Sweet memories 13
február 15, 2017
Ha olvastátok esetleg a régi blogomat akkor valószínűnek tartom, hogy a könyökötökön jött ki az imvus bejegyzéseim száma, ugyanis nyílt titok, hogy iszonyatosan nagy függő voltam. Egyszerűen annyira magával ragadott az egész, hogy úgy néz ki az avatarom ahogy csak elképzelhetem, utána azt csinálhatok vele amit csak akarok, és mindenközben még egy rakás emberrel is megismerkedhetek, hogy tulajdonképpen hónapokig jóformán mást se csináltam csak mindenhova imvus képeket töltögettem fel. (Még a facebookom is teli volt vele, a blogról nem is beszélve, mert hát mindig meg kellett mutatnom a legújabb kinézeteimet, vagy beszámolnom a legújabb élményeimről.) A mágikus dátum pedig amikor ez az egész elkezdődött 2010 október 8, azóta egyébként megünnepeljük imotouval mindig ezt az évfordulónkat.
Mára már hálisten elég jól lecsengett ez az egész, amióta 18 éves elmúltam már nem is olyan izgalmas, és rengeteg ismerősöm nem is használja már, de a mai napig meg van a varázsa annak ha mondjuk Imotouval ott beszélgetünk, miközben zenét hallgatunk vagy ilyenek.
A kapcsolatunk egyébként teljesen gyanútlanul kezdődött, a nagy japán és jrock mániám miatt olvastam pár német lány blogját, akik nagyon sok koncerten voltak már, sőt Japánba is, és az egyiküknél futottam bele képekbe erről a "játékról". Nagyon megtetszett a karaktere, így miután kiderítettem, hogy mi ez, egyből le is töltöttem, rávettem Imotou-t, Ichi-t, meg mindenkit akit csak hirtelen elértem, hogy szedjék le ők is, aztán indulhatott a mókázás, habár végül aztán elég hamar csak ketten maradtunk Imotouval.
Először baromira nem értettem, hogy akkor ez most mi, az első pár ezer kreditemet el is költöttem az első hajra és ruhára ami szembe jött velem és tetszett, aztán utána jött a nagy pofára esés, hogy azért ezt nem is olyan könnyű szerezni, és most nagyon megszívtam. Végigrágtam magam a creditszerzési útmutatón, amit tudtam megcsináltam, még egy kutyám is lett akit Reirunak hívtak, és egyébként nagyon sajnálom is, hogy azóta ezt az opciót már kiszedték, de ezekkel se jutottam nagyon előre, a kezdeti ramatyból amit a fenti képen láthattok, végül aztán ezt a borzalmat sikerült kihoznom:
Habár végül is egész meg voltam vele akkor elégedve, bár igazából továbbra se nagyon tudtam, hogy mire való ez az egész, minden nap beléptem, random hívogattak is emberek chatre, de először elfogadni se mertem, aztán miután az már megvolt, pusztán csak nem jutott el az agyamig, hogy ahhoz, hogy beszéljünk, nem ártana felnyitni a programot se, szóval ilyen bénázásokkal telt el az első 2 hónapom, aztán csak úgy tök random nézegettem, hogy mennyi magyar van fent, és egy animéset csak úgy miért is ne alapon bejelöltem. Másnap sikerült is beszélnünk, ő tanított meg kreditet szerezni, és kiderült, hogy egy városban lakik Imotouval. Innentől kezdve pedig aztán csak ontottam magamból az agyamentebbnél agyamentebb kinézeteket, és beszéltem mindenféle random emberrel, szóval mondhatni ez indította el az egész imvus karrieremet.
Lássuk is:
Ez volt a legeslegelső kinézetem, ami után tudtam, hogy bátran szórhatom minden marhaságra a kreditjeimet, mert úgy is minden nap tudok szerezni egy rakással. Tulajdonképpen nem is én lettem volna ha nem valami totál perverzet rakok össze, ami már csak azért is vicces, mert most, 22 évesen nem mernék ilyet csinálni, anno 16 évesen viszont vígan mászkáltam vele jobbra-balra.
