Hűű most elvileg sokat fogok dumálni, úgyhogy esti mese következik.

Pénteken itt aludt Tünde, igazából ezért is csaptam egyrészt ennyire össze az előző bejegyzést, addig akartam gyorsan megírni amíg fürdött, először Aliexpresszeztünk, nem rendeltünk semmit, csak fájdítgattuk a szívünket, közbe meg régi magyar zenéket hallgattunk, nem tudom miért de mostanában tök rám jött ez a 90-es 00-es évekbeli zenés nosztalgia. Aztán sütöttem pizzát, ami valami isteni lett. A fagyasztott pizzámnak és a zacskós levesemnek nincsen párja a lépcsőházban az biztos. Befaltuk igen, amúgy még fogyókúrázom aztán megnéztük azt a filmet amit még múltkor letöltöttünk. Hát őőő nem tudom mit mondhatnék róla. Voltak részek ahol felröhögtünk, de azért eléggé wtf volt, a Rossz szomszédságot néztük egyébként, de vége fele elaludtam, tök elkezdett fájni a hátam, úgyhogy hasra feküdtem és már ki is dőltem. Aztán valamikor hajnalba keltem arra, hogy ég a karácsonyfa égő, és nem vettem ki a kontaktlencsém. De túl fáradt voltam, hogy ilyenekkel foglalkozzak, úgyhogy visszafeküdtem. Reggel kb egyszerre keltünk fel, de Tünde még visszaaludt, én már nem bírtam, úgyhogy 9gagoztam, meg Theoztam addig, aztán miután felkelt videóztunk, elég mókásak lettek, tumblröztünk, kajáltunk, meg azon gondolkoztunk, hogy mennyire jó lenne együtt lakni, nem unatkoznánk az tuti. Este ki is idegeltem, mert valahogy rámjött a csi-zhetnék, úgyhogy kb egész este úgy beszéltem, hogy 'sütcsizek pizzát, okcsi?' néha bekattanok amúgy mostanában és így kezdek el kommunikálni. Theo meg olyan kis édes még mindig.

Tünde: - aúú, Theo ne harapdált a lábam!

Szerény személyem: - Theodore! Nem szabad megenni mások lábát... tudod jól, hogy a szívüket vagy az agyukat kell!

Miután Tünde hazament rögtön mentem is mamáékkal Ernőékhez. Ricsi szülinapja volt, már 5 éves. Ernő itatott velem pálinkát, mert, hogy majd meggyógyulok, aztán meg valami Voila-t is.. de minél több alkoholosat iszok annál jobban nem értem az embereket. Mármint. Tényleg vannak akik önszántukból isznak ilyeneket? Én szerintem maradok a Somersbynél, az legalább fincsi. Ernőéknél aztán azt hiszem semmi különös nem volt. Utána kb éjfélig Stefivel beszéltünk skypeon, ráfanoltunk egy kalapra. 900 forint volt, úgyhogy tegnap meg is rendeltem, de most már egy időre tényleg befejezem a netes vásárolgatást.

Tegnap itt volt apa, hozott nekem Oscillococcinumot, úgy imádom, ha nem lenne 'gyógyszer' egy egész ládányit meg tudnék belőle enni, meg valami borzalmas cseresznyés valamit is, kb olyan rossz mint a neocitran. Amúgy a vasárnap az eseménytelenül telt. Úgy volt, hogy találkozom Dorinával, de mindketten annyira kivoltunk a megfázástól, hogy inkább mégse. Úgyhogy animéztem, folytattam a Tokyo Ghoult. Nagyon tetszik, most jön majd a 10. rész. Aztán csoda történt, Áron előkerült este. Hatkor írt, hogy igen, persze megyünk conra, de csak 20 percre tudott most csak ideülni, ahhoz képest hajnal negyed1ig dumáltunk. És elvileg holnap megyünk jegyet venni. Olyan izgatott vagyok, de amíg nem vagyok túl rajta, addig nem akarom kijelenteni, hogy ott leszek. Egyébként este már sírva nevettem, Kazunak próbáltunk segíteni több kevesebb sikerrel, hogy leszólítson egy lányt a buszmegállóba aki tetszik neki. Zseniálisabbnál zseniálisabb ötleteket adtam adtunk neki, de egyik se tetszett neki. Mondjuk ahol padlót fogtam az az volt amikor kijelentette, hogy imotou és én nem vagyunk lányok azért tud velünk beszélni.
Amúgy ez az ötletem volt a kedvencem:
Elő sztori:
Múltkor volt a vonaton egy kaller aki kérdezte, hogy melyik nap van a névnapunk és már vágta is rá, hogy hogy hívnak minket. És innen jött az ihlet.

