Kedden volt 2 hete, hogy elhoztam a cicákat, és végre sikerült róluk aránylag normális fényképeket készítenem, de sajnos a fotós még mindig nagyon mélyen szunnyad bennem. Mivel én minden nap látom őket, nem tűnt fel, hogy nőttek volna, pedig már 11 hetes nagy cicák. A sötétebb színű a fiú a világosabb pedig a lány. Borzalmasan sokat gondolkoztam rajta, hogy mi legyen a nevük, semmi sablonosat nem szerettem volna, és annyira japánt se. Igazából a klasszikus nevek tetszenek a legjobban, mint amilyen a Theodore is volt, szép leírva, jó a hangzása, könnyű becézni, stb. Össze is szedtem párat, viszont lehet, hogy azért mert még picik, de valahogy egyik sem illett rájuk. A Willhelm-en és a Willhelmina-n törtem aránylag sokat a buksim, egyrészt mert a Willhelm már akkor is szóba jött amikor Theonak kerestem nevet, másrészt meg mert tök jól összepasszolnak, és tudnám őket Will-nek meg Mina-nak becézni, de bevallom őszintén nem igazán szeretem a Will nevet, a Willhelmina meg alapból nem is tetszik, úgyhogy végül elvetettem. Aztán eszembe jutott, hogy mivel egy fiúról és egy lányról van szó, milyen jó lenne valami szerelmespárról elnevezni őket. Elég sokat végigböngésztem, és végül mégis egy japán pár mellett kötöttem ki. Igaz, hogy csak fiktívek, de én a mai napig nagyon szeretem a történetüket, így végül Yuusuke és Keiko lettek a YuYu Hakushoból. (bár ő egy u-val írja a nevét, de nekem kettővel jobban tetszik). Már nekik is szóltam, hogy így hívják őket, de még nem igazán hallgatnak rájuk még.

Egyenlőre nagyon aktívak és fürgék, rengeteget tudnak enni, és amint megsimogatod őket már dorombólnak is mint a fene. Ha nem tudnám, hogy melyik milyen nemű is könnyen ki tudnám találni mivel a fiú az ha kint vagyok is eljátszadozik és rohangál a lány viszont leül és addig hisztizik amíg minimum meg nincs simogatva. Iszonyatosan zabálni valóak mindketten. Már első nap vettem nekik nyakörvet is - igazából rózsaszínt és kéket szerettem volna, de csak piros és fekete volt - kis csengettyűvel, azon kívül, hogy borzalmasan aranyos ahogy csilingelnek össze-vissza, sokszor segített már megtalálni is őket, mikor eltűntek egy-egy nagyobb virág vagy bokor alatt.

Elég egészségesnek is tűnnek, bár a szemük az random csipásodik néha. Valamelyik nap bementem kamillát csinálni, mert nagyon olyan volt, erre mire kész lett és kijöttem semmi nem látszott már rajtuk, úgyhogy ezt nem igazán értem, mindenesetre pár hét múlva majd szeretném őket elvinni egy állatorvoshoz. Az ivartalanításukon még gondolkozom, mert ha velük szerencsém lesz és nem fognak világgá menni vagy eltűnni, akkor egyszer nagyon szeretnék cicanagymama lenni végre, viszont nem hiszem, hogy tudnék nekik gazdát szerezni, és aztán annyi macskát eltartani, beoltatni és utána ivartalanítani borzalmasan macerás lenne, de addig még szerintem ráérek kitalálni valami okosat.

Bevallom kicsit lelkiismeretfuldalásom van tényleg, hogy Theo alig két hónapja tűnt el, én pedig máris idehoztam őket, de sajnos még mindig nem tudom, hogy mi történhetett vele, és ha vissza is jön, számárá mindig lesz itt hely ♥ Addig pedig inkább próbálok arra koncentrálni, hogy két ártatlan kiscicának tudtam most új otthont adni.