Éhes vagyok. Bár nem tudom ezt minek írtam le, talán azért, hogy legyen mire fogni ha valami iszonyatosan retek bejegyzést sikerülne írnom, amire őszintén szólva elég sok esélyt látok. Egyszerűen szét vagyok esve így írás terén, és ahogy visszaolvasgattam az idáigi pár posztot egyszerűen hihetetlen mennyire össze-vissza beszélek, semminek nincs se eleje se vége, és eléggé meglepődnék ha ezeket valaki rajtam kívül rendesen értené. Úgy használom ezt a szerencsétlen blogot mintha egy napló lenne, de nem az, nem csak én olvasom, és nem ilyen idióta bejegyzéseket szeretnék kiadni a kezem alól. Szóval mostantól vagy értelmesen blogolok, vagy sehogy. Egyenlőre az értelmes mellett voksolok, aztán majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok.

Nos, most, hogy akkor letudtam ezt a kis hisztit megpróbálok tényleg valami értelmeset alkotni. 

Kedden reggel bűvésszel vonatoztam be, nem tudom, hogy említettem-e már, de amúgy én hihetetlenül utálok másokkal vonaton/buszon utazni, mert egyszerűen kényszert érzek arra, hogy akkor nekünk most beszélgetnünk kell, mert az milyen már, hogy csak ülünk egymás mellett és nézünk ki a fejünkből, de akármilyen halkan is beszélsz, minimum a melled ülő emberek úgyis hallani fogják, és ez engem mérhetetlenül zavar ha éppen rossz hangulatom van. Valahogy hétfő esténként suliból hazafele menet nem szokott az lenni, olyankor annyit szövegelek és olyan hangosan, hogy nem lehet lelőni/elnémítani, de kedd reggelenként mindig tiszta morcos vagyok, hogy akármennyire is nem akarom, de a kénytelen vagyok a 6:41-es vonattal menni, így semmi kedvem kommunikálni, csak zenét hallgatni, és bűvész meg ilyenkor általában mindig elalszik, tehát együtt megyünk, de mégsem, és ezt tök élvezem. Miután aztán beértünk a suliba megnéztük a Silent Hills demo walkthrough-ját PewDiePie tolmácsolásában. Hát gyerekek ez egy beteg játék lesz. Amúgy ennek örömére elhatároztuk, hogy kéne egy horror játékos hétvégét tartani majd a közeljövőben. Egyébként a suliban semmi említésre méltó dolog nem történt, legalábbis nem emlékszem, de délután elég erőteljesen szenvedtünk Krumplival, mert megakartuk nézni a 'Démonok között'-et, de nem találtunk rá alkalmas helyszínt. Hétfőn este még kérdezte, hogy mi lenne ha náluk néznénk meg, egy pincébe van a szobája ahol nyugodtan sikítozhatok és törhetek-zúzhatok ha nagyon félnék, de valami gagyi indokkal visszautasítottam, bár tudja a fene miért. Igazából ha nem tudnám amit tudok, lazán átcsörtettem volna hozzá, de így akármelyik pillanat alkalmas lett volna, hogy mondjon nekem valami olyasmit amit én még nem szeretnék hallani. Szóval végül nem néztük meg a filmet.

Szerdán első órára csoportos késés volt megbeszélve Stefivel és Zsuzsival, erre Stefi úgy döntött nem jön be, Zsuzsi pedig időbe beért úgyhogy végül Krumplival késtem el, olyannyira, hogy be se mentünk hanem helyette elmentünk az Alleeba szétnézni. Találtam egy tök kis aranyos pihe-puha macifüles pulcsit, igazából eléggé agyalok rajta, mert tényleg olyan jóóóó puha, de macifülesem már van, és amúgy meg borzasztóan drága. Ebayen találtam hasonlót csak annak nyuszifülei vannak és árban pedig ennek a harmada, de nem igazán tudom, hogy 20 évesen kéne-e még egyáltalán ilyenekbe flangálnom, amikor így is örülhetek ha 14 évesnek néznek.... ezekbe meg lennék vagy 6 évesnek titulálva akkor, vagy nem tudom. A következő 3 órás blokkunkról már nem akartunk elkésni, úgyhogy miután kinézelődtük magunkat indultunk vissza. Órán Zsuzsitól kaptam egy Avon újságot, teli volt illatosított dörzsölős nem tudom mi a nevük ezeknek résszel, úgyhogy az összes megtalálható illatot magamra applikáltam, de nem csak a nőit hanem a férfit is. Minden ujjam minden hajlata másmilyen volt, és annyira jó volt ebbe az illatfelhőbe írni. Amúgy ez a tanárnő akivel ilyenkor meg kedden első 2 blokkba vagyunk egyszerűen katasztrofális. Nem szeretek tanárokat szidni, mert nyilván én még így se tudnék tanítani, de valami hihetetlenül irritáló, hogy beáll a terem hátuljába középre és azt nézi árgus szemekkel, hogy ki kattintott félre egy fél pillanatra. Egyszerűen lehetetlen így alkotni, attól függetlenül, hogy nem kimondottan rajzoltunk, hanem speciel szórólapot terveztünk, nagyon zavaró volt, hogy leste minden mozdulatunkat.

