Azt hiszem talán ez volt idáig a legjobb őszi szünetem, legalábbis az elmúlt 3 évből biztos, hogy ez volt a legtartalmasabb.

Kedden miután fájdalmas búcsút vettünk asszonytól és felszálltam a vonatra, írtam Tamarának egy sms-t, hogy merre van, nincs-e kedve most találkozni, ha már vasárnap nem jött össze. Pont mázlim volt, mert épp az állomásnál volt, úgyhogy megvárt. Teljesen lesokkolt, hogy szakítottak ők is. Elmesélte az egész sztorit, miközben elkísért a postára, mert megjött a napszemüvegem, aztán felhívtam magamhoz, mert nagyon fáztam, csináltam neki egy teát, meg megvacsoráztam, és kitöltöttünk egy szeretetnyelves tesztet. Érdekes volt, hogy kb ugyan azokat válaszoltuk, mégis tök más eredményt kaptunk. Miután elment már elég későre járt, úgyhogy már csak Loloztam, végre megvettem Ahrit.

Szerdán végre találkoztunk Ichiveel. A plázába mentem hozzá a kajáldákhoz, aztán ott ücsörögtünk egy jó darabig, meg beszélgettünk, bár azt hiszem én túl sokat dumáltam, akartam még tőle is kérdezni egy csomó mindent, de olyan gyorsan elment az idő. Közben ő is elkísért a postára, mert most meg az a láb bigyóm jött meg, aztán elmentem vele busszal amíg nekem is útba esett, bár én nem szeretek itt buszozni valamiért. 

Csütörtökön volt 2 éve, hogy anya meghalt. Igazából aznap nem akartam semmit se csinálni, mert nem szeretnék már szép emlékeket szerezni erre a napra. Összeegyeztethetetlen lenne úgy emlékezni valami tök jó dologra ami ezen a napon volt, hogy tudom, hogy 2012be ilyenkor mi történt, de aztán úgy döntöttem, hogy az se megoldás ha otthon ücsörgök és teljesen elzárkózom mindenkitől, úgyhogy találkoztam Dorinával, elmentünk a plázába körülnézni, felpróbáltunk megint egy csomó mindent, végül vettem 2 férfi pólót aludni, 800 ft volt csak, aztán megállítottak minket ilyen tukmálós izék, most parfümöt akartak ránk sózni, már olvastam ezekről, hogy átverés az egész, úgyhogy gyorsan leráztuk őket, bár a srác az tök jó fej volt, nagyon jókat nevettem rajta. Viszont Dorinát megint nem sikerült berángatnom 5D moziba, úgyhogy amíg nem jött értem a papa leültünk egy padra beszélgetni. Papával kimentem hozzájuk kajálni, meg anyához a temetőbe, mondjuk elég hideg volt úgyhogy nem maradtunk sokáig. Amikor ott vagyok mindig annyira bennem van, hogy legszívesebben ráborulnék a sírra, "átölelném" és csak sírnék és sírnék, de inkább elnyomom magamba ezt az egész dolgot, nem egészséges, de könnyebb. Miután hazamentem lefeküdtem kicsit aludni, mert nagyon álmosság fogott el, aztán összekészítettem magam és a 21:41es vonattal elmentem Krumplihoz. Kelenföldön találkoztunk megint, szereztem az automatából jegyet a további vonatútra, aztán pont találkoztunk a legjobb haverjával meg a barátnőjével úgyhogy velük vártunk tovább, amúgy tök aranyosak, meg Krumpli is, csak halkan mondtam, hogy fázom, de már vette is le a kabátját, bár mérges voltam rá, még csak az kell, hogy ő fázzon meg. Hozzájuk már majdnem éjfélre értünk oda, először megnéztük a Sinistert ami nekem tök tetszett, aztán a húga megint csinált tök finom kaját, úgyhogy ettünk lasagne-t, még sose kóstoltam, először azt hittem nem fog ízleni, mert nem mindig eszem meg az olyan dolgokat amibe ilyen sok minden van, de ez ízlett nagyon. Aztán utána megnéztük a Démoni doboz-t, bár azon elaludtam, vagy félálomba voltam elég rendesen, dög unalom volt, pedig elvileg megtörtént eseményen alapul. Utána még megnéztük a 28 héttel később-et ami szintén marhaság volt, meg még animéztünk kicsit aztán elaludtunk megint olyan 5 körül. Miután felkeltünk nem kellett sietnem hálisten, úgyhogy megnéztünk még jópár BokuTomo-t, meg rávettem, hogy Lolozzon én meg nézem, addig is még tanulok legalább, aztán olyan fél7 körül indultunk el tőlük, elkísért Kelenföldig, ahol találkoztam Tündével, megvárta velünk a vonatot is, de az a meglepődöttség Tünde arcán... aztán meg az enyémen amikor megkérdezte a vonaton, hogy mióta vagyunk együtt.. Nem akarta elhinni, hogy nem vagyunk együtt, pedig tényleg nem. Amúgy mesélte, hogy aznap volt pénztáros a Tescoba, meg egy csomó mókás sztorit, de most valahogy egyikre se emlékszem. Miután leszálltunk átsétáltunk hozzánk, aztán rendeltünk kaját, majd ő bezárkózott a fürdőbe, én meg kockultam, és mire oda jutottunk, hogy jó, akkor végre megnézzük a filmet amiért jött, -A gonosz háza-t egyébként- mindketten olyan álmosak voltunk addigra már, hogy elaludtunk rajta, pedig ez még érdekelt is volna, legalábbis ameddig láttam egész jónak tűnt. Reggel miután felkeltünk ő gyorsan hazament, én meg játszottam kicsit, aztán jött értünk papa, összeszedett minket, meg Tünde anyuját is és mentünk ki hozzájuk megint. Kajáltunk meg sütiztünk, aztán azt mondták, hogy csak szürkületbe megyünk a temetőbe, úgyhogy mi addig Tündével elmentünk sétálni, körbejártuk majdnem az egész falut, és tovább szövögettük a tervünket a közös lakásunkról, kitaláltunk már egy csomó tök jó dolgot, pl:

Meg csináltunk Pinteresten egy közös mappát és oda gyűjtünk ihleteket. Mikor már kezdett sötétedni és épp a temetőnél jártunk Tünde feltette a nagy kérdést, hogy nem-e kerestek még minket papáék, hogy jönnek, én kijelentettem, hogy nem, mert itt van a zsebembe a telefon hallottuk volna, de azért megnéztem, hát... 3 nem fogadott hívás, 1 sms, 2 messenger üzenet. ehh. Úgyhogy bementünk mi is, gyújtottunk gyertyákat aztán hazavittük őket, meg engem is. 

Vasárnap meg már nyugis nap volt, nem voltam sehol, meg ilyenkor nem is szeretek, ez lustálkodós meg kockulós nap.