Pár hónappal ezelőtt már írtam egy hasonló bejegyzést arról, hogy hogyan ismerkedtem meg a Kpoppal és, hogy nagyjából azóta milyen a kapcsolatom vele, most pedig arra gondoltam, hogy mivel jövőhéten szeretném kirakni azoknak az animéknek a listáját amiket a 101-1001-es kihívásom keretein belül sikerült megnéznem az elmúlt két hónapban, hogy akkor most is leírom, hogy hogy ismerkedtem meg velük, mik voltak a kedvenceim és miért lett ilyen lagymatag végül a kapcsolatunk. Egyébként 4 éve egy hasonlót már alkottam is a régi blogomra, de talán az esetleges agykárosodásokat elkerülve inkább megírom újra, remélhetőleg értelmesebben. (aztán pedig még egy ilyet minimum tervezek jrock verzióban is, de egyenlőre ahhoz a legnehezebb összeszedni a gondolataim)

Megmondom őszintén, hogy engem pár éve nagyon meglepett, hogy hirtelen mennyi anime fan lett, mert amikor még "mi" kezdtük akkor kimondottan gáznak számított, bár én mindig örömmel hangoztattam és jártam azokba az animés cuccaimba amiket nagy nehezen beszereztem, vagy összeeszkábáltam.

Ha jól emlékszem az időrendre akkor szerintem a Mila a superstarral kezdődött az egész rajongásom, utána következett a Sailor Moon és a Dragon Ball. Itt voltam szerintem olyan 4-5-6 éves, és nagyon bennem van, hogy lehetett a trafikokba kicsi Sailor Moonos dobozokat kapni amibe volt egy kártya és egy mini figura, meg Sailor Moonos képregényeket, sőt még egy Bunny-s (isten áldja a magyar fordítást) barbim is volt amit apa hozott nekem Amerikából. (még mindig meg is van, de a kiegészítőit már elszórtam, a ruhája kicsit szakadt és ő maga is elég ramaty állapotban van sajnos) Nem tudnám megmondani, hogy a rajzolásuk, vagy a történetek, vagy mi tetszhetett bennük ennyire, de utána tudatosan elkezdtem keresni az olyan "meséket" amikbe a karaktereknek nagy szemük van, így csak például sok-sok évvel később derült ki számomra, hogy a Maja a méhecske, a Nils Holgersson és stb is animék voltak, de ezeket mondjuk nagyon nem szerettem.

Nálam a német csatornák kimaradtak, így a következő hullám a Pokemonnal, Digimonnal, YuGiOhval és a Baybladdel kapott el, de a Pokemont szerettem a legjobban, sajnos az a sok-sok tazó amiket a chipsekből összegyűjtöttem már nincs meg, de apum sokat járt ebben az időszakban Németországba és hozott onnan nekem pár figurát amik közül sok a mai napig kint van a polcomon. A YuGiOh-ért és a Baybladért viszont valahogy annyira soha nem voltam oda, szerettem nézni, de sose éreztem, hogy feltétlenül bármelyiket is játszani szeretném.

Szerintem most már 2004 körül biztos járhatunk, amikor ugye elindult az A+, nekünk otthon nem volt, de amikor hétvégén/nyaranta itt voltam a mamáéknál minden este rá voltam tapadva a képernyőre, szintén azon a nyáron pedig bekötötték az irodájukba az internetet, akkor minden nap ott lógtam, először nem igazán tudtam mire kéne használni, aztán egyszer csak próba cseresznye alapon beírtam, hogy Sailor Moon majd kitágult előttem a világ. Rengeteg magyar gportálos animés oldalt találtam (azok a oldschool honlap kinézetek még annyira előttem vannak) elkezdtem mindenféle tartalmakat olvasgatni, teszteket töltögetni, mindenféle képeket lementegetni - a végére volt vagy 1000 - és szorgosan elkezdtem rajzolgatni is, (van egy elég vastag füzetem teli borzalmasan béna rajzokkal) a kedvenceim pedig a Vadmacska kommandó (Zoey-ért oda-vissza voltam), és a Yu Yu Hakusho lettek, akkoriban még nagyon komolyan vettem a korhatárokat, így a talán 16-ossal ellátott Triguntól, Cowboy Beboptól és Blue Gendertől kimondottan féltem, de egyébként minden létező animét megnéztem amit csak leadtak. Így a Kaleido Star, a D.I.C.E, és az InuYasha is nagyon nagy kedvencem lett, a Kaleidoból mindig mániám volt megpróbálni pár egyszerűbb mutatványt, Az InuYasháért pedig Ichivel mindketten odavoltunk, így sokszor mentünk együtt megvenni a DVD-ket és játszottuk azt, hogy ő Kagome én pedig Sango, Shippou nevű kutyámat pedig innen neveztem el. Egyébként nagyon fanatikus voltam, akkoriban szerintem majdnem az összes DVD-t megvettem ami csak kijött, Bújj bújj szellem, Full Metal Panic, stb. Ráadásul azt se fogom soha elfelejteni amikor az egyik volt osztálytársammal ültünk mamáéknál az irodában és egy félmeztelen képet találtunk Kuramáról ahol kiderült számunkra, hogy ő nem is lány. Az animés szerelmeim pedig szintén megérnek egy misét, akikre majd egy másik sweet memoriesban szeretnék kitérni. (Bár az itteni kedvenc animéim sorrendjét már hótziher, hogy teljesen összekutyultam, de már nagyon rég volt, nézzétek el nekem :c)

