Hűű most elvileg sokat fogok dumálni, úgyhogy esti mese következik.

Pénteken itt aludt Tünde, igazából ezért is csaptam egyrészt ennyire össze az előző bejegyzést, addig akartam gyorsan megírni amíg fürdött, először Aliexpresszeztünk, nem rendeltünk semmit, csak fájdítgattuk a szívünket, közbe meg régi magyar zenéket hallgattunk, nem tudom miért de mostanában tök rám jött ez a 90-es 00-es évekbeli zenés nosztalgia. Aztán sütöttem pizzát, ami valami isteni lett. A fagyasztott pizzámnak és a zacskós levesemnek nincsen párja a lépcsőházban az biztos. Befaltuk igen, amúgy még fogyókúrázom aztán megnéztük azt a filmet amit még múltkor letöltöttünk. Hát őőő nem tudom mit mondhatnék róla. Voltak részek ahol felröhögtünk, de azért eléggé wtf volt, a Rossz szomszédságot néztük egyébként, de vége fele elaludtam, tök elkezdett fájni a hátam, úgyhogy hasra feküdtem és már ki is dőltem. Aztán valamikor hajnalba keltem arra, hogy ég a karácsonyfa égő, és nem vettem ki a kontaktlencsém. De túl fáradt voltam, hogy ilyenekkel foglalkozzak, úgyhogy visszafeküdtem. Reggel kb egyszerre keltünk fel, de Tünde még visszaaludt, én már nem bírtam, úgyhogy 9gagoztam, meg Theoztam addig, aztán miután felkelt videóztunk, elég mókásak lettek, tumblröztünk, kajáltunk, meg azon gondolkoztunk, hogy mennyire jó lenne együtt lakni, nem unatkoznánk az tuti. Este ki is idegeltem, mert valahogy rámjött a csi-zhetnék, úgyhogy kb egész este úgy beszéltem, hogy 'sütcsizek pizzát, okcsi?' néha bekattanok amúgy mostanában és így kezdek el kommunikálni. Theo meg olyan kis édes még mindig.

Tünde: - aúú, Theo ne harapdált a lábam!

Szerény személyem: - Theodore! Nem szabad megenni mások lábát... tudod jól, hogy a szívüket vagy az agyukat kell!

Miután Tünde hazament rögtön mentem is mamáékkal Ernőékhez. Ricsi szülinapja volt, már 5 éves. Ernő itatott velem pálinkát, mert, hogy majd meggyógyulok, aztán meg valami Voila-t is.. de minél több alkoholosat iszok annál jobban nem értem az embereket. Mármint. Tényleg vannak akik önszántukból isznak ilyeneket? Én szerintem maradok a Somersbynél, az legalább fincsi. Ernőéknél aztán azt hiszem semmi különös nem volt. Utána kb éjfélig Stefivel beszéltünk skypeon, ráfanoltunk egy kalapra. 900 forint volt, úgyhogy tegnap meg is rendeltem, de most már egy időre tényleg befejezem a netes vásárolgatást.

Tegnap itt volt apa, hozott nekem Oscillococcinumot, úgy imádom, ha nem lenne 'gyógyszer' egy egész ládányit meg tudnék belőle enni, meg valami borzalmas cseresznyés valamit is, kb olyan rossz mint a neocitran. Amúgy a vasárnap az eseménytelenül telt. Úgy volt, hogy találkozom Dorinával, de mindketten annyira kivoltunk a megfázástól, hogy inkább mégse. Úgyhogy animéztem, folytattam a Tokyo Ghoult. Nagyon tetszik, most jön majd a 10. rész. Aztán csoda történt, Áron előkerült este. Hatkor írt, hogy igen, persze megyünk conra, de csak 20 percre tudott most csak ideülni, ahhoz képest hajnal negyed1ig dumáltunk. És elvileg holnap megyünk jegyet venni. Olyan izgatott vagyok, de amíg nem vagyok túl rajta, addig nem akarom kijelenteni, hogy ott leszek. Egyébként este már sírva nevettem, Kazunak próbáltunk segíteni több kevesebb sikerrel, hogy leszólítson egy lányt a buszmegállóba aki tetszik neki. Zseniálisabbnál zseniálisabb ötleteket adtam adtunk neki, de egyik se tetszett neki. Mondjuk ahol padlót fogtam az az volt amikor kijelentette, hogy imotou és én nem vagyunk lányok azért tud velünk beszélni.
Amúgy ez az ötletem volt a kedvencem:
Elő sztori:
Múltkor volt a vonaton egy kaller aki kérdezte, hogy melyik nap van a névnapunk és már vágta is rá, hogy hogy hívnak minket. És innen jött az ihlet.

Szerény személyem: akkor 

Szerény személyem: nincs más választásod 

Szerény személyem: csináld azt amit a kalaz múltkor a vonaton
Szerény személyem: találd ki mikor van a névnapja xD 

Kazu: he?Xd 

Imotou: mi??? 

