Az egyik első dolog ami kicsit elkezdett kizökkenteni a negatív életszemléletemből az volt, hogy múlthéten papával pszich. után elvittem Theot sétálni. Nem nagy dolog, de végre pár hét után újra kimozdultam otthonról, mozogtam, friss levegőn voltam, és borzalmasan élveztem. Theo talán már nem annyira, de az elvárásaimat így is teljesen felülmúlta. Egyszer-kétszer belefetrengett a hóba, párszor kicsit húzni kellett, néha felvenni, de egyébként szépen sétált velünk. Felfedeztük, hogy körbe lehet sétálni a tavat, igaz, kb majdnem 10 éve, hogy utoljára próbáltam, de így is kellemes meglepetés volt. Szeretem ezt a helyet mert körbevesz a sok emlék, még az olyan keserédesek ellenére is amikor meglátom azt a padot ahol Verával ültünk amikor anya már nagyon beteg volt...