeltem ebayről, a pisztolyosat. A suliba egy csomóan megdicsérték, hogy milyen tök jó, de a metrón egy csomóan úgy néztek rám, mint egy terroristára. Délután meg találkozni akartam Dorinával, de beteg, pedig ki akartam engesztelni a múlthét péntek miatt. Vissza akartunk menni a gimibe mazsibulira, de előtte még elugrottunk a plázába nadrágot keresni nekem conra, és odahívtam a Tündét is, ami neki nagyon nem tetszett, ezért a suliba már vissza se jött velünk. Fogalmam se volt róla, hogy ennyire utálják egymást. A mazsibuli meg amúgy tök gagyi volt. Megnéztük a beavatást meg közbe ofővel beszélgettünk, meg pár osztálytársunkkal akik még visszajöttek, de egyszerűen annyira erőltetett feelingje volt az egésznek, nem győztem nyaggatni Tündét, hogy menjünk már a fenébe. De már este volt és szakadt az eső, így Bianka kocsival elvitt minket vissza a plázába, ahol még bedobtunk egy hamburgert, aztán úgy volt, hogy átjön Tünde és segít kiválasztani, hogy mit vegyek fel conra, de még mindig szakadt az eső, úgyhogy nem jött. Viszont volt egy nagyon mókás párbeszédünk, meséltem neki Krumpliról, csak akkor még nem tudtam amit most tudok...
Tünde: - De amúgy bejönkrumpli Áron?
Szerény személyem: - hova?
Elég viccesen jött ki..
Amúgy nem meg kell osztanom azt a felettébb fontos információt, hogy baromira süt a nap, és lusta vagyok elmenni az ablakig leengedni a redőnyt, úgyhogy ezt a bejegyzést napszemüvegbe írtam.
Csütörtökön megbeszéltük Stefivel meg Zsuzsival, hogy elkésünk, majdnem sikerült egy órát, pedig kb 20 percet terveztünk. Egyébként semmit nem csináltunk, valahogy nem érdekli a tanárt, hogy mit művelünk, csak legyünk bent. Mi speciel Krumplival animét néztünk.
Pénteken megint késtem reggel, de éppen tűzriadó volt úgyhogy mindenki kint állt az udvaron. Az osztályunkat pont nem láttam, de kiszúrtam bűvészt, épp egy random sráccal beszélgetett ezért hozzájuk csapódtam, tök jól elvoltunk. Amúgy felavattam az egyik harisnyám amit még talán áprilisba rendeltem ebayről, a pisztolyosat. A suliba egy csomóan megdicsérték, hogy milyen tök jó, de a metrón egy csomóan úgy néztek rám, mint egy terroristára. Délután meg találkozni akartam Dorinával, de beteg, pedig ki akartam engesztelni a múlthét péntek miatt. Vissza akartunk menni a gimibe mazsibulira, de előtte még elugrottunk a plázába nadrágot keresni nekem conra, és odahívtam a Tündét is, ami neki nagyon nem tetszett, ezért a suliba már vissza se jött velünk. Fogalmam se volt róla, hogy ennyire utálják egymást. A mazsibuli meg amúgy tök gagyi volt. Megnéztük a beavatást meg közbe ofővel beszélgettünk, meg pár osztálytársunkkal akik még visszajöttek, de egyszerűen annyira erőltetett feelingje volt az egésznek, nem győztem nyaggatni Tündét, hogy menjünk már a fenébe. De már este volt és szakadt az eső, így Bianka kocsival elvitt minket vissza a plázába, ahol még bedobtunk egy hamburgert, aztán úgy volt, hogy átjön Tünde és segít kiválasztani, hogy mit vegyek fel conra, de még mindig szakadt az eső, úgyhogy nem jött. Viszont volt egy nagyon mókás párbeszédünk, meséltem neki Krumpliról, csak akkor még nem tudtam amit most tudok...
Tünde: - De amúgy bejön
Szerény személyem: - hova?
Elég viccesen jött ki..
Amúgy nem meg kell osztanom azt a felettébb fontos információt, hogy baromira süt a nap, és lusta vagyok elmenni az ablakig leengedni a redőnyt, úgyhogy ezt a bejegyzést napszemüvegbe írtam.
Éééééés igen, 7 év után újra sikerált eljutnom egy conra. Kedden múzeum után elmentünk megvenni a jegyet. Mázli, hogy Stefi jött velünk, mert szerintem még mindig valahol ott bolyonganánk. Emlékeztem, hogy el van dugva a Sakurazaka, de hogy ennyire, arra nem. Gyalog sétáltunk oda a várból, meg is beszéltük, hogy con után visszajövünk majd ide este, de túl szép lett volna ha meg ez is összejött volna. Amúgy egész héten ruha válságba voltam. Nem akartam full snasszul elmenni, de a maid-ot se akartam felvenni, mert egyedül nem akartam abba vonatozni, és a pikachus pulcsit is kilőttem úgyhogy végül így sikerült elmennem: (plusz bőrkabát és macskafül)
Kell egy egész alakos tükör... Valaki nem akar utószülinapi ajándékként meglepni vele? nem? senki?
Reggel a 7:41es vonattal mentem fel, ahol kishíján megbüntetett a kaller, mert belekevertem az érvényes bérletem a 8000 másik lejárt jegy közé, és még véletlenül se találtam meg, de cuki volt és azt mondta, majd akkor inkább visszajön később, de végül nem jött..., aztán megvártam Krumplit a Délibe és onnan mentünk eltévedni. Nem is mi lettünk volna amúgy ha nem megyünk el a francba. Egy csomó cosplayes leszállt a Pillangó utcánál, de mi természetesen kimentünk az Örsre ahonnan sokkal macerásabb eljutni a Hungexpóba. Krumpli 2× kérdezte meg, hogy szerintem merre kell menni, és az volt a vicces, hogy mindig pont az ellenkező irányba kellett mint amerre én mutattam. Végül pár útbaigazítás után elkezdtünk követni néhány ázsiait és sikeresen odataláltunk.
Először a konzolokhoz mentünk, mert igazából erősen gondolkoztam rajta, hogy benevezek Just Dance-re, de aztán meggondoltam magam, úgyhogy csak néztük őket, meg a Narutósokat, akartunk játszani, de elég sokan voltak úgyhogy egyenlőre tovább álltunk.