Imotou: xDD 

Kazu: nemvágom xd 

Szerény személyem: hát tanuld meg kívülről az összes névnapot 

Szerény személyem: aztán kérd meg h mondja meg mikor van a névnapja 

Szerény személyem: aztán vágd rá h mi a neve xd 

Szerény személyem: aztán kérdezd meg a vezetéknevét is

Szerény személyem: aztán fuss haza 

Szerény személyem: és nézd meg facebookon h kapcsolatba van-e 

Szerény személyem: és ha nincs 

Szerény személyem: akkor fuss vissza 

Szerény személyem: és beszélgess vele 

Kazu: XDDXDXDXDXD 

Kazu: idióta XD (L)

Szerintem tök állat ötlet. Mondjuk nem tudom mit dumálok amikor én se mernék leszólítani senkit így. de hát nekem nem is kéne, én vagyok a lány az ég szerelmére.  

Ma meg rettentően fantörpikus napom volt. Reggel találkoztam Dorinával a vonaton, ezért szeretem a 7:11-est, mert legalább ilyenkor tudunk találkozni ha csak egy megállóra is. Bent a suliba szomorúan konstatáltam, hogy se Stefi, se Zsuzsi, de jó, szét fogom unni magam. Aztán végül is abba az egy szünetbe amit ofő adott Anettával beszélgettünk. Órán meg piktogramokat kellett csinálnunk, öeh. Másfél órás nagyszünetbe úgy döntöttem kiírom a kedvenceimet a Polaroidokból Dorinának, de aztán jött Áron és elkezdtünk dumálni meg unozni. Hát. Zsinórba 11× kikaptam. Aztán párszor én is megvertem, de már nagyon nevettünk, a végén már pakli nélkül játszottunk meg minden bajunk volt. Aztán átsétáltunk AH-ba, odataláltam magamtól, tapsot kérek. Ott már ott voltak Stefiék is, úgyhogy boldogság volt. Rozi első óráján aludtam kb, aztán másodikon végig Tekkeneztünk. Annyit visítottunk de ránk se szólt, csak a másik osztályra, de ők meg tök gonoszak voltak, ott mutogattak ránk, hogy 'de tanárnő, ők is ebbe az osztályba tartoznak'. Még szegény Áront is felébresztettük. Rozi után jött egy óra szünet, addig elmentünk Anna, Nana, Stefi meg én az Alleeba kalapokat próbálni. Megint találtunk olyan jókat. Fotózkodtunk is, bár nem nagyon volt időnk sok mindenre, mert vissza kellett mennünk AH-ba etikára. Késtünk 20 percet, aztán kiderült, hogy nincs is tanár, de azért várjunk rá... úgyhogy addig félrevonultunk unozni, majd kitalálták, hogy mégse várjunk, menjünk vissza a suliba. Összeszedelődzködtünk és megcsillogtattam megint a fantasztikus angol tudásomat:

Szerény személyem: - remélem nem kell majd bejárnom angolra, még olyan hülyeségeket vesznek, ezeket én is tudom

Stefi: - miért, miket vesznek?

Szerény személyem: - hát még azt, hogy Ich bin... meg stb

Stefi: - ...

Szerény személyem: - ....

Stefi: - de biztos nem kéne bejárnod?

Hát ezen úgy elkezdtünk nevetni. De aztán beszéltem tanárnővel és végül első félévbe nem kell járnom úgyhogy királyság. De még volt félórán 16:58as vonatig, úgyhogy úgy döntöttünk kiülünk az udvarra játszani. Pont ment bűvész is hazafele, úgyhogy integettem neki, hogy jöjjön ő is. Úúgy megvertem őket, haha. De egymás után nem tudom hányszor. Visszatért a nem létező szerencsém. Ők meg aztán sehogy se tudnák egymást kiejteni, nagyon vicces volt. A 16:58as vonatot le is késtük úgy elszórakoztuk az időt, úgyhogy végül a 17:28al jöttünk haza. Először arra a sárga izére ültünk le, az a legjobb hely az egész vonaton, de aztán kezdtünk útba lenni úgyhogy leültünk normálisan székre. Megettünk egy zacskó abonettet és dumáltunk. Szeretek a bűvésszel beszélgetni. Igazából ő is meg Kazu is már olyanok mintha a bátyáim lennének. Annyit röhögtünk most is, ha nem lenne benne olyan rész amiről még egyenlőre nem akarok ide írni akkor, akkor leírnám, mert így tuti el fogom majd felejteni.. Miután leszálltunk a vonatról és elköszöntünk még elsétáltam a postára mert megjött pár cuccom amit még valamikor augusztusba rendeltem, meg annyira jó idő volt, úgy lent maradtam volna még. 

 Hát belőlem se lesz fotós.

És ha minden igaz akkor nagyjából ennyi. Esti mese vége. Joccakát.