Gondoltam ha már nagyjából minden hónapban van olvasmánylista, ejtsünk meg egy filmeset is. Mivel ritkán veszem rá magam, hogy megnézzek bármit is, nem lesz valami hosszú, de valamiért Snitten se szeretek értékeléseket írni, (sőt, ott még valamiért csillagozni se, nekem a 10 túl sok) így ez is ide maradt. Tulajdonképpen adhattam volna neki az "Augusztusi filmlista" címet is, mert egy kivételével az összeset a múlthónapban daráltam le, de így talán jobban hangzik. Még egyébként az évszak elején láttam a Zootropolist, de gondolom az már úgyis a könyökötökön jön ki, szerepelt már amúgy is elég blogon, valamint a könyves film élményeket is kihagyom, hogy ne ismételgessem magam, és mivel most már kellően hosszú és felesleges bevezetőt írtam, vágjunk is bele a "lényegbe". (Oh egyébként amúgy először animéset akartam, még június elején elterveztem, hogy én majd mennyit meg fogok nézni ebben a 3 hónapban, de jelentem kemény másfelet sikerült [az is csak 13 részes volt, valamint amibe belekezdtem annak a 7. részéig jutotam, jó lenne év végén egy egész éves listát csinálni, de nem hiszem, hogy a következő pár hónapban aktívabb lennék ezekkel kapcsolatban])

Álmodj rózsaszínt (1986)

Még tavaly olvastam róla valahol, és nagyon megtetszett a címe. Habár kicsit tartottam tőle, hogy milyen lehet, mégiscsak a 80-as évekből való, nem túl mai darab, de ahhoz képest nagyon tetszett. Nem volt benne semmi extra, vagy bármi világmegváltó, de aranyos volt, és szerintem hűen bemutatta az akkori tizenévesek életetét. (Egyébként sokkal jobb is volt, mint a mostaniaké...) Ami pedig a legdurvább, hogy utána rákerestem a színészekre, és hihetetlen mennyire megöregedtek. (Kacsa mondjuk nem volt meglepetés, de nem akarom lelőni a poént, hogy kit láthattok a szerepében fiatalon) Egyedül a vége volt kicsit furi, nem tudom melyik fajta befejezésnek örültem volna jobban, ha nem vártok semmi nagy durranásra, csak valami egyszerű kikapcsolódásra, esetleg még a 80-as éveket is szeretitek, akkor szerintem bátran tegyetek vele egy próbát.

Álom luxuskivitelben (1961)

Avagy talán ismertebb nevén Breakfast at Tiffany's. Régóta szerettem volna megnézni, még soha nem láttam semmit Audrey Hepburntől és mindenképp ezzel akartam kezdeni, egy esős délelőttre pedig tökéletesen ideális volt. Nézzetek hülyének, de az egyik plakátja alapján én valami habosbabos filmre számítottam ahol a színésznő minden reggel szép ruhákban eszeget valami étteremben, hehh... Na mindegy, nagyon tetszett egyébként, habár voltak jelenetek amik kicsit untattak, de annyira jól játszotta a szerepét, Holly karakterét nagyon megkedveltem, habár voltak furcsa dolgai és kijelentései, ráadásul tényleg nagyon szép nő volt, nem is gondoltam volna, kimondottan imádtam a szempilláit (na ez amúgy egy jó hosszú és semmi értelme mondat lett) Ahhoz képest, hogy majdnem 60 éves alkotás teljesen rendben van még ma is, be is került a kedvenceim közé, amit pedig sosem gondoltam volna.

Sid és Nancy (1986)

Az ő történetük régebb óta foglalkoztatott, nagyon sok jrockernél futottam bele anno kedvenc bandaként a Sex Pistols-ba, innen pedig egyenes út vezetett Sidhez és Nancyhez, és hát ott volna a Nana is, ahol szintén megannyi helyen utalnak rá. Arra, hogy megnézzem a filmet először 2014 nyarán vettem rá magam, de akkor valahol félúton feladtam, és nem gondoltam volna, hogy bármikor képes leszek újranézni, de mivel most így belejöttem a régi művekbe, úgy gondoltam, hogy meg fogok tudni vele bírkozni, és sikerült is. Lássuk csak... undorító és nyomasztó, de a színészi játékok egyszerűen isteniek, annyira jól hozza mindenki a karakterét, mintha talán csak az igaziakat látnánk.

A tenger dala (2014)

Másnap a Sid és Nancy után úgy éreztem, hogy meg kell néznem valami cukit, erről A tenger daláról pedig elég sokat hallottam anno, hogy milyen szép, meg jó, de azt hiszem engem jobban sokkolt, mint az egyel fentebbi mű. Ez komolyan gyerek mese 6 éves kortól!? Mert akkor én elásom magam, hogy pár nap híján 22 évesen vagy 5× kellett leállítanom, mert nem bírtam nézni. Ez a rajzolás valami iszonyatos volt, a szőr felállt tőle a hátamon, ilyen stílussal horrort kéne csinálni, a bagoly, a nagymama meg a kis éneklő izék, brrrrrrrr... Azt hiszem ez engem még egy jó darabig kísérteni fog, úgyhogy nem, ez nekem nagyon nem jött be, ahelyett, hogy olvadoztam meg sírtam volna, majdnem pezsgőt bontottam, hogy végre vége.. Legközelebb inkább tényleg nézek valami horrort, mint ezt mégegyszer, ha moziba lett volna hozzá szerencsém szerintem kb a közepe körül sírva kértem volna, hogy menjünk haza, ezt tényleg de tényleg soha többet!! És nem, egyeltalán nem reagálom túl, tényleg ennyire borzalmas volt! (bár lehet nem angol szinkronnal kellett volna néznem, az anyjuk hangjától le tudtam volna kaparni pluszba a falat is)

Kegyetlen játékok (1999)

Állítólag anno elég felkapott film volt, de mivel rólam van szó, gondolom nem meglepő, hogy még sosem hallottam róla. Tavaly kapcsolgattuk a tv-t Áronnal, épp akkor ment a második része, de nem voltam hajlandó úgy megnézni, hogy nem láttam az elsőt. Mondta, hogy megnézi velem, mert nagyon szereti, de valahogy akkor nem volt hozzá kedvem, de most pont belepasszolt a 2000 körüli tervezésembe. Elolvastam a fülszövegét, úgyhogy végül is tudtam miről fog szólni, de ez akkor is durva volt, nem gondoltam volna, hogy ennyire nyíltan egy ilyet témát fel mernek dolgozni, ráadásul úgy, hogy ennyire népszerű is lesz. Ezt se bírtam amúgy végignézni együltömbe, sőt, volt egy része ahol szívem szerint abba is hagytam volna. Egyszerűen undorító volt, a Cecile nevű lány pedig baromira le is rágta a maradék agysejtjeimet.

Hát, elkeserítően kevés, mondanám, hogy az elkövetkezendő hónapokban jobban belehúzok és csinálok egy őszit is, de, hogy egyyenlőre miért nem lehet arra majd a jövőheti egyik bejegyzésben részletesebben kitérek, addig pedig szorgalmasan gyűjtögetem Snitten a várolistámra azokat amik érdekelnek.