És elkattintottam az egyetlen fotót ami készítettem a conon:
Aztán megnéztük, hogy milyen cuccokat lehet venni, de én inkább csak gyorsan átsétáltam a helyen, hogy még véletlenül se essek kísértésbe. Ez után elmentünk szerezni programfüzetet és úgy határoztunk, hogy őőő mivel béna vagyok és félrenéztem a napot, beülünk a World of tanks döntőjére. De ez uncsi volt, úgyhogy inkább visszamentünk a konzolokhoz és sikerült joy-t szereznünk, úgyhogy Narutóztunk. 4 menetet játszottunk, 2× kikaptam és 2× nyertem. Krumpli 2× nyert Orochimaruval én meg 2× Inoval, éééés Ino×Orochimaru-t nem játszottunk, pedig arra kíváncsi lettem volna. Amúgy tök gyorsan elrepült az idő és már egy óra volt, úgyhogy elmentünk megnézni a cosplayversenyt. De előtte még volt kb fél óránk úgyhogy leültünk a földre megkajálni és nézni az amv-kat. Cosplay után bolyongtunk kint egy kicsit aztán visszamentünk a MAR-ra meg az amv versenyre, ami közbe már majdnem együltömbe elaludtam a földön, Krumpli úgyszint, úgyhogy úgy döntöttünk, vagyis én úgy döntöttem, hogy maradok a Kockaasztalon és befoglalok egy széket és alszom. De ez nem jött össze, mert egyrészt tök érdekes témák voltak, másrészt meg eléggé felkaptam a fejem amikor bekonferálták, hogy a meglepetés vendég Puzsér Róbert... valahogy mindenkire számítottam csak rá nem. Közbe kicsit ott kellett hagynom Krumplit, mert be akartam bizonyítani magamnak, hogy egyedül is képes vagyok megtalálni a mosdót.. közbe sikeresen lefotóztak, meg összefutottam az egyik osztálytársammal úgyhogy vele beszélgettem kicsit, majd mentem vissza Krumplihoz. Miután vége lett ennek a kocka cuccnak visszamentünk a konzolokhoz hátha tudunk még Narutózni, de nem jött össze, de kaptam egy free hug-ot, és rávettem Krumplit, hogy vegye fel a macskafüleim. Ez után néztünk parapara-t, de csak egy olyan volt amit ismertem, de azt nem bírtam ki kalimpálás nélkül. Éééés aztán következett Haruka. Olyan kis aranyos volt, meg beszélt magyarul, meg waaa... Olyan szívesen maradtam volna még ott a koncert után, de így is éppen hogy elértem a 22:20as vonatot, és azon is imádkoztam, hogy ne aludjak el, különben elmentem volna vele a francba, és még a telefonom is lemerült, és senki számát nem is tudom fejből... Szóval szép lett volna, de sikerült ébren maradnom. Öröm volt bezuhanni az ágyba, de amúgy nagyon jó con volt attól függetlenül, hogy kb senkivel se futottunk össze. Legközelebb még több mindenkit elrángatunk magunkkal... muhahahahah.
Hűű most elvileg sokat fogok dumálni, úgyhogy esti mese következik.
Pénteken itt aludt Tünde, igazából ezért is csaptam egyrészt ennyire össze az előző bejegyzést, addig akartam gyorsan megírni amíg fürdött, először Aliexpresszeztünk, nem rendeltünk semmit, csak fájdítgattuk a szívünket, közbe meg régi magyar zenéket hallgattunk, nem tudom miért de mostanában tök rám jött ez a 90-es 00-es évekbeli zenés nosztalgia. Aztán sütöttem pizzát, ami valami isteni lett. A fagyasztott pizzámnak és a zacskós levesemnek nincsen párja a lépcsőházban az biztos. Befaltuk igen, amúgy még fogyókúrázom aztán megnéztük azt a filmet amit még múltkor letöltöttünk. Hát őőő nem tudom mit mondhatnék róla. Voltak részek ahol felröhögtünk, de azért eléggé wtf volt, a Rossz szomszédságot néztük egyébként, de vége fele elaludtam, tök elkezdett fájni a hátam, úgyhogy hasra feküdtem és már ki is dőltem. Aztán valamikor hajnalba keltem arra, hogy ég a karácsonyfa égő, és nem vettem ki a kontaktlencsém. De túl fáradt voltam, hogy ilyenekkel foglalkozzak, úgyhogy visszafeküdtem. Reggel kb egyszerre keltünk fel, de Tünde még visszaaludt, én már nem bírtam, úgyhogy 9gagoztam, meg Theoztam addig, aztán miután felkelt videóztunk, elég mókásak lettek, tumblröztünk, kajáltunk, meg azon gondolkoztunk, hogy mennyire jó lenne együtt lakni, nem unatkoznánk az tuti. Este ki is idegeltem, mert valahogy rámjött a csi-zhetnék, úgyhogy kb egész este úgy beszéltem, hogy 'sütcsizek pizzát, okcsi?' néha bekattanok amúgy mostanában és így kezdek el kommunikálni. Theo meg olyan kis édes még mindig.
Kis egyem meg. Tök érdekes, hogy az előző képen amit múltkor beraktam róla milyen nagynak tűnik, ezen meg milyen kis picinek.
Tünde: - aúú, Theo ne harapdált a lábam!
Szerény személyem: - Theodore! Nem szabad megenni mások lábát... tudod jól, hogy a szívüket vagy az agyukat kell!
Miután Tünde hazament rögtön mentem is mamáékkal Ernőékhez. Ricsi szülinapja volt, már 5 éves. Ernő itatott velem pálinkát, mert, hogy majd meggyógyulok, aztán meg valami Voila-t is.. de minél több alkoholosat iszok annál jobban nem értem az embereket. Mármint. Tényleg vannak akik önszántukból isznak ilyeneket? Én szerintem maradok a Somersbynél, az legalább fincsi. Ernőéknél aztán azt hiszem semmi különös nem volt. Utána kb éjfélig Stefivel beszéltünk skypeon, ráfanoltunk egy kalapra. 900 forint volt, úgyhogy tegnap meg is rendeltem, de most már egy időre tényleg befejezem a netes vásárolgatást.