Második kinézetemet a Drakula ihlette, mert éppen akkor olvastam, ráadásul még szobát is képes voltam venni. Ennél tanultam meg, hogy nem árt végigkattintgatni a pontokat, mert itt például olyan dolgokat lehet csinálni, hogy agyam eldobom. Bár egyszer megfogadtam, hogy az egyik táncot megtanulom és majd előadom Reitanak ~ fiatalság bolondság. Egyébként itt még nem volt olyan virágzó társasági életem, egy-két embert ismertem még csak, néhányuk azóta már fogalommá vált köztünk Imotouval.
Például valahol itt "találkoztam" egy pesti sráccal, aki barátnőt keresett erre, de úgy igaziból. Habár tudtam, hogy én nem mennék bele ilyesmibe, mégis megengedtem, hogy felvegyen msn-re és bejelöljön Facebookon, és annak ellenére, hogy az elején tök jól elvoltunk, a végén inkább már csak veszekedtünk, ráadásul nem egyszer olyanokat írogatott nekem, hogy öngyilkos akar lenni, és nagyon megijesztett. Végül olyan jó lett a kapcsolatunk, hogy miután új avatart kellett csinálnom, és újra invelt barátnő keresés céljából, és megtudta, hogy megint hozzám van szerencsém, már csak ennyit kérdezett: "Már megint te!?" Azóta azt hiszem nem is beszéltünk.
Ezt a kinézetemet az a lány rakta nekem össze aki megtanított kreditezni, és ez volt az első is ami legalább kinézett valahogy. Egyszerűen annyira cuki.
Még Ichivel
és Ryaraval is akadt így közös képem, mert ők is valahogy etájban kezdték el használni, de sajnos egyikük részéről se tartott valami sokáig.
A következő kinézetem megint egy hatalmas fail volt tőlem, nagyon jrockos akart lenni, de eléggé elbaltáztam, különösebben normális képem nincs is róla, így ez most kimarad, utána következett egy másik aminél fogalmam sincs, hogy éppen mi a frász bajom volt, de ezt sikerült alkotnom:
Brrrr, ettől a mai napig a hideg kiráz, habár jó látni, hogy anno is "Elmentek otthonról style"-ként neveztem el ezt a kinézetet, és ha jól tévedek akkor kb ennél ismertem meg jobban az ottani "öcsémet" aki folyamatosan cseszegetett, állandóan össze akart jönni szerencsétlen karimmal, ráadásul kiderült, hogy a "bátyám" lehetne, csak elírta a születési évét...
A következő alkotásom se lett kevésbé borzalmas és szenvedett hiányt színekben. Ennél tanultam meg, hogy hogy kell embereket szobákba invelni, ismertem meg egy azóta számomra nagyon kedves együttest, és tisztán emlékszem, hogy azért lett annyira összecsapott, mert kb 30 percem volt összedobni a japán órám előtt.
Utána igyekeztem összekapni a "művészi" énemet, és ez volt az első kreálmányom amire tényleg büszke is vagyok. Ennek a kinézetnek a segítségével tanultam meg, hogy hogy kell az adatlapomra badgeteket rakni, és fedeztem fel azt a szobát amit utána imotouval nagyon nagyon szerettünk, de sajnos mára már megszűnt. Valamint kb szerintem ekörül találkoztunk az egyik szobában egy hihetetlenül cuki olasz sráccal, csak sajnos egyikünk se nagyon tudott angolul, de ez akkor egy tök nagy löketet adott nekem ahhoz, hogy normálisan elkezdjem tanulni, és tudjak beszélgetni külföldiekkel. (Másnap el is mentem venni egy angol nyelvtankönyet, amit azóta el is hagytam)
Erre azt hiszem jó pár napon keresztül krediteztünk imotouval, nagyon "drága" volt, és szerintem a mai napig "tartozok" is neki miatta. Ha bármire is emlékszem még ezzel a kinézettel kapcsolatban, akkor az az azóta szintén fogalommá vált erdélyi srác, aki először beadta nekünk, hogy angol, majd tök meglepődtünk amikor mégis magyarul kezdett el nekünk írogatni, aztán pedig nálam akart aludni. Valahogy itt kezdtünk el úgy igazából ráébredni, hogy itt imvun bizony borzalmasan vicces és érdekes dolgoknak lehetünk részesei.
Erre a kinézetemre (amelyik fekszik, a másik imotou) megkaptam azt is, hogy szemrák, de én annyira imádtam. Valahogy ennél sikerült a legjobban eltalálnom az akkori stílusomat, ami egyszerre volt fekete és szegecses, ugyanakkor rajongott a cuki és színes dolgokért is. Oh, és ezzel "pasizott" be szegény karakterem először, habár én nem akartam, de egyszerűen nem bírtam lerázni azt a gyereket, aztán végül hálisten valahogy pár napon belül sikerült.
