Hát ez most egy elég összecsapott sweet memories lesz, de teljesen kiment a fejemből, hogy már egy sincs megírva előre, jelenleg pedig nem tudok sok időt ráfordítani, kihagyni pedig nem szeretném, szóval marad ez.
☯ Hétfőn nem történt semmi különös, igazából ilyenkor amikor semmi sincsen leginkább az Imvu köti le a délutánom és az estém, de az nagyon. Megint tényleg annyira imádom, mint amikor odakeveredtem, hajnalig chatelünk ilyen tök jelentéktelen dolgokról, de mégis annyira jól érzem magam.
Mivel mi voltunk a benfentes segítő vendégek, ezért nem csak a nagy napot hanem az előtte lévőket is bepötyögöm.
Szerdán még ugye érettségiztem töriből, úgyhogy igazán érdemileg leginkább csak csütörtöktől tudtam segíteni, akkor viszont már Áron is itt volt, így még könnyebb volt minden.
☯ Hétfőre kipihentük az esküvőt, úgyhogy délután felsétáltunk anyához a temetőbe, mert aznap volt a szülinapja. Anyák napján nagyon rossz idő volt, úgyhogy most pótoltam a mécses gyújtást, meg mindent. Utána pedig átmentünk a Veráékhoz, segítettünk szétszedni a sátrakat, meg ettünk sütit és régi fényképeket nézegettünk.
☯ Hétfőn megint Veráéknál voltam, átvittem nekik a tiarám a hamis menyasszonyhoz, aztán csináltunk még egy próba hajat és sminket, és azt hiszem ezzel végre eltaláltuk, hogy mit szeretnék, a hajam és a smink is nagyon tetszett, meg találtak egy kiscicát is, annyira mini és fekete, vele játszottam egy darabig, aztán felmentünk a padlásra, ami teli van a dédim meg még talán az ő szülei cuccaival, nagyon durva, papát is felhívtuk, hogy nosztalgiázzon kicsit.
☯ Hétfőn voltam apáékkal Győrbe állatkertbe, kiválasztották a legjobb alkalmat, mert hagyján, hogy május 1 volt, még valami családi nap is, úgyhogy borzalmasan sokan voltak. Csináltattunk közös fényképet, aztán kb 10 perc alatt elhagytuk Ágit és a félöcsit, így apával ketten bolyongtunk jobbra-balra, etettem tapírt és tevét, de így ezeket leszámítva nem mondanám, hogy olyan sok mindent láttam, mert leginkább őket kerestük. Miután meglettek se lettünk előrébb, mert félöcsi nonstop rohangált, nem érdekelte egyik állat se, úgyhogy arra jutottunk, hogy inkább menjünk haza, de visszafele legalább még megálltunk a kedvenc helyünkön gyrost enni, ami elég jó kárpótlás volt.