Tegnap itt volt apa, hozott nekem Oscillococcinumot, úgy imádom, ha nem lenne 'gyógyszer' egy egész ládányit meg tudnék belőle enni, meg valami borzalmas cseresznyés valamit is, kb olyan rossz mint a neocitran. Amúgy a vasárnap az eseménytelenül telt. Úgy volt, hogy találkozom Dorinával, de mindketten annyira kivoltunk a megfázástól, hogy inkább mégse. Úgyhogy animéztem, folytattam a Tokyo Ghoult. Nagyon tetszik, most jön majd a 10. rész. Aztán csoda történt, Áron előkerült este. Hatkor írt, hogy igen, persze megyünk conra, de csak 20 percre tudott most csak ideülni, ahhoz képest hajnal negyed1ig dumáltunk. És elvileg holnap megyünk jegyet venni. Olyan izgatott vagyok, de amíg nem vagyok túl rajta, addig nem akarom kijelenteni, hogy ott leszek. Egyébként este már sírva nevettem, Kazunak próbáltunk segíteni több kevesebb sikerrel, hogy leszólítson egy lányt a buszmegállóba aki tetszik neki. Zseniálisabbnál zseniálisabb ötleteket adtam adtunk neki, de egyik se tetszett neki. Mondjuk ahol padlót fogtam az az volt amikor kijelentette, hogy imotou és én nem vagyunk lányok azért tud velünk beszélni.
Amúgy ez az ötletem volt a kedvencem:
Elő sztori:
Múltkor volt a vonaton egy kaller aki kérdezte, hogy melyik nap van a névnapunk és már vágta is rá, hogy hogy hívnak minket. És innen jött az ihlet.
Amúgy ez az ötletem volt a kedvencem:
Elő sztori:
Múltkor volt a vonaton egy kaller aki kérdezte, hogy melyik nap van a névnapunk és már vágta is rá, hogy hogy hívnak minket. És innen jött az ihlet.
Szerény személyem: akkor
Szerény személyem: nincs más választásod
Szerény személyem: csináld azt amit a kalaz múltkor a vonaton
Szerény személyem: találd ki mikor van a névnapja xD
Szerény személyem: találd ki mikor van a névnapja xD
Kazu: he?Xd
Imotou: mi???
Imotou: xDD
Kazu: nemvágom xd
Szerény személyem: hát tanuld meg kívülről az összes névnapot
Szerény személyem: aztán kérd meg h mondja meg mikor van a névnapja
Szerény személyem: aztán vágd rá h mi a neve xd
Szerény személyem: aztán kérdezd meg a vezetéknevét is
Szerény személyem: aztán fuss haza
Szerény személyem: és nézd meg facebookon h kapcsolatba van-e
Szerény személyem: és ha nincs
Szerény személyem: akkor fuss vissza
Szerény személyem: és beszélgess vele
Kazu: XDDXDXDXDXD
Kazu: idióta XD (L)
Szerintem tök állat ötlet. Mondjuk nem tudom mit dumálok amikor én se mernék leszólítani senkit így. de hát nekem nem is kéne, én vagyok a lány az ég szerelmére.
Ma meg rettentően fantörpikus napom volt. Reggel találkoztam Dorinával a vonaton, ezért szeretem a 7:11-est, mert legalább ilyenkor tudunk találkozni ha csak egy megállóra is. Bent a suliba szomorúan konstatáltam, hogy se Stefi, se Zsuzsi, de jó, szét fogom unni magam. Aztán végül is abba az egy szünetbe amit ofő adott Anettával beszélgettünk. Órán meg piktogramokat kellett csinálnunk, öeh. Másfél órás nagyszünetbe úgy döntöttem kiírom a kedvenceimet a Polaroidokból Dorinának, de aztán jött Áron és elkezdtünk dumálni meg unozni. Hát. Zsinórba 11× kikaptam. Aztán párszor én is megvertem, de már nagyon nevettünk, a végén már pakli nélkül játszottunk meg minden bajunk volt. Aztán átsétáltunk AH-ba, odataláltam magamtól, tapsot kérek. Ott már ott voltak Stefiék is, úgyhogy boldogság volt. Rozi első óráján aludtam kb, aztán másodikon végig Tekkeneztünk. Annyit visítottunk de ránk se szólt, csak a másik osztályra, de ők meg tök gonoszak voltak, ott mutogattak ránk, hogy 'de tanárnő, ők is ebbe az osztályba tartoznak'. Még szegény Áront is felébresztettük. Rozi után jött egy óra szünet, addig elmentünk Anna, Nana, Stefi meg én az Alleeba kalapokat próbálni. Megint találtunk olyan jókat. Fotózkodtunk is, bár nem nagyon volt időnk sok mindenre, mert vissza kellett mennünk AH-ba etikára. Késtünk 20 percet, aztán kiderült, hogy nincs is tanár, de azért várjunk rá... úgyhogy addig félrevonultunk unozni, majd kitalálták, hogy mégse várjunk, menjünk vissza a suliba. Összeszedelődzködtünk és megcsillogtattam megint a fantasztikus angol tudásomat:
Szerény személyem: - remélem nem kell majd bejárnom angolra, még olyan hülyeségeket vesznek, ezeket én is tudom
Stefi: - miért, miket vesznek?
Szerény személyem: - hát még azt, hogy Ich bin... meg stb
Stefi: - ...
Szerény személyem: - ....
Stefi: - de biztos nem kéne bejárnod?
Hát ezen úgy elkezdtünk nevetni. De aztán beszéltem tanárnővel és végül első félévbe nem kell járnom úgyhogy királyság. De még volt félórán 16:58as vonatig, úgyhogy úgy döntöttünk kiülünk az udvarra játszani. Pont ment bűvész is hazafele, úgyhogy integettem neki, hogy jöjjön ő is. Úúgy megvertem őket, haha. De egymás után nem tudom hányszor. Visszatért a nem létező szerencsém. Ők meg aztán sehogy se tudnák egymást kiejteni, nagyon vicces volt. A 16:58as vonatot le is késtük úgy elszórakoztuk az időt, úgyhogy végül a 17:28al jöttünk haza. Először arra a sárga izére ültünk le, az a legjobb hely az egész vonaton, de aztán kezdtünk útba lenni úgyhogy leültünk normálisan székre. Megettünk egy zacskó abonettet és dumáltunk. Szeretek a bűvésszel beszélgetni. Igazából ő is meg Kazu is már olyanok mintha a bátyáim lennének. Annyit röhögtünk most is, ha nem lenne benne olyan rész amiről még egyenlőre nem akarok ide írni akkor, akkor leírnám, mert így tuti el fogom majd felejteni.. Miután leszálltunk a vonatról és elköszöntünk még elsétáltam a postára mert megjött pár cuccom amit még valamikor augusztusba rendeltem, meg annyira jó idő volt, úgy lent maradtam volna még.
Hát belőlem se lesz fotós.
Eléggé nem ide tartozik már, de nem tudok elmenni mellette, hogy ne említsem meg, ma van 4 éve, hogy D'espairsRay koncert volt Pesten, régi szép idők...
