Ahhoz képest, hogy tavaly mennyire utáltam suliba járni, most szavak nincsenek rá mennyire imádok. Igaz, ezerszer borzalmasabb óráink vannak, de olyan fantasztikus társaságot alakítottunk ki, hogy még ezek is jól telnek, nem beszélve a lyukas órákról.

Hétfőn 2 lyukasunk volt, az elsőn átmentünk a fősuli ebédlőjébe Uno-zni Zsuzsival meg Stefivel, aztán Krumpli írt sms-t, hogy merre vagyunk és csatlakozott ő is. Bűvésznek is írtam, de ő aznap nem volt suliba, úgyhogy végül 4en játszottunk. Con után véletlenül a táskámba maradt a macskafülem, úgyhogy a vesztesnek az volt a büntetése, hogy a következő menetet abban kellett végigjátszania. Kb állandóan én vesztettem, és egyszerűen nem bírtuk elverni Krumplit. Miután átsétáltunk az AH-ba ott is volt még egy kis időnk játszani, és betársult hozzánk Tünde meg Anetta is, de a következő kört már megint Tünde nélkül játszottuk, szövetkeztünk Krumpli ellen és megbeszéltük, hogy aki ezt elveszíti annak a következő órát fülbe kell végigülnie, és ki veszített? na ki? úgy van. én... Még jó, hogy mindig Rozi mögé ülünk be, és szerintem fogalma sincs, hogy mi is ezen az órán vagyunk. Következő lyukasba megint az ebédlőbe játszottunk, és véletlenül majdnem elmentem macskafülbe a mosdóba.. félúton lett gyanús, hogy miért néz rám mindenki olyan furcsán... aztán mire visszajöttem kicserélték a lapokat, úgyhogy megint én vesztettem... hát én úúgy szeretlek titeket srácok. De aztán ahahahahahaha éééén legyőztem Krumplit. Örömteli pillanat volt, ott pacsiztunk Stefivel. Utána etikán valamit kitöltöttünk ami elvileg azt mutatta meg, hogy milyen voltál kiskorodban, hát nekem annyira igaz jött ki, nagyon nevettünk. Ja, etika előtt meg nekimentem a falnak, mert ilyen tetőteres a terem, és ugye lejjebb van egy részen és ott úgy kell bemászni a székekhez, Krumpli a 196 cm-vel simán bemegy, én meg jövök a 157 cm-mel, vagyis a csudálatos álomcipőm miatt kb a 161 cm-mel, és lefejelem a falat.. a szokás hatalma, azt hittem simán elférek és nem kell lehajolnom. Aztán az este történtekről egyenlőre nem akarok írni, de azóta fogalmam sincs hogyan nézzek Krumplira. Nagyon nagy kavarodás van most bennem..

Kedden nem is jött suliba, kicsit örültem is most ennek. Amúgy úgy volt, hogy reggel 8tól este 8ig leszünk bent, de aztán le lett beszélve a tanárral, hogy ne. Úgyhogy óra után kisétáltunk Stefivel a metróhoz, közbe meg elmeséltem neki pár régebbi dolgot, meg a tegnap estét és a cont, és elpirultam... annyira ciki volt, nekem nem szokásom pirulgatni. 

Szerdán kioffoltam magam az első két óráról mert, huhh ez nevetségesen fog hangzani, de: állandóan elment az áram és csak félig bírtam kivasalni a hajam, ezért úgy döntöttem, hogy nem megyek be, majd csak a következő háromra. Amúgy ezeket a szerdai meg pénteki órákat nagyon utálom. Suli után kisétáltunk Krumplival az állomásra, de semmit nem mondott a hétfő esti dologról, úgyhogy nem igazán értem mi értelme volt annak.
Csütörtökön megbeszéltük Stefivel meg Zsuzsival, hogy elkésünk, majdnem sikerült egy órát, pedig kb 20 percet terveztünk. Egyébként semmit nem csináltunk, valahogy nem érdekli a tanárt, hogy mit művelünk, csak legyünk bent. Mi speciel Krumplival animét néztünk.
Pénteken megint késtem reggel, de éppen tűzriadó volt úgyhogy mindenki kint állt az udvaron. Az osztályunkat pont nem láttam, de kiszúrtam bűvészt, épp egy random sráccal beszélgetett ezért hozzájuk csapódtam, tök jól elvoltunk. Amúgy felavattam az egyik harisnyám amit még talán áprilisba rendeltem ebayről, a pisztolyosat. A suliba egy csomóan megdicsérték, hogy milyen tök jó, de a metrón egy csomóan úgy néztek rám, mint egy terroristára. Délután meg találkozni akartam Dorinával, de beteg, pedig ki akartam engesztelni a múlthét péntek miatt. Vissza akartunk menni a gimibe mazsibulira, de előtte még elugrottunk a plázába nadrágot keresni nekem conra, és odahívtam a Tündét is, ami neki nagyon nem tetszett, ezért a suliba már vissza se jött velünk. Fogalmam se volt róla, hogy ennyire utálják egymást. A mazsibuli meg amúgy tök gagyi volt. Megnéztük a beavatást meg közbe ofővel beszélgettünk, meg pár osztálytársunkkal akik még visszajöttek, de egyszerűen annyira erőltetett feelingje volt az egésznek, nem győztem nyaggatni Tündét, hogy menjünk már a fenébe. De már este volt és szakadt az eső, így Bianka kocsival elvitt minket vissza a plázába, ahol még bedobtunk egy hamburgert, aztán úgy volt, hogy átjön Tünde és segít kiválasztani, hogy mit vegyek fel conra, de még mindig szakadt az eső, úgyhogy nem jött. Viszont volt egy nagyon mókás párbeszédünk, meséltem neki Krumpliról, csak akkor még nem tudtam amit most tudok...
Tünde: - De amúgy bejön krumpli Áron?
Szerény személyem: - hova?
Elég viccesen jött ki..
Amúgy nem meg kell osztanom azt a felettébb fontos információt, hogy baromira süt a nap, és lusta vagyok elmenni az ablakig leengedni a redőnyt, úgyhogy ezt a bejegyzést napszemüvegbe írtam.