Igazából ebből a back to school dologból egy kisebb sorozatot akartam írni, de nem jött össze, szóval teljesen feleslegesen kezdtem beszámozni a bejegyzést, na nem baj.

Ez a korrektor dolog az elmúlt 2 hét alapján egyébként úgy néz ki, hogy papíron annak tanulunk, élesbe meg tudja a fene, még a tanároknak sincs konkréten túl sok fogalmuk róla, de még az év végi vizsgáról se, ami azért elég mókás.

Vasárnap volt a 21. születésnapom. Sose szerettem ezeket a nagy felhajtásokat meg bulikat, úgyhogy idén is, mint legtöbbször, csak szűk családi körben ünnepeltünk. 

Áronnal kimentünk papáékhoz megebédelni, aztán a torta után a másik papám elvitt minket kirándulni a Csókakői várhoz, ami nagyon szép volt, csak nem igazán vagyok a megfelelő kondiban ilyenekhez, aztán ha már arra jártunk benéztünk vele a bodajki búcsúba, ami már inkább csak valami piac, úgyhogy nem nagyon kötött le minket, de legalább addig is sétáltunk még. 

Itthon pedig este Áronnal megnéztük a Vakációt. Azt leszámítva, hogy voltak benne elég alpári részek, szerintem nem volt rossz, legalábbis ilyen semmilyen kis esti vígjátéknak jó volt.

Tegnap pedig egyébként a blog is 1 éves lett. Ez a szeptember ilyen szülinapos hónap, a régi blogomnak is most lenne a 6. szülinapja, eredetileg 28-án, de az első bejegyzést csak 30-án sikerült közzétennem. (aztán még Ernőnek [keresztapum], apának, Ricsinek [unokatesóm], és a papáék házassági évfordulója, huhh)

Igazából kicsit szomorú vagyok, mert csak egy szeletet sikerült belőle ennem, pedig finom gesztenyés volt.

Holnap jó sok idő elteltével Áronnal nekünk is megkezdődik a suli. Igazából reménykedtem benne, hogy ezen a héten még nem lesz, eszembe se jutott, hogy majd vasárnap este 8kor küldik ki az órarendet a következő hétre. Viszont igazából azt elnézve így láthatatlanba még, nincs olyan túl sok okunk panaszkodni.

Pár nappal ezelőtt végre erőt vettem magamon és nekiálltam elpakolgatni a dolgaimat az asztalról, aztán ha már amúgy is így belejöttem gondoltam átalakítom hasonlóra mint amilyen az előző lapitopimon volt. A végeredmény szerintem magáért beszél, egyszerűen imádom.

Ichivel pár héttel ezelőtt csináltunk egy gportálos oldalt az egyik ismerősének. Eredetileg normális webshoppot szerettek volna, de miután körbekérdezgettem pár ismerősömnél akik aránylag jártasak az ilyen dolgokba mind azt mondták, hogy ez nagyon macerás, úgyhogy végül ezért a gportál mellett döntöttünk, mert még talán azt a legkönnyebb kezelni. 

Ha jól tévedek már kb 5 éve annak, hogy elhagytam magát a gp-t, úgyhogy először nagyon furcsa volt újra szerkeszteni, jó sokat is változott minden azóta, de úgy érzem sokkal felhasználó barátabb lett. Magát az alapot egész gyorsan összehoztuk, a kinézet és a képek feltöltése volt az ami kicsit több időt vett igénybe, de most már kijelenthetjük, hogy készen van. Megpróbáltunk mindent elkövetni, hogy valamelyest webshopnak tűnjön, remélem valamennyire azért sikerült. 

Szóval ha szeretitek a kézzel készített kiegészítőket, akkor kukkantsatok be ide:

http://vucsomakrame.gportal.hu/

Szerdán megjött az a tok amit még az előző Kindle-s bejegyzésemben mutattam, hogy megrendeltem. Amikor kinyitottam a csomagot kicsit kicsinek tűnt, meg is ijedtem, hogy ebbe a valamibe mégis, hogyan fog beleférni az a másik valami, de ennél tökéletesebben össze se passzolhatnának, és amit kimondottan imádok benne, az az, hogy ha kinyitom akkor egyből feloldódik a képernyő, ha pedig becsuktom akkor visszazárul. Arról meg már nem is beszélve, hogy mennyire aranyos, szóval az elégedettségi szintem az egekben van.

Pár napja írtam egy mailt a tavalyi képzési munkatársunknak, hogy mi a helyzet ezzel a korrektor képzéssel, mert már több mint egy hónapja beiratkoztunk, mindjárt elseje és még semmit sem tudunk róla. Lelki szemeim előtt láttam azt amit két éve a kiadvány szerkesztőnél, hogy megint olyan választ fogunk kapni, hogy bocsi, de nem volt elég érdeklődő és nem indul. Szerencsére a lelki szemeimnek most elég rossz volt a látásuk, mert Szilvi bizony azt írta vissza, hogy indulni fog, de csak majd valamikor a hónap közepén, úgyhogy fellélegezhettünk Áronnal, van még minimum másfél hét szünetünk.

Mivel egész nyáron nem nagyon írtam arról, hogy konkrétan miket csináltam leginkább semmit ezért úgy döntöttem csinálok én is egy nyárbúcsúztató/összegző posztot.

Az igazat megvallva, és azt hiszem ezt már hangoztattam itt a blogon is, ki nem állhatom a nyarat. Nem bírom se a nagy meleget, se a sok napsütést. Idén, mivel a szokásosnál is többször volt igazi kánikula úgy igazából nem sokszor tettem ki a lábam itthonról. Még a Balatonon is csak egyetlen egyszer voltunk, még június elején, de nem is bánom, egyszerűen a strandolás sem az én világom. Komolyan alig várom, hogy egyszer elköltözhessek valami északi országba. Olvastatok már valaha ilyen elszomorító nyárösszegző bejegyzést?