És ha minden igaz akkor nagyjából ennyi. Esti mese vége. Joccakát.
Azt hiszem megfáztam. Kapar a torkom, folyik a nózim, és nagyon menő orrhangom van. Tavaly ha jól emlékszem egész évbe nem kaptam el semmi ilyesmit, úgyhogy már éppen ideje volt.
Most olyan sok írni valóm nincsen, csütörtökön offoltam a sulit, mert szerda este úgy fájt a hasam, hogy alig aludtam valamit, és eléggé úgy keltem mint akit kimostak, aztán meg egy T-rex meg is taposott. Ilyenkor tényleg annyira szeretnék fiú lenni. Viszont este már sokkal jobban voltam, úgyhogy elmentem apával, meg papával meg mamával torkos csütörtökre. Érdekes volt, mert az a papám meg mamám ki nem állhatják egymást, furcsálltam is, hogy apa egy asztalhoz akarja őket ültetni, de végül is azon kívül, hogy mama kijelentette, hogy ő nem ül sem a papa mellé, se elé, egész jól elvoltak. mivel nem is szóltak egymáshoz. Apa meg felvázolta nekik is a nagyszerű ötletét, miszerint megakarja venni a szomszédjuk lakását aztán összeveri kiveri a falakat, meg felújítja, én meg odaköltözhetek. Ez tényleg jó lenne, csak nem tudom mit csinálnék Theoval. Egyébként megint jól bekajáltam, de most nincs lelkiismeretfuldalásom, mert a héten idáig elég jól tartottam magam a fogyókúrámhoz. Vacsi után, este 10kor, még felmentünk a hegyre is. Mostanában annyira szeretek oda feljárni, és onnan nézni a várost. Szerintem ott is fáztam meg.
Ma reggel megint késett a 7:11-es, úgyhogy elegánsan lespóroltam magamnak az első órából kb 40 percet. De nem baj, az még mindig agylerágás. Nagyszünetben meg megint Unoztunk, szegény Stefi 4× is majdnem kiment, de aztán sikerült úgy kitolnunk vele, hogy ő lett az utolsó. Hazafele meg végig a cont tervezgettük. Annyira jó lenne végre menni, 2007 óta nem voltam, és ez frusztrál. Úgy volt, hogy Áronnal megyek, de őt elvitték az ufók vagy nem tudom, de kb 2 hete nem jár suliba, se fel Facebookra, úgyhogy szerintem ez ugrott. De én mennii akarook....
Hát ez most nem lett valami hosszú meg tartalmas, de meg akarom tartani ezt az felújított jó szokásomat, hogy sokat írok.
Most megint milyen jó vagyok ebbe a blogolás dologba, még csak egy napot hagytam idáig ki.
Hétfőn elég nagy kavarodások voltak a vonatokkal úgyhogy csak a 7:11el mentem be, mondjuk alapból azzal akartam, csak így többet is késtem. Lent metrónál megvárt bűvész, hogy hagy metrózzon velem a 90%ossal mert kinyírja a tanára ha ennyit késik. Vele még nem metróztam soha, tök be is volt parázva, hogy mi van ha nem engedik át mert nincs jegye. Suliból Stefi megint hiányzott úgyhogy csak Zsuzsival voltunk. Első 3 órába ofőnél random szavakra, amiket ő adott meg, kellett 30 perc alatt logót csinálnunk. Hát elég gázak lettek, nem erősségem ez a logó dolog. Az egy órás szünetünkbe Unoztunk, aztán megkerestük az angol tanárt, bár én nem lettem okosabb, mert még mindig nem tudom, hogy kell-e órára járnom vagy sem. Folyosón közbe összefutottunk bűvésszel, neki is lyukasa volt úgyhogy megkértem, hogy bűvészkedjen nekünk, főleg a lapkicserélődőset mert azon még mindig nem bírtam elsülni. Közbe Tünde meglátott minket és iderohant ő is, jajj nagyon jól elszórakoztunk.
Szerény személyem: - képzeld el mire keltem ma reggel!
Tünde: - na mire?
Szerény személyem: - hát arra, hogy vettem két gatyát..! ... vagyis nem, nem arra keltem, hogy vettem két gatyát.
mókás volt. Amúgy arra keltem, hogy azokat a gatyákat amiket vasárnap vettem csak random ledobtam a szobám közepére és reggel Theo belemászott a zacskóba, én meg még az ébresztő hatása alatt félálomba voltam, még legalább félórát fetrengetni akartam, de azért rákiabálta, hogy Theodore! erre ez a kis idióta megijedt, belegabalyodott a zacskóba és azzal együtt végigrohant a lakáson, én meg kómásan kiugorva az ágyból utána. Biztos szép jelenet volt, de így is csak a konyhában sikerült összeszednem a nadrágjaim.
Miután kiröhögcséltük magunkat, meg eleget ámultunk a bűvésztrükkökön átsétáltunk az AH-ba, Rozihoz, vele a múltheti dobozt csináltunk, az enyém végül egy macskamancs krém lett. Kaptam rá egy ötöst, de szerintem inkább az ötletre, mint a kivitelezésre. uhh, még csak 2 napja volt de már alig emlékszem, de asszem délután semmi különöset nem csináltam már.
Kedden Zsuzsi is meg Stefi is hiányzott, úgyhogy első 3 órán, ahol még mindig realista gyümölcsöket csináltunk illustratorba még elvoltam, de utána 2 és félórás szünetbe szét untam a fejem. Ichit kérdeztem nincs-e lyukasa de nem volt, meg Tündének se, úgyhogy elmentem az Alleeba és kóvályogtam egy órát, aztán vettem egy whopper juniort és visszamentem a suliba, aztán meg elsétáltam az AH-ba. Nem tudom mit őrizgetnek ott, de elég idegesítő ez a belépőkártyás módszer. Ott először Anettával voltam, aztán teremcsere után már Annáékhoz csapódtam. Amúgy ez egy 3 gráciáékkal összevont óra, brrr. Elég furi, hogy most van egy pár dolog amiről egyenlőre nem akarok írni, mert túl hosszú lenne, és most is egy olyan következne, úgyhogy ugorjunk.
