Tudom időben, de technikai okok miatt sajnos nem tudtam megírni előbb. Viszont pont most van egy hónapja, úgyhogy már eléggé illő.

Az előző karácsonyunkhoz hasonlóan, idén is úgy döntöttünk papáékkal, hogy elmegyünk valami szállodába inkább. Ahogy nézegettük az ajánlatokat, csak a tavalyi helyszínen volt teljes ellátás, és bár nagyon szerettünk volna ebédet is, mégis úgy döntöttünk, hogy akármennyire volt ott nagyon jó, ki akarunk próbálni valami más helyszínt. Szokásomhoz híven nagyon a környékre nem akartam menni, télen nekem a Balaton régiója is kilőve, így arra gondoltunk, hogy Miskolctapolcának vesszük az irányt, és akkor még Imotou-val is tudok találkozni.

24.-én délelőtt indultunk, még sose voltam Miskolcon, de autópályán szerintem meglepően hamar odaértünk. Ott bolyongtunk egy kicsit mire kitaláltunk Miskolctapolcára, de a szállásunk ahhoz képest már egész hamar meglett. (Fotókat nem csináltam róla, mert sehogy se sikerült normális beállítást találnom, de ha valakit érdekel, akkor Hotel Aurora Miskolctapolca) Első nap nem is csináltunk semmi különöset azon kívül, hogy kicsit csalódott voltam, hogy nem tudok belépni LoL-ba, még a recepciós srácot is megkérdeztem, hogy miért nem, de azt mondta nem ért az ilyen dolgokhoz, úgyhogy pár napig rankedezés nélkül maradtam. Vacsiig mamáék tv-t néztek, én meg gépeztem, evéshez pedig mivel csinosan illett felöltözni, végre felavattam azt az álomcipőmet amit még 2013 tavaszán rendeltem [kép] azt hittem nehéz lesz benne járni, vagy furcsán fogom benne érezni magam, de imádtam, minden étkezéskor ebben totyogtam le. Vacsora után, - ami amúgy fantasztikus volt, olyan kaják voltak minden egyes nap amikről még az életben nem is hallottam, jó sok mindent végigkostoltam, de így is maradtak olyanok amiknek már nem jutott hely - elmentünk kipróbálni a wellnes részleget. Egyetlen egy medencébe mentünk csak be, de az szerelem volt, meleg volt és pezsgőfürdős, ennél több nem is kell. A körítés is nagyon szép volt, félhomályban volt ilyen színváltós hangulatvilágítás, sajnáltam, hogy Áron nem volt velünk, szerintem tök romantikus volt. Mivel egyikünk se nagy fürdőzös talán egy 40 percet lehettünk lent, utána feljöttünk, megfürcsiztünk, néztük egy kicsit tv-t aztán mentünk is aludni.

Imotouval megbeszéltük, hogy eljön velünk Lillafüredre, úgyhogy másnap reggeli után arra vettük az irányt. (Csak előtte még fél Miskolcon végigkocsikáztunk, mert fogalmunk se volt, hogy merre van az a hely ahol fel kéne vennünk, de aztán meglett) Tök jó volt, hogy együtt autóztunk, mindig mondta, hogy mi micsoda, meg merre menjünk, úgyhogy az úticélunkhoz most már hamar odataláltunk. Elég hideg volt, és a fene se gondolta, hogy ilyen sokan lesznek, de ez se tartott vissza minket és elsétáltunk addig a Palotaszállóig, meg megnéztük a vízesést, bár az most nem nagyon akart esni, inkább csak valami kis vízfolyás volt. De egyébként tényleg nagyon szép környék, bár az erdő meg a tó abban a nagy ködben elég kísérteties volt.

Át akartunk menni Bánkútra is, de ott a hegyek között még nagyobb volt a köd, össze-vissza kanyarogtunk csak, és egyre jobban nem láttunk semmit, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk, és helyette megnézzük Miskolc belvárosát. Ott sétálgattunk egy kicsit, aztán hazavittük Imotou-t, de előtte még átadtuk egymásnak a karácsonyi ajándékunkat. 

Én ezeket kaptam, annyira cukiik. A színezőhöz tegnap szerváltam (remélhetőleg normális) színeseket, úgyhogy azt szerintem pár napon belül használatba is fogom venni. A füzetbe még nincs ötletem, hogy mit fogok írni, viszont azt a telefontartót biztosan nem a telefonom tárolására fogom igénybe venni, ahhoz túl aranyos, hogy leejtsem és összekoszítsam, inkább úgy döntöttem, hogy beleteszem majd a Kindle töltőjét meg a többi usb-s dolgomat, így mindig szem előtt lesz legalább.

Másnap el akarunk menni a Barlangfürdőbe, de aztán meggondoltuk magunkat, főleg én, mert szerény személyem aztán tényleg rühelli a vizet, úgyhogy ha nem muszáj akkor nem is szívesen megy bele. Ezért inkább átmentünk a szomszédos... fogalmam sincs hova, esett az eső, úgyhogy én nem nagyon akartam kiszállni, de papáék sétáltak egy kisebb kört, aztán visszafele a szállásra megint eltévedtünk, úgyhogy bejártuk fél Miskolcot, nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagy város. (Mindig is tudtam, hogy nagy, de hát ez már kész Pest!) Végig az úton olyan fáradtnak éreztem magam, hogy amikor visszaértünk lefeküdtem aludni, bár kár volt, mert sokkal rosszabbul keltem, de hálisten egyből mehettünk is vacsorázni, ott meg legalább egy kicsit észhez tértem. Este még megnéztünk együtt egy filmet, aztán másnap meg indultunk is haza.

Jó volt, szép volt, de azt hiszem talán kicsit sok volt. Tavaly majdnem kevésnek éreztük, hogy 24.-én érkeztünk és 26.-án már mentünk is vissza, de most meg épp az ellenkezője, szerintem simán eljöhettünk volna egy nappal hamarabb is, annyira nem tudtunk mit csinálni. Jó ez a szállodába járkálás, de sokkal jobban örülnék neki ha még otthon karácsonyozhatnánk anyával, és nem kéne "elmenekülnünk" az ünnepek elől.