Megint elég rég sikerült írnom, igyekszem bepótolni még ma meg holnap, ne legyen ilyen kevés bejegyzés 2014-ben.

Mamáékkal most karácsonykor elmentünk Bükfürdőre 3 napra. Anya óta annyira rosszak a karácsonyok, hogy még valamikor ősszel vetettem fel nekik ezt az ötletet, hogy mi lenne ha... igazából túl sok reményt nem fűztem a dologhoz, nem úgy ismerem őket mint akik könnyen belemennek az ilyen dolgokba, meg nem is szeretnek máshol aludni, de azt hiszem mindhármunknak jót tett ez a kis kiruccanás. Jópár helyről kértünk árajánlatot, aztán végül a Greenfield hotel mellett döntöttünk, nem is volt annyira közel, de annyira messze se, szóval pont ideális volt.

24.-én kicsivel dél után indultunk el, miután papa felszedett engem otthon, bár még kimentünk hozzájuk, és pont találkoztunk a Gáborral a temetőnél ami eléggé betett nekem, nem láttam már 2 éve, úgyhogy őt szeretem csak a jó emlékeimmel összekapcsolni, de így, hogy összefutottunk, és ugyan olyan szomorú volt, mint akkor, és látni, hogy még mindig kijár anyához annyira szíven ütött. [Ő volt anyum barátja mielőtt történt volna ami történt] Mi is bementünk a temetőbe anyához, aztán utána indultunk el az uticélunk féle. Amíg nem kerestem rá amúgy, tök azt hittem, hogy az Északi-középhegységben van amúgy, de aztán kiderült, hogy Kőszeg fele van, nem messze az ausztriai határtól. Egyébként tök érdekes falvakon mentünk keresztül, mindig meg tud lepni, hogy mennyire sokszínű ez az ország...

Juhuu

Pont úgy sikerült megérkeznünk, hogy már egyből foglalhattuk is el a szobát. Azt írták, hogy kapunk valami kis apróságot is, ami egy kis mézeskalács csomag volt, egy tündéri angyalkás dísszel megkötve, valamint egy kupon, amit márciusig lehet felhasználni, olyan jó lenne...

Nagyon szép szobánk volt, bár amitől igazán leesett az állam az a fürdő része volt. A kinti medence este meg volt világítva kék fénnyel, és gőzölgött és ahw.

Mi aludtunk mamával ezen az ágyon, mert papa kijelentette, hogy neki a pótágy kell. Az a szívecske a tükörben én vagyok, a harmadik pedig kizárásos alapon a kilátás.

Miután lecuccoltunk, meg aránylag mindent lefotóztam kimentünk sétálni kicsit. Ez a szálloda eléggé a semmi közepén van, úgyhogy csak a saját kis részén mászkálgattunk, meg megvártuk amíg felkapcsolják a karácsonyi világítást, aztán bent megittuk a welcome drinkünket, ami narancslé volt. Vacsora előtt még volt bő egy óránk, de sajnos otthon hagytam az uno-t, úgyhogy én loloztam addig, papáék meg nézték a tv-t. Mamának telibeszélték a fejét, hogy mennyire ki kell majd öltözni vacsorára, úgyhogy én felvettem azt a csipkés body-t amit még Dorinával szereztem szombaton Én meg a body... néha nagyon meglepődöm magamon, hogy mennyit változtam kb 2 hónap alatt. azzal a fekete szoknyával amit még másféle éve rendeltem ebayről, meg a szintés ebayes cipőmmel ami még sose volt a lábamon, úgyhogy ez ilyen avassunk fel mindent este is volt egyben. Kicsit kényelmetlenül is éreztem magam, nem vagyok hozzászokva nagyon a csinos ruhákhoz. 

A pocim nagy örömére svédasztalos vacsora volt, szóval ettem egy csomót, aztán felmentem, és amíg papáék nem jöttek camoztam egy kicsit Senpai-al, aztán lementünk a fürdeni.

Annyira széééép ♥

Amúgy 5 medence volt. Ebbe amit lefotóztam pont nem voltam, de volt 2 meleg vízes, abban ücsörögtünk egy darabig, egy pezsgőfürdős, abban is voltunk egy jó ideig, és egy gyerek medence + a kinti amiről már írtam. Oda ki akartam menni, de hihetetlenül hideg volt a víz amit nagyon sajnáltam, pedig úgy gőzölgött, hogy teljesen azt hittem, hogy forróvzies.

Valami meglepő módon amúgy nagyon nem sikerült papáékkal összehangolni a fekvést és a kelést, úgyhogy elég sokat vitatkoztunk mamával. Bár nem csak ez miatt, megjött az a barna pulcsi Aliról amiről még az előző bejegyzésben írtam, és hát neki nagyon nem tetszett, amit csütörtökön kb csak 20× jegyzett meg, aztán felkaptam a vizet elég rendesen, de ezekre a hullámvölgyekre inkább nem is akarok emlékezni.

Szombaton délután elmentünk kocsikázni kicsit, átmentünk Kőszegre, meg úgy 10 perc erejéig Ausztriába is, azok az erdők arra, teúristen ♥ Sajnálom, hogy nem vittem el a fényképezőm. Este megint jól bekajáltam aztán pancsoltunk, és végül pénteken jöttünk haza.

Olyan gyorsan eltelt, és az előtérben lévő karácsonyfán kívül, egyeltalán nem is volt olyan mintha karácsony lenne.