Ma már mindketten voltak úgyhogy boldogságosság volt. Reggel vonaton kiolvastam a Polaroidokat, hát nem csalódtam, lehet minden nap suliba menet el fogom olvasni. Első óránk etika volt, szintén 3 gráciáékkal összevonva, én beültem a sarokba, mert Zsuzsiék késtek, erre a 3 gráciából 2 fogta magát és becuccolt mellém... miértmiértmiértmiértmiértmiértmiértmiértmiért. Amúgy valami nyomasztó de tök elgondolkoztató kis rövidfilmet néztünk meg. Utána egyórás szünetbe Unoztunk, de nem voltam formába, állandóan sikerült olyan színt vagy számot letennem, amikor már csak egy lapjuk volt, hogy ki is tudjanak menni. Stefi aztán már csak 'a szerencse lánya'-nak hívott közbe. Mondjuk mivel az ebédlőbe játszottunk dél körül el kellett onnan mennünk, úgyhogy bevágódtunk a mosdóba, elakartunk menni az Alleeba is, de félórára már nem érte volna meg, úgyhogy ott tollászkodtunk meg szórakoztunk egy darabig és elindultunk az AH-ba. Bár még így is előbb érkeztünk mint kellett volna, úgyhogy Stefi sálán csöveltünk, közbe meg jött valami enyhén itókás pali és ott dumált nekünk valamit a horgászásról talán, meg, hogy egyikünk szebb mint a másik, meg ilyenek, kb a háromnegyedét nem is érettük. AH-ba most Janóval volt rajzóránk, egy nő jött modellkedni, de idén valahogy felcsesznek a rajzórák, most se csináltam kb semmit. Ettem, tekkenztünk, random matricákat küldözgettünk egymásnak messengeren meg ilyesmi. Óra utolsó 10 percébe firkáltam fel kb valamit, hogy azért ne legyen üres a lapom. Aztán ezután még jött 3 óra ahol a tegnapi gyümölcseinkkel kellett polcélt csinálnunk. Szünetbe meglátogattuk a képzési munkatársunk a számláért, de én véletlenül a dátumhoz írtam a nevem és a névhez a dátumot, úgyhogy mostantól hívjatok nyugodtan kétezer-tizennégy szeptember 24-nek, vagyis huszonnégyeske-nek.
Hát nagyvonalakban kb ennyi volt ez a 3 nap, de nem tudom miért tiszta kómás vagyok már pár napja. Úgyhogy szerintem most alszok is. Olyan fura, ezer éve nem feküdtem le ilyen korán.
Kicsit már elcsépelt és lerágott csont, de mindig akartam csinálni ilyen bejegyzést. Biztos ez is valami perverzió, de én tök szeretem nézegetni, hogy mások táskájába mi van. Közbe a fantasztikus képszerkesztői tudásomat is megcsodálhatjátok, mivel pár számot még véletlenül se sikerült látható helyre raknom. Ennél gagyibb képet egyébként szerintem nehezen tudtam volna csinálni, nem a konyhaasztalon kellett volna lefotóznom azt hiszem. Na mindegy, lusta vagyok újat csinálni.
- Baglyos mappa
Sosem voltam az a mappázós típus, de be kell látnom, hogy most már praktikusabb így. Egyenlőre csak 'Képző- és iparművészet a 20. században' órai jegyzetek vannak benne, plusz pár üres lap, és indokolatlan női magazinok. - Zombie killer tolltartó
Sajnos már nem olyan gyönyörű mint amilyen eredeti állapotában volt, el is van már szakadva, és a belsejéről ne is beszéljünk, de mivel álmaim tolltartója valószínűleg addig fogom használni amíg végleg darabokra nem szakad. - Frankeinstein - a lény pénztárca
Nem tudom miért fejjel lefele raktam oda. Igazából mindig is pénztárca fanatikus voltam és imádtam őket nézegetni a boltokba, de amióta ő megvan azóta hiába látok tündérieket valahogy nem vágyom másikra. Minden szempontból pont tökéletes nekem. - Esernyő
Papáék kocsijából csórtam az egyik esős reggelen. Kéne egy saját, de olyan drágák, ahhoz képest pedig az első fuvallattól szétesnek, úgyhogy nem éri meg. Pedig mindig vágytam egy cunci kicsi esernyőre. Talán majd egyszer. - Könyv - Alaska nyomában
Mindig tartok valami könyvet a táskámba, jelenleg ezt. Beleszerettem ebbe a történetbe, és egyszerűen nem akarok a végére érni pedig már csak pár oldal van hátra, de nyújtom amíg tudom, úgyhogy remélem még sokáig őt fogom magammal cipelni. - Mp4
Huhh, ő már jó sok helyet megjárt velem, ha jól emlékszem 6 vagy 7.-es osztálykirándulás előtt kaptam. Igazából ahányszor ledobtam meg ilyenek csodálom, hogy még működik. De imádom amiért nem hagy cserben soha. - Napszemüveg
Igazából nem vagyok az a napszemüveges típus, max strandokon vagy kalappal szeretem őket hordani, így napközben séta közbe általában kiégeti a nap a szemem mert csak a hajamba rakom. - Firka füzet
Mindenféle random és nem random gondolat és firkálmány helye. Egyenlőre ideiglenes, mert majd egy sima, kötött lapos könyvjelzős noteszkét szeretnék, de sehol se találom az igazit. - Pocket brush
Pár hónapja futottam bele végre ebbe az essence-s mini tükörbe ami egyben fésű is. Ezer éve kutattam már egy ilyen után, mert utáltam külön kis tükröt meg kis fésűt hordani magammal. - Schauma - Keratin erő
Mivel szokása a hajamnak random indokolatlanul behullámosodnia ezért kerestem valami cuccot amit napközbe suliban is rá tudok fújni, mert nem kell kiöblíteni meg ilyesmi, de mégis egyenesíti. Végül ez jött velem szembe, még csak egyszer használtam, igaz csodát nem tett, de lényegesen normálisabban nézett tőle ki a hajam, úgyhogy ilyen esetekre magamnál tartogatom. - Kézfertőtlenítő
Szerintem ehhez nem kell kommentár. Ész nélkül fertőtlenítgetem kb a kezem minden evés előtt, és ennek legalább jó illata van, bár finomnak nem valami finom. - Kiwis csokis kézkrém
Bőröm általában mint a smirglipapír úgyhogy jólesik néha napközben is bekenegetni, és valahogy sokkal előbb jut eszembe ezt megtenni a vonaton mint otthon. - Zsebkendő
Ehhez sincs különösebb hozzáfűznivalóm, bár imádom a csomagolását, tök jók ezek a minták, már alig várom, hogy elfogyjon és felfedezhessek még más kinézetűeket is. - Ninja nyuszi
Ebbe tartom 9-től 13-ig a cuccokat, kivéve a kézkrémet és a kézfertőtlenítőt, mert azokat a könnyebb elérhetőség érdekében inkább a táska elejében. Egyébként eredetileg tusokat meg ilyesmiket akartam belerakni, de idén egyenlőre nincs is olyan óránk amihez olyanokat kéne használnunk, de erre a másik célra is tökéletesen megfelel. Még van benne 1-2 dolog, csak azokat azért mégsem akartam lefényképezni... - UNO
hihi. Mivel van pár 1-2 órás szünetünk amibe nem érdemes hazamenni, így a biztonság és a móka kedvéért mindig hordom magammal. Bár néha még az unalmas órákon is jól jön. - Diáknaptár
Ezt se tudom miért fejjel lefelé raktam oda. Ilyenem amúgy utoljára 9.be volt, de imádtam bele írogatni, pedig akkor nem is nagyon volt sok délutáni programom, nem úgy mint most.. ráadásul most már az agyam is szitább. Egyébként kb a fél város felforgattam mire találtam egy normális kinézetűt. - PSP
Hasonló okok miatt mint az UNO. Igaz a töltőjét valahol elhagytam, meg a memóriakártyáját is... ehh. De Stefi mindig kölcsönadja az övét, ÍGY suliba töltöm, aztán kockulunk, bár memóriakártya híjján most csak a Tekken DR-el tudunk játszani. - Theodore
Hát ő általában nincs a táskámban, de valami hihetetlen vágyat érzett pózolni, úgyhogy csodáljátok.