Szerény személyem: akkor 

Szerény személyem: nincs más választásod 

Szerény személyem: csináld azt amit a kalaz múltkor a vonaton
Szerény személyem: találd ki mikor van a névnapja xD 

Kazu: he?Xd 

Imotou: mi??? 

Imotou: xDD 

Kazu: nemvágom xd 

Szerény személyem: hát tanuld meg kívülről az összes névnapot 

Szerény személyem: aztán kérd meg h mondja meg mikor van a névnapja 

Szerény személyem: aztán vágd rá h mi a neve xd 

Szerény személyem: aztán kérdezd meg a vezetéknevét is

Szerény személyem: aztán fuss haza 

Szerény személyem: és nézd meg facebookon h kapcsolatba van-e 

Szerény személyem: és ha nincs 

Szerény személyem: akkor fuss vissza 

Szerény személyem: és beszélgess vele 

Kazu: XDDXDXDXDXD 

Kazu: idióta XD (L)

Szerintem tök állat ötlet. Mondjuk nem tudom mit dumálok amikor én se mernék leszólítani senkit így. de hát nekem nem is kéne, én vagyok a lány az ég szerelmére.  

Ma meg rettentően fantörpikus napom volt. Reggel találkoztam Dorinával a vonaton, ezért szeretem a 7:11-est, mert legalább ilyenkor tudunk találkozni ha csak egy megállóra is. Bent a suliba szomorúan konstatáltam, hogy se Stefi, se Zsuzsi, de jó, szét fogom unni magam. Aztán végül is abba az egy szünetbe amit ofő adott Anettával beszélgettünk. Órán meg piktogramokat kellett csinálnunk, öeh. Másfél órás nagyszünetbe úgy döntöttem kiírom a kedvenceimet a Polaroidokból Dorinának, de aztán jött Áron és elkezdtünk dumálni meg unozni. Hát. Zsinórba 11× kikaptam. Aztán párszor én is megvertem, de már nagyon nevettünk, a végén már pakli nélkül játszottunk meg minden bajunk volt. Aztán átsétáltunk AH-ba, odataláltam magamtól, tapsot kérek. Ott már ott voltak Stefiék is, úgyhogy boldogság volt. Rozi első óráján aludtam kb, aztán másodikon végig Tekkeneztünk. Annyit visítottunk de ránk se szólt, csak a másik osztályra, de ők meg tök gonoszak voltak, ott mutogattak ránk, hogy 'de tanárnő, ők is ebbe az osztályba tartoznak'. Még szegény Áront is felébresztettük. Rozi után jött egy óra szünet, addig elmentünk Anna, Nana, Stefi meg én az Alleeba kalapokat próbálni. Megint találtunk olyan jókat. Fotózkodtunk is, bár nem nagyon volt időnk sok mindenre, mert vissza kellett mennünk AH-ba etikára. Késtünk 20 percet, aztán kiderült, hogy nincs is tanár, de azért várjunk rá... úgyhogy addig félrevonultunk unozni, majd kitalálták, hogy mégse várjunk, menjünk vissza a suliba. Összeszedelődzködtünk és megcsillogtattam megint a fantasztikus angol tudásomat:

Szerény személyem: - remélem nem kell majd bejárnom angolra, még olyan hülyeségeket vesznek, ezeket én is tudom

Stefi: - miért, miket vesznek?

Szerény személyem: - hát még azt, hogy Ich bin... meg stb

Stefi: - ...

Szerény személyem: - ....

Stefi: - de biztos nem kéne bejárnod?

Hát ezen úgy elkezdtünk nevetni. De aztán beszéltem tanárnővel és végül első félévbe nem kell járnom úgyhogy királyság. De még volt félórán 16:58as vonatig, úgyhogy úgy döntöttünk kiülünk az udvarra játszani. Pont ment bűvész is hazafele, úgyhogy integettem neki, hogy jöjjön ő is. Úúgy megvertem őket, haha. De egymás után nem tudom hányszor. Visszatért a nem létező szerencsém. Ők meg aztán sehogy se tudnák egymást kiejteni, nagyon vicces volt. A 16:58as vonatot le is késtük úgy elszórakoztuk az időt, úgyhogy végül a 17:28al jöttünk haza. Először arra a sárga izére ültünk le, az a legjobb hely az egész vonaton, de aztán kezdtünk útba lenni úgyhogy leültünk normálisan székre. Megettünk egy zacskó abonettet és dumáltunk. Szeretek a bűvésszel beszélgetni. Igazából ő is meg Kazu is már olyanok mintha a bátyáim lennének. Annyit röhögtünk most is, ha nem lenne benne olyan rész amiről még egyenlőre nem akarok ide írni akkor, akkor leírnám, mert így tuti el fogom majd felejteni.. Miután leszálltunk a vonatról és elköszöntünk még elsétáltam a postára mert megjött pár cuccom amit még valamikor augusztusba rendeltem, meg annyira jó idő volt, úgy lent maradtam volna még. 