2007-ben a nyíregyházi anime conra is eljutottam, végigutaztunk érte a fél országon és kb 3 órát voltunk ott, mégis hatalmas élményként maradt meg bennem. Ekörül kezdett el megjelenni az AnimeStars és a Mondo is, bár megszűnéséig én sokkal jobban szimpatizáltam az előbbivel, amikor még csak kijelölt újságárusoknál lehetett kapni eléggé megszenvedtem a beszerzésével, viszont miután már mindenhol elérhető lett általában az is egy közös program volt Ichivel, hogy együtt elmentünk megvenni. 

Valahogy talán mangákat is ekörül kezdtek kiadni magyarul, egyből meg is vettem az Angyo Onshi-t, amiről azt se tudtam, hogy micsoda, csak manga volt, és így következett, hogy mindenképp szükségem volt rá. Próbáltam elolvasni, de túl erőszakosnak találtam és nem tetszett, második mangám amibe viszont egyből szerelembe is estem az a Princess Ai volt, és innentől kezdve főleg a shoujo műfajra mentem rá, ennek ellenére viszont pl a Rémmetró is nagyon nagy kedvencem volt amit folyamatosan hordtam is magammal a suliba annyira nem bírtam vele betelni, valamint még a Káosz kapui és természetesen a Nana amik kimondottan megfogtak. Most már szerintem lassan 6-7 éve, hogy nem vettem egyet se, sok félig befejezett sorozatom van, és egyiket se nagyon veszem le a polcról, de nem bánom, mert jó dolgokra emlékeztetnek, valamint ettől függetlenül a Nana-t majd mindenképpen be szeretném szerezni végig. Neten olvasgatni viszont nem szerettem, úgyhogy leginkább csak azokat ismerem amiket itthon kiadtak, vagy amiknek annyira tetszett az animéje, hogy utánaolvastam.

Végül nekem is lett otthon netem olyan 2006-7 körül, és annak ellenére, hogy a tv-ben imádtam animét nézni, az interneten már kevésbé, mivel németes lévén se angolul, se németül nem tudtam, így a külföldi feliratok teljesen ki voltak zárva, magyarokat pedig csak igen elvétve sikerült találnom olyanokhoz amik érdekeltek, de így is lettek új kedvenceim, mint például: D.N. Angel, Fruits Basket - ezt a kettőt a mai napig hihtetlenül imádom és már számtalanszor végignéztem őket, Suzumiya Haruhi no Juutsu, Lucky Star, Azumanga Daioh - ez utóbbi kettő az újranézés kategóriában van a 101-es kihíváson belül ugyanis valamiért nem néztem őket végig, és úgy érzem most ezt pótolhatom, valamint Spiral, és a Nana amiket már szintén rengetegszer láttam, plusz még azért egész sok minden. (Valahova ide tartozva jegyezném csak halkan meg, hogy az első yaoimat is valahol itt néztem meg, ami kis tudatlan lévén egyből a Sensitive pornograph volt, utána még egy-kettőbe belenézegettem, de hamar rájöttem, hogy ez nagyon nem nekem való, és továbbra is csak fanficekbe szeretem, leginkább Reita és Miyavi főszereplésével)

Mikor megnyílt a SakuraZaka is nagyon izgatott lettem, nyolcadikba ballagási ajándékként azt kértem, hogy vigyenek fel és hagy vásároljak jól be, Ichivel mentünk fel, és azóta se sűrűn jártam ott, de a legtöbb cuccom még most is megvan, és használatban is.