Ők voltak az én állandó útitársaim, full marhaság több mint a fele, de tuti ha bármit is otthon hagynék akkor kellene. Random műanyag(?) karkötőket is szoktam magamnál tartani rajzmappa helyett, csak azok nem látszottak volna jól a fotón, úgyhogy inkább nem pakoltam oda. Még gondolkozom azon, hogy rakok be egy 3D-s szemüveget, mert a szünetekre terveztünk már mozit is, meg egyébként is, még pár hülyeség azt hiszem belefér.
Tegnap elhívtam papát vásárolni, mert új nadrágra volt szükségem, és valahogy ha Dorinával, ha Tamarával, vagy ha akárki mással megyek, sosincs olyan gatya amilyet szeretek, viszont ha vele akkor mindig. Most is így volt. De most triplán örültem, egyrészt, hogy találtam, másrészt, hogy fogytam, és kisebb kellett, harmadrészt pedig, hogy egy nagyon édes legginget is szerváltam. amiért mondjuk szomorú vagyok, hogy pont nem megy a zakómhoz. Gumicsizmát is szerettem volna, úgyhogy benéztünk a CCC-be is, és mit találtaaaam:
Annyira gyönyörű.
Ma a vonathoz sietve megbotlottam vele a lépcsőn... hát amikor megláttam egy kis fehér foltot az orrán... de szerencsére csak por volt. Életem egyik nagy szerelme ez a cipő.
Szeptember 8.-án kezdődött idén a sulink, úgyhogy nekünk még csak 2 hét telt el amióta járunk, de igazából olyan mintha még csak kb 2 nap lett volna.
Hihetetlenül boldog vagyok, mert újraosztották az osztályokat, így azon kívül, hogy ez tök japán feelingü, valami isteni csoda folytán elkerültem a 3 gráciától. Amikor megláttam az emailt amiben leírták... hát... nem túlzok ha azt mondom, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. A tavalyi eredeti osztályból csak én, Endre, Ákos, Áron meg Renátó maradt, és betették hozzánk még Anettát és Danit, akiket amúgy nem nagyon ismerek, meg Stefit és Zsuzsit, nekik viszont hihetetlenül örülök.
A hétfő az még elég eseménytelenül telt, reggel Tündével mentem fel, ami jó volt, ezer éve nem vonatoztunk együtt suliba, ráadásul mellettem egy pasi pont animét nézett laptopon, úgyhogy néha én is titokba néztem vele. Amúgy nagyon elvoltunk, annyi mindent meséltünk egymásnak, hogy már a velünk szemben ülő srác is röhögött rajtunk. Amúgy aznap 2 féle óránk volt összesen, 3 photoshoppos ofővel, és 2 meghatározhatatlan Rozival. Az elsőn typo plakátot csináltunk, viszont a másodikon fogalmam sincs, valami méricskéltünk. És kb ennyi, legalábbis ennyire emlékszem.
Kedden Tamarával vonatoztam, és a bűvésszel sétáltam be a suliba, aztán egy új tanárnővel kezdtünk, vele ilyen reklámokat meg hírdetés féléket fogunk csinálni, bár most tojást rajzolgattunk és 3 különböző módszerrel töltöttük ki őket színnel illustratorba. Utána volt 3 és fél óra szünetünk amibe újfent találkoztunk Tamarával és elsétáltunk az Allee-ba. Egyébként messzebb van mint gondoltam. Itt benéztünk a szokásos boltokba, H&Mbe kinéztem magamnak egy nagyon kis tündéri kalapot, igaz az árát elfelejtettem megnézni de mindenképpen azt szeretném majd az úrihölgyes összeállításomhoz, vagy ha nem azt, de valami nagyon hasonlót. Egyből fel is próbáltam, és találtam egy másikat is, azt felpróbáltattam Tamarával, aztán kerestünk hozzá ruhát és bevágódtunk egy próbafülkébe. Persze, hogy egy poncsót/pelerint igazából fogalmam sincs mi a különbség a kettő között, ha van egyeltalán sikerült kiválasztanom. Először nem bírtam belebújni és nem értettem miért, aztán akkor vettem észre, hogy hát azért mert nincs ujja... Miután mindketten feloperáltuk magunkra meg a kalapot is, konstatáltuk, hogy baromi jól nézünk ki, de tényleg! Csináltunk pár fényképet is, aztán fájó szívvel de le kellett őket vennünk. Aztán bementünk a DM-be, mert szükségem volt valami hajegyenesítőre, hát ennyit én még hajcuccoknál nem tököltem. De asszem megtaláltam amit kerestem. New Yorkerbe meg megértettem, hogy mit éreznek a srácok ha a barátnőjükkel mennek vásárolni... már ötször körbejártam az egészet, de Tamara még mindig a bikini felsőket nézteee... végül elmentünk enni a Burger kingbe, a whopper junior és a western junior olyan hihetetlenül fincsi. Utána már el kellett indulnunk mert csak félóra volt következő órámig, Tamara visszakísért egy darabig, de nem kellett sok, hogy még így is eltévedjek. Már rohantam és épphogy sikerült időbe beérnem, erre késett a tanár 40 percet.... egyébként megint köbö ugyan azt kezdte el leadni amit már tavaly egyszer átvettünk. Hazafele Ginivel jöttem, nem dumáltunk már június óta, úgyhogy ez az út se telt unalmas... aztán a nap további részéről inkább nem akarok írni.
