Amióta megvan a Kindle kétségtelenül ebben a hónapban sikerült a legkevesebbet olvasnom. 3 és fél könyv, amiből ráadásul kettőt utáltam, de a maradék legalább viszont nagyon bejött.



John Green - Papírvárosok

Szeretem John Green-t, idáig 2 könyvet olvastam tőle, ez a harmadik és mind-mind tetszett. (Kivéve eddig a Csillagainkban a hiba-t, de azt nem is vagyok hajlandó kézbe venni) Szégyenlem is magam, hogy majdnem 3 hétig tartott mire befejeztem, de a múlthavi utolsó könyvem óta, ami a Semmi volt, valahogy semmit nem volt kedvem elkezdeni, ezt mégis sikerült, és már az első fejezetektől fogva tetszett, annyira, hogy a hosszú szünet után egy délután befejeztem. Huhh borzalmasan lekötött a nyomozás, és, hogy kiderüljön mi történt/hol van Margó, szóval csak úgy faltam a lapokat, és ha nem Kindlen olvasom valószínűleg nem bírtam volna ki, hogy ne lapozzak hátra az utolsó oldalakra. Annyira szeretem az író gondolatait, amikor lenéztek az egész városra és megláttam ezt a fél mondatot "itt volt minden, a teljes világom" annyira ugyan ezt érzem mindig amikor fent állok a hegynél és csak nézem a várost ahol felnőttem, és ahol már annyi mindent történt, vagy amikor csak végigvette, hogy mi mindent csinál éppen most utoljára a gimiben. Egy szó mint száz, számomra ez egy nagyon imádnivaló könyv volt, a szereplőket is szerettem, bár Margót néha nem, aztán igen, aztán megint nem, de a végére megint igen. 

Film: Még aznap meg is néztük Áronnal a filmet, ami nem volt rossz, de így a könyv után sok, - szerintem fontos - jelenetet hiányoltam, az idővezetés se volt pontos, se a befejezés, és volt egy-két furcsa reakció is, márpedig én szeretem, hogy ha ilyen könnyen megvalósítható történetnél hűek maradnak az eredeti dolgokhoz. Valószínűleg sokkal jobban tetszett volna ha nem olvasom előtte a könyvet.

Kody Keplinger -The DUFF
Az elején nagyon tetszett, imádtam ahogy Bianca hozzáállt a dolgokhoz, aztán jött az a jelenet ami valljuk be eléggé meglepett, aztán egyre több és több lett belőle, de valahogy annyira megkedveltem a szereplőket, hogy hiába is tűnt számomra furcsának ez a "megoldás" továbbra is tetszett a könyv, és csak úgy faltam a lapjait. Nagyon bejött, hogy hiába egy tipikus vörös pöttyös, mégis valahogy más volt, nem különösebben a sok hisztit kellett olvasnom, hanem a probléma megoldásának próbálkozásait, mégha Bianca elég különösen is vezette le a stresszt. Nem voltak nyafogó idegesítő barátnők, sőt! se erőltetett szépfiúk (jó, Wesley szépfiú volt, de nem tűnt erőltetettnek) szóval egy tökéletes limonádé a sok idegesítő és agyon ismételt dolog nélkül. Igaz a vége sejthető volt, de mindvégig le tudta kötni a figyelmemet, úgyhogy  szerintem tökéletes egyszerolvasos, kikapcsolódós élmény.
Film: Habár gyakorlatilag a neveken (ki a fene az a Maddison és Caitlyn?) meg a DUFF szón kívül semmi köze nem volt a könyvhöz, szerintem egy mókás csajos vígjáték lett belőle. Nekem kifejezetten tetszett, sőt szerintem Áronnak is, csak nem akarja bevallani.

Huhh, bocsánat a kifejezésért, de ez szar volt. Bár nem tudom mit vártam, eleve nem szeretem ezeket a tündérmesés-fantasys hülyeségeket amik tündérses-fantasys idióta világban játszódnak, de a fülszövege felkeltette az érdeklődésemet, a borítója szép, és mivel csak 212 oldal, gondoltam megpróbálkozom vele. Szeretem a csillagokkal és a Holddal kapcsolatos dolgokat, és azt hiszem az egyetlen normális szereplő akit talán egy kicsit is megkedveltem az a csillaglány volt. A főszereplőt kimondottan idiótának tartottam, arról a szőrős akármiről nem is beszélve. Azt hittem már sose lesz vége, bár eleve olyan mintha se eleje, se közepe, se vége nem lenne. Egy nagy adag kuszaság sok-sok értelmetlen szereplővel megtöltve. Az egyetlen ok amiért Molyon nem fél csillagot kapott tőlem, hanem másfelet, az az, ahogy a végén kibogózódtak a szálak és már-már úgy nézett ki, hogy ennek a sok hülyeségnek értelme is volt. Mindenesetre sohatöbbet.
Film: Szintén még aznap, szintén még Áronnal. Igazából sok kedvem nem volt megnézni, de ahogy olvasgattam Molyon a véleményeket, mindenkinek akinek nem tetszett a könyv tetszett a film, úgyhogy úgy döntöttem, hogy akkor miért ne. De nekem így csak inkább mégnagyobb hülyeségnek tűnt ez az egész, ráadásul annyi mindent átvarriáltak, hogy lassan új címet is adhattak volna neki.

Cecelia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér
Szerintem ilyen rövid kapcsolatom könyvvel még nem volt. Általában mindig próbálok erőt venni magamon, hogy valahogy befejezzem, de ezzel még másfél óra is borzalmasan soknak tűnt. Mivel Kindlen olvastam oldalszámot nem tudok, de 22%-nál adtam fel. Lássuk csak miért; ez a levelezős/chatelős forma borzasztóan unalmas volt. Először azt hittem csak bevezetésképpen kezdődik így a történet, belekukkantuk pár levélbe aztán kapunk valami normálisan elmesélt történetet, de nem. A szereplők hihetetlenül buták és irritálóak (és szemetek), bár gondolom ez alatt a kb 100 oldal alatt meg se ismertem mindenkit, de kíváncsi se vagyok rájuk. Legszívesebben csak verném a fejem a falba, hogy ez már a második könyv az idei top 15-ös várólistámról ami a "kukában" landol. Viszont ennyi buta és szánalmas karakterrel legutoljára hálisten legalább tényleg csak az előző dobott könyvemben találkoztam.
Film: Hahaha, na azt aztán már nem, nincs az az isten, hogy megnézzem. Bár azt mondják, hogy mérföldekkel jobb, mint a könyv, de ezt a borzalmat is rengetegen értékelték 5*-ra, úgyhogy én már ilyen szempontból többet nem hiszek senkinek. (Már csak az eggyel feljebb lévő utált könyv miatt se) Talán majd esetleg akkor egyszer megnézem ha nagyon unatkozom és mazochistásat akarok játszani.