Szintén egy nagyon nagy kedvencem, véres, mégis hihetetlenül édes. Valahol itt kezdtük el felfedezni, hogy bizony nem is kevés horror-szoba is akad erre, az egyik kedvencünk egy kórház volt, de egy azóta ugyan már megszűnt zombisat is nagyon szerettünk, valamint amikor egy ilyen közös képet tettünk fel imotouval facebookra írt rám az egyik osztálytársam, hogy mi ez, és szeretné kipróbálni, aminek végül az lett a vége, hogy összeházasítottam őket imotouval, és végig nagyon jól szórakozunk közbe, az első csókjuk pedig valami fantasztikus volt.
A következőnél még én se hiszem el, hogy képes voltam cumit tenni a szájába, de egyébként szerintem egész jóra sikerült, a másik pedig Ichi. Ez egyébként 2011 februárjában készült, és valahol itt kezdett el tényleg eléggé beindulni imotouval az imvus társasági életünk, fogalmam sincs miért, de tök népszerű lettem, egy rakás magyar bejelölt, hogy óó én vagyok Darku, meg mit tudom én, de a mai napig nem tudom, hogy miért.
Ez az egyetlen közös képem a már említett pestivel, habár egyébként ennél a kinézetnél se tudom igazából, hogy mi bajom volt, nem igazán látszik, de még egy ólom golyó is van az egyik lábán, ami akkor tök nagy divatnak számított itt, nem is beszélve a csillogásról.
Darku így nagyon nagy vonalakban ennyi lett volna, még vannak ilyen innen-onnan összeeszkábált kinézeteim, de azokról nem nagyon van külön képem, sztoriaim még bőven akadnának, de nem akarom, hogy ennél is nagyobb idiótának nézzetek, így inkább rakok még be pár képet:
Még nagyon a karrierünk elején, 2010 decemberében, a nemöcsim, én, és imotou.
Az egyik nagyon jó itteni barátom, valamint nekem megint valami iszonyatos kinézet, és egyébként 2011 márciusa, pont Girugämesh koncert délelőttjén.
Akinek köszönhetem, hogy megtanultam kreditezni ^^
A nemöcsim. Um, hát, én szerettem random helyzetekbe állítani az avimat, aztán meg szörnyűlködni rajta, hogy miket nem csinál.
Egy másik akkori ismerősöm akivel nagyon szerettem beszélni, viszont azt hiszem lassan 6 éve lesz, hogy megszakadt köztünk a kapcsolat.
Persze azt se bírtam ki, hogy ne csináljak egy fiú avatart, így ő volt Kei, nem volt szép tőlem és nem vagyok rá büszke, de egy-két lányt akik csak maguktól hívtak chatre és elkezdtek nekem majomkodni, meg is tréfáltam, hogy tényleg fiú vagyok.
Ez pedig a legutolsó képem volt Darkuról:
Hát végül csak sikerült belőle valami ribit is csinálnom, egyébként már csak azzal, hogy ránézek meg tudom mondani, hogy itt valószínűleg éppen Jeffree Start hallgattam. Valamint valahogy ekörül vettem rá volt barátomat is, hogy regizzen, de róla azért nem szeretnék képet berakni.
Szóval így nagyvonalakban ennyi lett volna az az idő amit az első avatarommal, Darkuval töltöttem, 2010 októberétől kb 2011 májusáig. Azért kellett elhagynom, mert az imvu letiltotta azt a kredit szerzési lehetőséget amit mi használtunk, úgy meg már annyira nem volt buli, hogy nem csinálhattam neki mindenféle kinézeteket. De vele kezdődött minden, és a mai napig nagyon szeretem, sőt egy ideje újra hozzá is lépek be, ha felmegyek ide. Kicsit sajnálom, hogy csak ilyen gagyi képekkel tudtam elárasztani ezt a bejegyzést és nem tudtam rendesen leírni, hogy mit adott nekem igazából ez az egész, főleg a 2010 decembertől 2011 nyaráig tartó korszak, de legközelebb valamikor majd az új avataromat és kinézeteit szeretném bemutatni ^^
0 megjegyzés