Szerdán csak 15:40re kellett mennünk, és megint a hirdetéses tanárnővel volt óránk, logót kellett terveznünk a saját kitalált márkánknak. Amúgy tök tetszik, hogy mondta, hogy találjunk ki egy reklámügynökséget és nevezzük el magunkat, mert ő nem úgy akar megjegyezni minket, hogy megy az X osztályba tanítani, hanem, hogy megy az XY reklámügynökségbe. Logó készítés közbe én CsJ-ztem, csábításból jeles, és nem vettem észre, hogy épp mögöttem van, erre az egész osztály előtt feltette a nagy kérdést: 'te meg milyen 18+-os játékkal játszol?' hát hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. A 18. epizód 18as karikájára és a névre azt hitte, hogy valami khm játék.
Csütörtökön is 15:40re kellett bemennünk, egyetlen egy etikára, csak nekünk elfelejtettek szólni, hogy elmarad... vártunk kb félórát, addig Áronnal dumáltunk, aztán egy darabig Gabival majd hazajöttem.
A pénteket már nagyjából elmeséltem a szülinapos bejegyzésbe, de azt kihagytam, hogy aznap beszélgettünk először normálisan Stefivel és tök jól megértettük egymást meg minden, úgyhogy királyságos volt, elterveztünk már egy csomó mindent.
A szombat-vasárnapot is már ledaráltam, úgyhogy hétfő. Ugyan azok az órák mint múlthéten, és kb ugyan azt is csináltuk, annyi különbséggel, hogy kitalálták, hogy bent kell maradnunk angolon. Ja, meg a suli ebédlőbe jól kiröhögtek minket.. Az egész csoportból én maradtam most bent egyedül megírni a szintfelmérőt, és 50ből kemény 34 pontom lett. Az a baj, hogy ezt a Have been-es cuccot nem értem, és nem is értettem soha, és kb ezzel volt teli az egész. Tanárnő azt mondta, hogy határeset, és majd meglátja, hogy bent kell-e maradnom órákon vagy sem, de le akarom vele beszélni, hogy ne kelljen.
Kedden is szokásos órák, aztán 3 órás szünetbe Stefivel meg Zsuzsival átmentünk a másik épületbe a többiek rajzórájára, felmásztunk a galériára és ott ország-városoztunk, meg valami mást is játszottunk, csak fogalmam sincs, hogy annak a játéknak mi lehet a neve. Aztán psp-ztünk is. Hazafele megint Ginivel jöttem és azt hiszem sikerült tényleg teljesen lesokkolnom... mondjuk még nekem is furi ez az egész szitu. amiről egyenlőre nem akarok beszélni, talán majd egyszer. Szerdán elvileg rajzóránk lett volna, de Janó eldumálta az időt az egyik osztálytársunkkal, úgyhogy mi addig unoztunk, a következő órán meg bannereket csináltunk a kitalált márkánknak, nem tudom miért de ugyan azzal az effekttel ugyan az a kép, állandóan máshogy nézett ki...
Csütörtökön is egy új óránk volt, amin majd elvileg lino meg stb metszeteket fogunk csinálni, úgyhogy most csak megterveztük, hogy mit akarunk majd megcsinálni és ennyi. Amúgy végig hülyéskedtük a napot. Suli után találkoztam apával, megint elmentünk 5D-s moziba, a Runaway-re, azt hiszem idáig ez a kedvencem, aztán felmentünk a Turulra, de pont telefonált a papa, hogy kint várja a Kittit az állomáson, így elhívtuk őket is mozizni, velük valami Vörös szakállt vagy mi az istent néztünk, de elég gyerekes volt, annyira nem jött be.
Pénteken Stefi nem jött be, úgyhogy csak Zsuzsival voltunk ketten, de tök jól elbeszélgettünk. Fura, hogy vannak emberek akiket tök régóta ismerek, de mégse tudok nekik annyi mindent elmondani, mint valaki olyannak akit csak pár napja vagy hete ismerek. Fuu amúgy erre a napra 2 nagyon agylerágás óránk van.
Így nagy vonalakban ennyi, borzalmasan gyorsan elrepült ez a két hét, aminek nem örülök, mert egyrészt most tök jó így az osztály, másrészt meg, én még nem akarom itt hagyni a sulit és vizsgázni..
Amúgy tuti, hogy most csináltam utoljára ilyet, hogy több napot/hetet írok egy bejegyzésbe, mert ez így nagyon retek.És 100, hogy egy csomó mindent kihagytam.
Amúgy tuti, hogy most csináltam utoljára ilyet, hogy több napot/hetet írok egy bejegyzésbe, mert ez így nagyon retek.
Szombaton 20 éves lettem... olyan furcsa, még bele se gondoltam igazán, hogy ezentúl kettessel kezdődik az éveim száma.. Viszont azt hiszem, hogy idáig ez volt a legeslegjobb szülinapom.
