Kendare Blake - Vérbe öltözött Anna
Furcsa, hogy csak most olvastam el ezt a könyvet, mert igazából a kapcsolatunk még sokkal régebben kezdődött. Már ha azt lehet egyeltalán kezdésnek vagy kapcsolatnak nevezni, mindenesetre 2012-ben amikor anya miatt már itt voltunk a mamáéknál elég sokat olvastam nyáron, és folyamatosan olyan könyveket kerestem bármerre is jártunk, ami tényleg érdekelhet és érdemes megvenni. A Tescoban futottunk össze és nagyon megtetszett a borítója, egyszerre volt hátborzongató és szép is, a címe úgyszintén. A fülszöveget elolvasva viszont úgy döntöttem, hogy jelen helyzetembe nem vágyódom ilyen könyvre, valami ijesztő és durva horrornak gondoltam, még annak ellenére is, hogy az ifjúsági kategóriába tartozik. Nem sokkal utána persze ahogy itt-ott belefutottam rájöttem, hogy egyeltalán nem erről van szó. (Tök furcsa egyébként, hogy most így 4 évvel később ez lett az első könyv amit ugyan úgy a kertjükben olvastam el)
Tetszett a történet (tipikusan az egyébként amit könyvben szívesen olvasok, de filmben/sorozatban biztosan utálnám), a karakterek is, Cas stílusa is, ahogy beszélt és mesélte a történetet, tulajdonképpen nem volt olyan szereplő aki unszimpatikus lett volna, vagy ha mégis, elég kevés szerepet kapott. De amin kicsit kiadtam, hogy még a kísértetek ellenére is nekem kicsit túl habos-babos volt. Senkibe se szeret bele a főszereplő srácunk, aztán hirtelen pedig pont a kísértet lányba? Annyira sablonos volt, hogy már fájt. Bár tulajdonképpen tényleg csak ez az egyetlen dolog ami nem tetszett benne, (+ az, hogy meghalt benne egy cica) de ha a következő kötetbe visszahozzák Annát aztán valami undorító happy end lesz az egész vége, akkor biztosan nagyon mérges leszek.

Kendare Blake - A rémálmok lánya
Hálisten nem történt meg amitől tartottam,úgyhogy ez a második fele is nagyon tetszett. A befejezést is teljesen korrektnek tartom, úgyhogy azt kell, hogy mondjam, hogy elég jó kis két kötet volt, és szívesen olvasnék belőle egy harmadikat is, már csak azért is, mert igazából az első könyv is teljesen elég lett volna, mégis kifejtette az írónő, hogy mi történt pontosan Annával és nem hagyta a képzeletünkre, most is kíváncsi lennék akkor már, hogy mi lesz velük, legalább csak egy kicsikét. Egyébként ez a rész szerintem sokkal jobbra sikerült, mint az első, legalábbis az ijesztgetés sokkal jobban átjött, volt, hogy tényleg megijedtem, hogy mi fog történni, és külön plusz pont az időjárásnak, mert amikor kifeküdtem olvasni még hétágra sütött a nap, és amint sötétültek az események, úgy borult be kint is egyre jobban, a végére már dörgött is az ég. Villámok nem voltak, azt sajnálom, úgy lett volna csak igazán feelinges. Be is tettem egyébként Molyon a kedvenc sorozatok közé.