A cosplay láz is elkapott engem is, de csak ilyen nagyon gagyi ruhákat gyártottam magamnak, az abszolút favorite pedig természetesen a legegyszerűbb iskolás lány volt, aztán pedig amint megtanultam használni a Paint Shop Pro-t, csak úgy ontottam belőle magamnak az animés füzetborítókat és órarendeket. (amik amúgy rettenesen néznek ki, de tök büszke voltam magamra, hogy a saját béna dolgaimba csomagolhattam általános iskolába a füzeteimet)

Nem sokkal később, 2008-9 körül elkezdődött a jrockos korszakom, amikor annyira rá voltam kattanva a zenékre, hogy ebbe nem nagyon fért bele, hogy animét nézzek, így kimondottan le is maradtam, csak hébe-hóba csúszott be valami, egészen 2013-ig amikor is újból megpróbáltam felvenni a fonalat, találtam akkor is kedvenceket, de azt a nagy katarzist már nem tudták megadni, a hosszúakat nem szeretem, 12-26 részesekbe pedig leginkább csak idióta ecchiket találtam. Végignéztem pár agyon hypoltat is, mint a Tokyo Ghoul, Mirai nikki (jó, ezt nem tudtam végignézni, annyira nem tetszett, hallottam, hogy nagy mindfuck meg minden, de akkor se ment), Shingeki no Kyoujin és bevallom, hogy utáltam az összeset. Ami még kimondottan ki tudott akasztani az a lány karakterek nyivákolása, az agyon baromkodott jelenetek, az indokolatlanul perverz vénemberek, és a végén kb már az égvilágon minden idegesített bennük, úgyhogy megint csak így elvétve nézegettem bele némelyikbe, de mivel nem tudom elfelejteni, hogy mennyire szerettem azokat amik tetszettek, így bátorkodtam felvenni a 101-1001-es listámba, hogy idén végignézek 20-at. Nem tudom, hogy én lettem-e ennyire válogatós, vagy rossz műfajokat néztem, vagy kb 2013-tól tényleg csak egyre rosszabbak jönnek ki, vagy ennyire nem tudok haladni a korral,  ráadásul a rajzolásuk se tetszik, ezért arra jutottam, hogy régebbieket fogok nézni, ahogy említettem amikor még csak ismerkedtem az internettel és ott barangolva olvastam ismertetőket nagyon sok megtetszett amiket akkor felirat hiányában nem tudtam megnézni, de a legtöbbre még tisztán emlékszem, ezért onnan fogok válogatni, és szerintem nem lövök le nagy "poén"-t az értékelések elől ha elárulom, hogy eddig eléggé jó döntésnek bizonyult, ugyanis végre újra élvezem őket nézni.

Hát nagyvonalakban ennyi lett volna a kapcsolatom az animékkel, kihagytam rengeteget amiket még néztem/szerettem, így gondoltam a végére ide teszem az AnimeAddicts-os profilomat is. A jrockos korszakomig tényleg borzalmasan oda-vissza voltam értük, így ha valaki megkérdezi, hogy szeretem-e az animéket még mindig automatikusan rávágom, hogy igen, annak ellenére, hogy ezeket a mostaniakat egyeltalán nem, ezért például annak ellenére, hogy 2014-ben még elmentem, a conok se vonzanak különösképpen. Valahogy számomra elveszett az az elérhetetlennek tűnő varázs ami körbevette őket, hogy nehéz volt jó képeket beszerezni, meg feliratokat, a különböző cuccokról nem is beszélve, és, hogy mennyire csodabogárnak számítottak azok akik szerették ezeket, most viszont mindent az arcunkba tolnak, és már boldog-boldogtalan anime fan, sokszor úgy érzem, hogy most már ebben a közegben több divatfannal találkozni, mint azokkal akiknek tényleg tetszik ez az egész, úgyhogy bevallom, hogy ha a mostani állapotra gondolok akkor viszont már egyeltalán nem is tartom magam rajongónak.

Szóval ha esetleg ti is ilyen "problémával küszködtök" akkor nagyon ajánlom a régebbi, kb 2009 előtti alkotások felelevenítését, ugyanis igazi gyöngyszemeket lehet ott még találni, egészen a 80-90-es évekig visszamenőleg. (De azért valószínűleg néha-néha meg fogok próbálkozni mostani animékkel is, hátha)