 Hát belőlem se lesz fotós.

És ha minden igaz akkor nagyjából ennyi. Esti mese vége. Joccakát. 

Azt hiszem megfáztam. Kapar a torkom, folyik a nózim, és nagyon menő orrhangom van. Tavaly ha jól emlékszem egész évbe nem kaptam el semmi ilyesmit, úgyhogy már éppen ideje volt.

Most olyan sok írni valóm nincsen, csütörtökön offoltam a sulit, mert szerda este úgy fájt a hasam, hogy alig aludtam valamit, és eléggé úgy keltem mint akit kimostak, aztán meg egy T-rex meg is taposott. Ilyenkor tényleg annyira szeretnék fiú lenni. Viszont este már sokkal jobban voltam, úgyhogy elmentem apával, meg papával meg mamával torkos csütörtökre. Érdekes volt, mert az a papám meg mamám ki nem állhatják egymást, furcsálltam is, hogy apa egy asztalhoz akarja őket ültetni, de végül is azon kívül, hogy mama kijelentette, hogy ő nem ül sem a papa mellé, se elé, egész jól elvoltak. mivel nem is szóltak egymáshoz. Apa meg felvázolta nekik is a nagyszerű ötletét, miszerint megakarja venni a szomszédjuk lakását aztán összeveri kiveri a falakat, meg felújítja, én meg odaköltözhetek. Ez tényleg jó lenne, csak nem tudom mit csinálnék Theoval. Egyébként megint jól bekajáltam, de most nincs lelkiismeretfuldalásom, mert a héten idáig elég jól tartottam magam a fogyókúrámhoz. Vacsi után, este 10kor, még felmentünk a hegyre is. Mostanában annyira szeretek oda feljárni, és onnan nézni a várost. Szerintem ott is fáztam meg.

Ma reggel megint késett a 7:11-es, úgyhogy elegánsan lespóroltam magamnak az első órából kb 40 percet. De nem baj, az még mindig agylerágás. Nagyszünetben meg megint Unoztunk, szegény Stefi 4× is majdnem kiment, de aztán sikerült úgy kitolnunk vele, hogy ő lett az utolsó. Hazafele meg végig a cont tervezgettük. Annyira jó lenne végre menni, 2007 óta nem voltam, és ez frusztrál. Úgy volt, hogy Áronnal megyek, de őt elvitték az ufók vagy nem tudom, de kb 2 hete nem jár suliba, se fel Facebookra, úgyhogy szerintem ez ugrott. De én mennii akarook.... 

Hát ez most nem lett valami hosszú meg tartalmas, de meg akarom tartani ezt az felújított jó szokásomat, hogy sokat írok.

Most megint milyen jó vagyok ebbe a blogolás dologba, még csak egy napot hagytam idáig ki. 

Hétfőn elég nagy kavarodások voltak a vonatokkal úgyhogy csak a 7:11el mentem be, mondjuk alapból azzal akartam, csak így többet is késtem. Lent metrónál megvárt bűvész, hogy hagy metrózzon velem a 90%ossal mert kinyírja a tanára ha ennyit késik. Vele még nem metróztam soha, tök be is volt parázva, hogy mi van ha nem engedik át mert nincs jegye. Suliból Stefi megint hiányzott úgyhogy csak Zsuzsival voltunk. Első 3 órába ofőnél random szavakra, amiket ő adott meg, kellett 30 perc alatt logót csinálnunk. Hát elég gázak lettek, nem erősségem ez a logó dolog. Az egy órás szünetünkbe Unoztunk, aztán megkerestük az angol tanárt, bár én nem lettem okosabb, mert még mindig nem tudom, hogy kell-e órára járnom vagy sem. Folyosón közbe összefutottunk bűvésszel, neki is lyukasa volt úgyhogy megkértem, hogy bűvészkedjen nekünk, főleg a lapkicserélődőset mert azon még mindig nem bírtam elsülni. Közbe Tünde meglátott minket és iderohant ő is, jajj nagyon jól elszórakoztunk.

Szerény személyem: - képzeld el mire keltem ma reggel!

Tünde: - na mire?

Szerény személyem: - hát arra, hogy vettem két gatyát..! ... vagyis nem, nem arra keltem, hogy vettem két gatyát. 

mókás volt. Amúgy arra keltem, hogy azokat a gatyákat amiket vasárnap vettem csak random ledobtam a szobám közepére és reggel Theo belemászott a zacskóba, én meg még az ébresztő hatása alatt félálomba voltam, még legalább félórát fetrengetni akartam, de azért rákiabálta, hogy Theodore! erre ez a kis idióta megijedt, belegabalyodott a zacskóba és azzal együtt végigrohant a lakáson, én meg kómásan kiugorva az ágyból utána. Biztos szép jelenet volt, de így is csak a konyhában sikerült összeszednem a nadrágjaim. 