Dennis Lehane - Vihar-sziget
Igazából csak azért kezdtem bele ebbe a könyvbe, mert hirtelen nem találtam mást a Kindlemen ami nem egy új sorozat, vagy valamelyiknek az X. része. Szeretem az ilyen műfajú filmeket és könyveket (nem is értem egyébként eddig, hogy nem futottunk össze) de a tűző napon a napágyon fekve két kiscicával az ölembe valahogy nem volt meg hozzá a hangulatom, így se belemerülni, se annyira odafigyelni nem tudtam rá. Elég nyögvenyelősen is haladtam vele 60%-ig, aztán elképzelhető, hogy az is hozzásegített, hogy a szobámba feküdtem és szakadt az eső, de úgy magával ragadott, hogy letenni se bírtam. Így a végén pedig azt kell mondjam, hogy... nem azt mégse, mert nem akarok káromkodni a blogon, úgyhogy inkább csak annyit, hogy WOW! Nemsokára megnézem a filmet is, miután nem bírtam magammal és utánakutakodtam, megtudtam, hogy mindkettő borzalmasan jó, már nagyon kíváncsi vagyok, hogy melyik verzióban üt nagyobbat.
Film: Hát be kell vallanom fizikailag képtelen voltam rá, hogy megnézzem. Akárhányszor elindítottam olyan mérhetetlen fáradtság jött rám, hogy 3× aludtam el rajta. Egyszer 1 óra után, aztán úgy döntöttem, hogy inkább Áronnal nézem meg, először ott is elaludtam kb 50 perc után, úgyhogy félbehagytuk, másnap este miután folytattuk pedig kb 20 perc után aludtam el, úgyhogy jó kör volt. Ameddig viszont láttam, azt kell mondjam elég jól visszaadja kb az egész könyvet, úgyhogy talán nem vesztettem sokat, hogy ugyan azt nem néztem meg filmben is, sőt, így, hogy tudtam, hogy mi történik olyan erőltetettnek is éreztem néhány hanghatást és kameraállást.

Anna Sheehan - A long, long sleep (Hosszú álom)
Sokat tanakodtam azon, hogy ha egy szóval kéne összefoglalnom az egész történetet melyik lenne a megfelelő. Felmerült a furcsa, az érdekes és még sok minden más is, de ami a legjobban leírja az egészet az talán a morbid. Ráadásul nem is kicsit. Igazából már a fülszövege se nagyon fogott meg, de annyira jó véleménnyel voltak róla Molyon, és nem is annyira hosszú, hogy gondoltam belevágok. Vegyes érzelmeim vannak amúgy, voltak részek amik nagyon tetszettek, voltak amik nagyon nem, vagy egyszerűen inkább csak fárasztottak. Borzalmasan utálom a sci-fi-t, és az a sok-sok "idióta" dolog amiket ott a "jövőben" használtak egyszerűen kikészítettek, bár nekem néha már azok az új kütyük is furcsák amiket jelenleg dobnak piacra. A másik ami nekem kicsit bizarr volt az a beszélgetések Ottoval. Nagyon szimpatikus volt meg minden, de számomra egyeltalán nem passzolt össze a karakterrel, ilyen szövegeket lenyomni azért nem semmi. Rose-ba pedig nagyon nem tetszett, hogy képtelen bárkinek is bármit elmondani. És az egész sztori tényleg nagyon-nagyon-nagyon morbid. Amúgy úgy láttam van már második része is, de szerintem ezzel a befejezéssel is teljesen korrektül le lett zárva minden.

Emma Garcia - Szerelem első kattintásra
Bevallom totálisan nem ilyen történetre számítottam, hanem valami internetes társkeresősre, legalábbis a címből mindenképp ilyesmire asszociálnék, de nem bánom, hogy más lett, mert így is nagyon tetszett. Komolyan felüdülés volt, hogy nem tizenéves szerelmesekről szólt, habár a 30+-osok sem az én korosztályom. Viv-el elég sok dologban különbözünk egymástól mégis annyi hülyeségében magamra ismertem, és valószínűleg (remélem) nem csak én, hogy már ezért is megérte. Bár nekem kicsit sok volt benne az esküvő, és néha úgy éreztem, hogy annyira rohan a történet, hogy pár dolgot mintha elfelejtett volna lezárni az írónő, de a karakterek annyira mókásak és szerethetőek, hogy ezen kívül nem igazán tudnék a sztoriról semmi rosszat mondani (Robról és Samről viszont igen). Kellemes nyáresti olvasmány szerintem. 

Júniusba se sikerült túl sok könyvet kivégeznem, de az előző két hónaphoz képest már mindenképpen haladás. Júliusban viszont úgy tervezem, hogy a régebben megkezdett sorozataimat fogom befejezni, hogy lassan belekezdhessek majd újabbakba is. Összeszámoltam és ha minden igaz akkor ez 14 könyvet és így 5 befejezett sorozatot takar. Igazából több lenne, de azokat még nem bírtam beszerezni. (És hát legyünk őszinték, szerintem kizárt dolog, hogy ennyi mindent el fogok olvasni egy hónap alatt)