kőpapírolló
október 13, 2014
Mostanában átszoktam a 7:23 vonatra. Tiszta jó vagyok, tavaly ilyenkor még simán a 6:41el jártam, aztán valamikor év eleje fele 7:11 lett belőle, most meg már 7:23.. félek, hogy lassan 7:41 lesz és így tovább. De még jó, hogy ennyi jön reggel.
A mai napom is olyan csudálatos volt. Reggel írt Krumpli, hogy valószínűleg elkésik, így amikor bementem még csak Zsuzsi volt ott, és kénytelenek voltunk a legelső padba beülni. Aztán jöttek a képzési munkatársaink beszélni az okj-s vizsgáról, hogy mi hogyan lesz, mondjuk én kb már most nem emlékszem semmire se, de annyira nem tűnik vészesnek, hogy kiállunk és beszélünk róla, az a fele, hogy ezeket meg is kell csinálni sokkal rémisztőbben hangzik. Közbe aztán megjött Krumpli is, és bűvésznek is pont akkor volt szünete mint nekünk, és neki tök sokat meséltem Krumpliról, meg fordítva is, és mivel mostanába mániám mindenkinek zöldségneveket adni... Krumpli Áron, Gomba(Shroom-chan) Stefi, Paradicsom Zsuzsi, Karalábé imotou, így a bűvészt elneveztem Petrezselyemnek, és csak úgy a semmiből odalépett Krumplihoz, hogy 'Szia, Petrezselyem vagyok.' Hát úgy elkezdtem szakadni. Aztán Petrezselyem lelépett, de ofő mindig olyan hosszú szüneteket ad, és nem hoztam ki az unót, ezért kitaláltam, hogy kő-papír-ollózzunk 3an. Először 3× mind a 3an mást mutattunk, aztán mivel ez így baromira nem volt jó, kitaláltam, hogy akkor azok fognak veszíteni akik ugyan azt mutatják, hiába ütnék esetleg a másikat, erre aztán következő menetbe mind a 3an ollót mutattunk. Itt is folyt már a könnyem a röhögéstől. Ofő óráján egyébként most teljes arculatot kell terveznünk egy általunk kitalált étteremnek. Én úgy döntöttem, hogy egy ramenesnek fogom megcsinálni, és ofő mondta, hogy ő még sose hallott erről, de milyen jól néz ki, és már meg is van akkor a holnapi ebédje. hihi.
Ez után következett egy lyukas, végree. Felkerekedtünk az unóval és bevágódtunk megint az ebédlőbe. Elsőnek én kevertem a lapokat, de addig random elgondolásból felvettem Krumplival a macskafüleket. Először nem akarta, de aztán megkőpapírollóztunk érte, hogy ki fogja viselni, de mivel csalt, én meg nem szögeztem le, hogy az veszi fel aki veszít, így sajnálatos módon a győztesnek kellett... muhahahaha. És még rajta is maradt egy darabig mert egy csomószor elvertük. Dél körül megint visszamentünk a mi sulinkba, és pont lyukasa volt Petrezselyemnek is, úgyhogy beszállt ő is, volt egy idő amikor úgy belemerültek Krumplival az One Piece kitárgyalásába, hogy mi csak úgy lestünk Zsuzsival, hogy még jelen vannak, vagy már csak ketten játszunk, vagy mi van. De amúgy úgy örülök, hogy ilyen jól kijönnek egymással.
Lyukas után következett Rozi órája ahol könyvborítót kellett csinálni Indesignba valami mesének amit mit találtunk ki. Az enyém 'A macska, aki leigázta a világot' címet kapta. Amúgy ez az óra nem volt nagyon érdekfeszítő, utána meg megint lyukasunk volt, de Zsuzsi lelépett, úgyhogy most már csak Krumplival játszottunk, és megint egy csomószor elvertem, aztán közbe jött Szilvi is, aztán kerestük az etika tanárt jobbra balra, de nem volt sehol, végül kiderült, hogy a játszótéren tartja az óránkat. Szerepjátékoztunk. Ki kellett választanunk egy foglalkozást meg 3 tulajdonságot, és aszerint volt ilyen akármicsoda, igazából azt hittem, hogy valami rendes szerepjáték lesz, de ehelyett valami marhaság volt, és én állatorvos voltam, de tulajdonságaim nem voltak. Ha ezt az állatorvost nem mondja a Szandi, szerintem még mindig azon gondolkoznék, hogy mi akarok lenni. Bár aztán eszembe jutott, hogy a bérgyilkos tök jó lett volna. Óra után kisétáltunk Krumplival az állomásra, megkerestük Petrezselymet és elvoltunk. Aztán Krumpli elment, én meg voltam olyan aranyos és megvártam Petrezselyemmel a következő vonatot, úgyhogy a 17:28al jöttünk haza, de megint végigröhögtük az egész utat, de még a mellettünk ülő két nő is rajtunk mosolygott már. Próbált megtanítani nekem pár kártyatrükköt, meg keveréseket, én meg meséltem neki a conról. Utána még megvártam vele a buszát is, ami elvileg fél7kor jött, gyakorlatilag meg majdnem negyed8kor, de annyira szeretek vele beszélgetni, tényleg mintha a bátyusom lenne, de ezt ma meg is mondtam neki, meg ő is egy csomó mindent elmesélt nekem, amiket nem is gondoltam volna. Kitaláltunk egy titkos kézfogást is. Hazafele meg két idióta gyerek elkezdett utánam jönni, és közbe rólam dumáltak, de annyira felbosszantott, elkezdtem gyorsabban lépkedni, erre hallottam, ahogy az egyik mondja a másiknak, hogy 'most miattad siet ennyire a kislány' annyira irritálóak az ilyenek. Ahogy hazaértem egyből vágódtam is be a kádba, erre mire kijöttem jó, hogy nem hívták rám kb az FBI-t. Keresett a Tünde, hogy hova tűntem, a Dorina, apa, papa... ez tipikus amikor ott gubbasztok a telefon mellett a kutya nem keres, és amint csinálok valamit mindenki azt hiszi eltűntem.
0 megjegyzés