Senpai..❤
december 06, 2014
Ugh, annyit akartam blogolni az elmúlt hónapban, de semmi időm nem volt rá, november 9.-én vasárnap, mikor mamával hazajöttünk Hévízről, este még áthívott magához krumpli, úgyhogy az utolsó, 22:41es vonattal átmentem hozzá, azzal a feltétellel, hogy nem megyünk be másnap ofő órájára, mert nagyon fáradt vagyok, de azért még Big Time Rush-t nézettem vele, aztán valamikor hajnalban elaludtunk, ami annyira jól sikerült, hogy végül az egész hétfőt sikerült kioffolnunk, valamikor délután keltünk fel, aztán folytattuk a Big Time Rush-t, és miután az egyik résznek vége lett, és full sötét lett a szobába megcsókolt... Lehet, hogy hülyén hangzik, de reménykedtem benne, hogy valami ilyesmi fog történni, mert asszonynak hála, tudtam, hogy össze akar velem jönni, és egy csomószor már majdnem el is mondta nekem, de egyszerűen nem tudtam volna mit kezdeni egy "vallomással" úgyhogy amint meredek lett a beszélgetés mindig gyorsan témát váltottam, ennek viszont nagyon örültem, hogy így alakult végre, mert ki tudja meddig kerülgettük volna még egymást. Aztán kijelentette, hogy én már este ugyan nem fogok hazamenni, majd mivel aznap jött haza anyuja meg a húga Londonból felrángatott és bemutatott mindenkinek. Mondjuk a húgával már összefutottam párszor, de a szüleivel való grandiózus találkozást valahogy nem pizsamában képzeltem el.
Ezt a képet még akkor küldte el amikor Hévízen voltam, olyan aranyos, még a magasságkülönbség is stimmel,már csak egy kicsit növesztenie kéne a haját és az is tiszta ilyen lenne.
Amúgy vicces, mert amióta együtt vagyunk végül még egy hétfőre se sikerült bemennünk, és már nincs is képem beülni ofő órájára, hogy ennyiről hiányoztam, főleg, hogy a legutolsón amin bent voltam azon meg tönkretettem egy gépet.
Egyébként kb már lassan nála lakom, azért nem igazán találtam fel a blogra mostanság, vagy ha nem én vagyok ott, akkor ő van itt. Múltkor már a nagyszüleinek is bemutatott, aztán én is papáéknak, meg apáéknak. Ajj tiszta szar, hogy 4 hetet kéne valahogy értelmesen nyáladzás nélkül összefoglalnom. Nem bírtam megállni, hogy ne mondjam el neki, hogy tudtam az egészről, hogy mit akar, úgyhogy kifaggattam, hogy mióta, meg hogy-hogy, bár arra amit válaszolt azért nem számítottam. Azt mondta, hogy miután még tavaly a suli őszi alkotótáborába annyit beszélgettünk hajnalba csocsózás közbe, ő már úgy feküdt le, hogy csak arra tudott gondolni, hogy "nekem ez a lány kell", aztán tök szomorú lett amikor megtudta, hogy van barátom. Tiszta aranyos volt mikor mesélte.
Nya hát tényleg nem tudom mit kéne még írnom, ami még normális és nem csap át nyáladzásba, de végül is a lényeg, hogy most ez a helyzet, de azért igyekszem nem elhanyagolni ezt a blogot, ráadásul a másik kárán megtanultam, hogy nem túl szerencsés a magánéletről ábrándozni írásban, mert a nagy pofára esés után az embernek új blogot kell kezdenie ^^
0 megjegyzés