Csütörtökön valahogy eltört a macskafülem, tök szomorú lettem, viszont végre haladtam a lino metszetemmel. Úgy döntöttem, hogy a 黒猫 kuroneko kanjit fogom megcsinálni, csak azt nem tudom még, hogy mértanilag pontosan kiszerkesztett jelek legyenek vagy vegyem kicsit kalligráfiásra és könnyedre, bár valószínűleg ezzel a második variációval eléggé megszívatnám magam, mert nehéz lenne kimetszeni. Szóval szerintem az első lesz, és Fill ajánlatára, hogy tegyek még mellé valamit, hogy ne legyen túl pecsétszerű, valószínűleg egy macska piktogrammot fogok valahogy odarakni. Miután ezt így eldöntöttem Krumplival folytattuk tovább azt az animét amit még múlthéten kezdtünk el. A Gokukoku no Brynhildr az amúgy. Voltak benne olyan részek amiknél legszívesebben azt mondtam volna, hogy kapcsoljuk ki, mert ez egy eget verően nagy baromság, de sok olyan is akadt ami miatt mégsem bírtam ezt kimondani, mert egyszerűen már érdekel. De hatásvadász jelenetekben nem szenved hiányt az biztos. Az egyik harc jelenetben hol máshol vágták volna el a lány felsőjét ha nem a mellénél, és vagy jó pár percig olyan 'kamerállás' volt, hogy csak a mellkasát mutatták, miközben ofő egyébként ott állt mögöttünk, mert egy másik osztálynak tartott órát, de nem mertem hátrafordulni és megbizonyosodni róla, hogy nem látja-e ezt a jelenetet. Óra után mentem találkozni Dorinával, csak ahhoz egy megállóval előbb kellett leszállnom a vonatról. Hú de kis elesettnek éreztem magam, hogy azt se tudtam mi merre hogyan. Nem szeretem ezt az érzést, és elég fura volt, hogy ez most fogott el a saját szülővárosomban és nem Pesten. Innen elsétáltunk a Müllerbe, ahol meg az összes krémet kentem rá a kezemre, meg végigszagolgattam a tusfürdőket de kb a 20. után már az égvilágon semmit nem éreztem, pedig még annyi mindent megszagolgattam volna. Gyengém az aranyos csomagolás, és egy csomónak muffinos meg sütis volt a doboza. Találtam egy tök jó 2015ös határidő naplót is, nem is volt annyira drága, csak elvileg én jövőre már nem fogok iskolába járni, hacsak valamilyen csoda folytán nem rakok le valahogy egy emelt angol érettségit és vesznek fel valami fősulira, de őszintén nem látom ennek sok esélyét, úgyhogy nagy szívfájdalommal, de nem vettem meg, viszont eldugtam, hátha meggondolom magam, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy már nincs meg. Azt akartam ebből kihozni amúgy, hogy ha nem fogok már okj-re/fősulira járni nem kell már felírogatnom a házikat/beadandókat, akkor kevésbé lesz szükségem határidőnaplóra, szerintem, de aztán ki tudja, ha dolgozni fogok már miket nem kell majd csinálnom. Müller után elmentünk a Tescoba, aztán a DM-be, majd kb egyből ugrottam be a papa kocsijába ez hülyén hangzott mert mentem ki hozzájuk egy kicsit, bár még mindig nem szeretek ott lenni, de néha azért muszáj.