de
előtte egy kis kitérő, és péntek:
A reggelem pompásan kezdődött amikor észrevettem a vonaton, hogy nincs meg a pikachus pendriveom és valószínűleg a suliba hagytam el szerdán. Szerintem az egész út alatt olyan fehér voltam mint a fal. Azon volt minden cuccom, bár igazából csak a fényképek az igazán lényegesek, de ha nem lett volna meg szerintem én hetekig bőgtem volna, vagy nem tudom... de meglett és soha többet nem viszem ki ezt a pendriveot a lakásból az hótziher. Aztán már jól folytatódott a nap. Megismertük két új tanárunkat, tumbiztunk, névjegykártyát csináltunk ésatöbbi. Suli után pedig vittük apával Theot állatorvoshoz, de előtte elvitt 5D moziba. nagyon állat volt, főleg amikor a képedbe fröcsköltek egy rakás vizet. pápá egyenes haj de a nap további része annyira nem érdekes, úgyhogy
szoombaat:
szoombaat:
2 körül találkoztam Dorinával és elmentünk a plázába. Felpróbáltam mindenféle ruhát a New yorkerbe és találtam egyet amibe beleszerettem, úgyhogy azzal megleptem magam szülinapom alkalmából. Aztán könyvesboltoztunk, bár az a könyv nem lett meg amit kerestem, viszont épp csokinap volt, úgyhogy eléggé kellett koncentrálnom, hogy ne essek kísértésbe. Végül inkább kimentünk a közeli "park"ba fényképeket csinálgatni, aztán vissza plázába, kerestünk H&Mbe kalapot de nem találtunk. apa meg pont hívott, hogy be szeretné vinni Ágit is moziba, nem-e vigyáznánk addig félöcsire. Amíg vártuk őket éppen Katus Attila ugrált a színpadon úgyhogy addig azt néztük, de utána mennem kellett mert papáékkal mentünk ki Ernőékhez, mert neki meg csütörtökön volt a szülinapja, úgyhogy volt ilyen családi összvacsi meg torta, úgyhogy oda a fogyókúrámnak asszem. Ráadásul még valami borzalmas piát is ittam, öeh. Aztán papa visszahozott és találkoztam Tündével. Lent a pláza parkolóba kezembe nyomott egy csomagot, benne 2 szelet sütivel és egy kis csokor virággal, de az volt a legszebb az egészbe, hogy a sütikbe szúrt gyertyát meggyújtotta... hát azt hittem ott gyújtjuk fel az egész parkolót, de olyan feelinges volt.
hangulatfotó
Miután elfújtam a gyertyákat egyenesen mentünk moziba, 5D-re persze, és megnéztük a MetroFear horrort. Először kicsit paráztam tőle, de nem volt vészes, sőt.. nagyon király volt. Szerintem tőlünk zengett a pláza, mondta a csaj is mikor kiengedett minket, hogy hallotta élveztük. Végig visítottuk és nevettük az egészet. Ezek után az izgalmak után kimentünk a főtérre ahol faszén fesztivál volt, bár esett az eső, de épp Dolly Roll koncert volt, úgyhogy leálltunk egy féltető alá és befaltuk a sütit. ez úgy hangzott mintha fanok lennénk Utána még átjöttünk kicsit hozzánk, csináltunk képeket, Theoztunk és nagyjából ennyi.
Vasárnap papáéknál kezdtem a napot, jöttek Ernőék is, és szülinapi ebédeltünk. tényleg annyi a fogyókúrámnak. Innen mentem apáékhoz, tőlük is kaptam tortát meg rendelt gyrost is, este pedig mikor hazajöttem jött át Tünde és itt aludt. Úgy volt, hogy filmezünk meg ilyenek, de elég sokáig telefonált a szívszerelmével, ami mókás volt, mert én is hallgatóztam és a szívszerelme haverja is hallgatózott. Ráadásul azt mondta nekik, hogy Bözsinek hívnak...
De így azt hiszem röviden és tömören ennyi, viszont a végére még tortaaa:
- Do you want a boyfriend or girlfriend?
hahaha. nem, köszönöm. - When did your last hug take place?
szombat.ma meg már szerda van, brühühü - Are you a jealous person?
nope. - Are you tired right now?
csak egy pindurit. de úgy élvezem, hogy megint blogolok! salala - Have you ever been called a tease?
yepp... - Have you ever been awake for 48 hours straight?
ugyan, szerintem még 24et se. - Do you cry easily?
mostanában igen.. - What should you be doing right now?
leckét csinálni, vagy aludni, vagy hmmm... úgy érzem amit igazán csinálnom kéne az a csillagok bámulása valami szép zene közben. - Are you a heavy sleeper?
néha.. - Do you think you can last in a relationship for 6 months?
nem gondolom, tudom../tudtam.. - Are you mad at someone right now?
hihi.. - Do you believe in love?
nem, már nem.. - What makes you laugh no matter what?
oh! ez: 'két medve megy az erdőben, az egyik jobbra, a másik balra' - Who was the last person you talked to?
lássuk csak... személyesen papa, telefonon apa, írásban pedig Kazu - Do you get butterflies around the person you like?
nem, mert most nem lájkolok senkit sem. - Will you get married?
nemnemnemnemnemnem - When was the last time you smiled?
ma/most/mindig - Does anyone like you?
ugyan dehogy.. - Do you secretly like someone?
nem, se 'szíkriten' se nyilvánosan - Who was the first person you talked to today?
őőő hajnali fél1 van.. - Who do you feel most comfortable talking to about anything?
Kazu, imotou és királylány - Has someone of the opposite sex ever told you they loved you, and meant it?
elvileg.. - Suppose you see your ex kissing another person what would you do?
semmit, ő dolga.. - Do you plan on moving out within the next year?
persze-persze - Are you a forgiving person?
attól függ kiről/miről van szó.. - How many TRUE friends do you have?
lássuk csak.. 5 - Do you fall for people easily?
nem - Have you ever fallen for your ex’s best friend?
uhh.. na az kéne még csak.. - What’s the last thing you put in your mouth?
joghurtos kanál - How late did you stay up last night and why?
negyed1. Stefivel dumáltunk fontos ügyekről, aztán még nyomkodnom kellett a telefonom. - If you could move somewhere else, would you?
igenigenigenigenigen - Who was the last person you took a picture of?
Tünde - Can you live a day without TV?
csak ha nem egyedül alszom.. kell valami zaj szundizás közben - When was the last time you were extremely disappointed?
egy hete - Are you currently in a relationship?
I'm in a relationship with my cat.. na jó, ez kicsit betegül hangzik, de ha egyszer olyan éédes, teljesen rabul ejtette a szívemet - What is your all-time favorite romance movie?
Kagen no tsuki - Do you believe that everyone has a soul-mate?
igen - What’s your current problem?
nem tudom megcsinálni az illustrator házim - Have you ever had your heart broken?
yepp.. - Your thoughts of long distance relationships?
hát fogalmam sincs, semmi.. - How many kids do you want to have?
0 - Have you ever found it hard to tell someone you like them?
mindig nehéznek találom
És íme 42 kérdés/válasz amire a kutya nem volt kíváncsi, de én legalább jól szórakoztam közbe. Hanyagolnom kéne az egy szavas válaszokat..
Valamit kéne írnom mielőtt végleges is belecsapunk abba a bizonyos lecsóba. Nehéz szívvel hagytam ott a másik blogot, és utálok első bejegyzéseket írni... argh. Ennyi elég is lesz.
Üdv az éjjeli-lepkén ifjú padavan!
Ja, és úgy döntöttem, hogy a Daisu nevet Dylan-ra cserélem, tessék memorizálni.
azt hiszem D betű fétisem van.