Tegnap az egész napot elakartuk lógni Krumplival, gondoltuk elmegyünk az iskolaorvoshoz alkalmassági igazolást szerezni, aztán kérünk igazolást is az egész napra, de kiderült, hogy páros hét van, és ilyenkor délután rendel, szóval kénytelenek voltunk órára menni. Szünetbe megint unoztunk, először csak Krumpli, bűvész meg én, aztán csatlakozott Szandi is, és hagyján, hogy mind a két menetet én vesztettem el, még egy kaktusz is rám esett, aminek a részleteibe inkább ne menjünk bele. Órák után írtam Zsuzsinak, hogy most akkor mi legyen a délutáni mozival, aztán eléggé jól összekutyultuk a dolgokat, hogy akkor hova menjünk meg mikor, de aztán sikerült megbeszélni, hogy az Arénába a 18:10-es Annabelle-re, úgyhogy Krumplival egyből oda is mentünk, és megpróbáltunk szerezni jegyet, de még foglalni se lehet diákot igazolvány nélkül, így abba maradtunk, hogy akkor mi veszünk diákot, Zsuzsinak meg Gergőnek pedig felnőttet. Aztán bementünk a Libribe. Tök vicces, hogy Krumpli úgy van a könyvekkel mint én az animékkel. Egyszerűen képtelen kb egynek is normálisan a végére érni. Amúgy én meg még mindig a Holtodiglant kutatom, csak tudnám minek amikor elvileg itt már nem is lehet kapni, csak az Alexandrába, na mindegy. Innen lementünk kajálni, hát már nem túlzok azt mondom, hogy kopogott a szemem az éhségtől, és rájöttem, hogy többet eszek mint Krumpli. Szóval amikor már neked passzolják át a hasábburgonyát, mert ő már nem bírja megenni, az rád nézve égő szerintem, de mindegy megettem és fincsi volt. Utána még bementünk a Tescoba, feltankoltunk chipssel és valahogy begyömöszöltük őket a táskámba, majd mentünk a mozi elé, mert ott volt megbeszélve a találkozó Zsuzsiékkal. Én meg kicsit kezdtem bepánikolni, hogy akkor most tényleg az Annabelle-re ülünk be, úgyhogy kaptam Krumplitól egy ölelést, és persze Zsuzsiéknak meg pont akkor kellett megérkezniük. Azt nem tudom, hogy a fejem vörös volt-e, de a szívem az konkrétan majdnem kiugrott a helyéről. A film az egyáltalán nem volt ijesztő, egyetlen parás jelenet volt benne, de ott is mindenki nevetett kb, egyszer meg Krumpli megijesztett mikor a nő nyúlt a babáért amiért utána kénytelen voltam szétcsikizni. Annyira mókás volt, hogy jobban félt tőlem mint Annabelletől. De azért a biztonság kedvéért beszerveztem a Tündét aludni magamhoz, bár a 20:28as vonatot lekéstem, mert még beszélgettünk meg elmentünk mosdóba, úgyhogy a 21:28al sikerült elmennem. Hálisten az aksim utolsó lehelletéből még pont tudtam egy üzenetet dobni Tündének, hogy ne negyed10kor, hanem negyed11kkor találkozzunk az állomáson. Hazasétáltunk,ő kb egyből dőlt is be az ágyba úgyhogy nem csináltunk már semmit, pedig szívesen megnéztem volna vele is valami horror-t ha már úgy is benne voltam. 

Aztán még meg kell említenem pár dolgot amiket már napilag nem igazán tudok hova tenni. Valamelyik délután írta Krumpli, hogy majd valamit meg szeretne kérdezni a bűvésztől, de nem akarta elmondani, hogy mit, mondjuk sejtem, de erre a sok eszemmel elmondtam bűvésznek, hogy Krumpli akar tőle kérdezni, erre ő meg bejelölte fb-n, hogy akkor kérdezze meg, úgyhogy már valószínűleg már csak azért se fogja, mert még mondta is nekem, hogy elég gyanús volt, hogy ezt elmondta nekem, aztán rá 5 percre pont bejelölte ismerősnek. Szóval ezt elcsesztem, de azért vicces volt, nevettünk rajta csak.

Valamelyik hajnalba pedig tök mókás dolgokat tudtam meg a tavalyi alkotótáborról. Például, hogy Endre akart lent maradni velem csócsózni, ezért bosszúból megitta Krumpli piáját amiért lent volt velem.

Egyébként nagyon szívesen felszívódnék most pár napra, hogy rendbe tegyem az érzéseimet. Minden olyan kusza.

 + 

még egy random kép a végére, amit valamelyik nap fotóztam, mert még úgyse baromi hosszú ez a bejegyzés.