Miután kiröhögcséltük magunkat, meg eleget ámultunk a bűvésztrükkökön átsétáltunk az AH-ba, Rozihoz, vele a múltheti dobozt csináltunk, az enyém végül egy macskamancs krém lett. Kaptam rá egy ötöst, de szerintem inkább az ötletre, mint a kivitelezésre. uhh, még csak 2 napja volt de már alig emlékszem, de asszem délután semmi különöset nem csináltam már.

Kedden Zsuzsi is meg Stefi is hiányzott, úgyhogy első 3 órán, ahol még mindig realista gyümölcsöket csináltunk illustratorba még elvoltam, de utána 2 és félórás szünetbe szét untam a fejem. Ichit kérdeztem nincs-e lyukasa de nem volt, meg Tündének se, úgyhogy elmentem az Alleeba és kóvályogtam egy órát, aztán vettem egy whopper juniort és visszamentem a suliba, aztán meg elsétáltam az AH-ba. Nem tudom mit őrizgetnek ott, de elég idegesítő ez a belépőkártyás módszer. Ott először Anettával voltam, aztán teremcsere után már Annáékhoz csapódtam. Amúgy ez egy 3 gráciáékkal összevont óra, brrr. Elég furi, hogy most van egy pár dolog amiről egyenlőre nem akarok írni, mert túl hosszú lenne, és most is egy olyan következne, úgyhogy ugorjunk.

Ma már mindketten voltak úgyhogy boldogságosság volt. Reggel vonaton kiolvastam a Polaroidokat, hát nem csalódtam, lehet minden nap suliba menet el fogom olvasni. Első óránk etika volt, szintén 3 gráciáékkal összevonva, én beültem a sarokba, mert Zsuzsiék késtek, erre a 3 gráciából 2 fogta magát és becuccolt mellém... miértmiértmiértmiértmiértmiértmiértmiértmiért. Amúgy valami nyomasztó de tök elgondolkoztató kis rövidfilmet néztünk meg. Utána egyórás szünetbe Unoztunk, de nem voltam formába, állandóan sikerült olyan színt vagy számot letennem, amikor már csak egy lapjuk volt, hogy ki is tudjanak menni. Stefi aztán már csak 'a szerencse lánya'-nak hívott közbe. Mondjuk mivel az ebédlőbe játszottunk dél körül el kellett onnan mennünk, úgyhogy bevágódtunk a mosdóba, elakartunk menni az Alleeba is, de félórára már nem érte volna meg, úgyhogy ott tollászkodtunk meg szórakoztunk egy darabig és elindultunk az AH-ba. Bár még így is előbb érkeztünk mint kellett volna, úgyhogy Stefi sálán csöveltünk, közbe meg jött valami enyhén itókás pali és ott dumált nekünk valamit a horgászásról talán, meg, hogy egyikünk szebb mint a másik, meg ilyenek, kb a háromnegyedét nem is érettük. AH-ba most Janóval volt rajzóránk, egy nő jött modellkedni, de idén valahogy felcsesznek a rajzórák, most se csináltam kb semmit. Ettem, tekkenztünk, random matricákat küldözgettünk egymásnak messengeren meg ilyesmi. Óra utolsó 10 percébe firkáltam fel kb valamit, hogy azért ne legyen üres a lapom. Aztán ezután még jött 3 óra ahol a tegnapi gyümölcseinkkel kellett polcélt csinálnunk. Szünetbe meglátogattuk a képzési munkatársunk a számláért, de én véletlenül a dátumhoz írtam a nevem és a névhez a dátumot, úgyhogy mostantól hívjatok nyugodtan kétezer-tizennégy szeptember 24-nek, vagyis huszonnégyeske-nek. 

Hát nagyvonalakban kb ennyi volt ez a 3 nap, de nem tudom miért tiszta kómás vagyok már pár napja. Úgyhogy szerintem most alszok is. Olyan fura, ezer éve nem feküdtem le ilyen korán.

Kicsit már elcsépelt és lerágott csont, de mindig akartam csinálni ilyen bejegyzést. Biztos ez is valami perverzió, de én tök szeretem nézegetni, hogy mások táskájába mi van. Közbe a fantasztikus képszerkesztői tudásomat is megcsodálhatjátok, mivel pár számot még véletlenül se sikerült látható helyre raknom. Ennél gagyibb képet egyébként szerintem nehezen tudtam volna csinálni, nem a konyhaasztalon kellett volna lefotóznom azt hiszem. Na mindegy, lusta vagyok újat csinálni.

Ők voltak az én állandó útitársaim, full marhaság több mint a fele, de tuti ha bármit is otthon hagynék akkor kellene. Random műanyag(?) karkötőket is szoktam magamnál tartani rajzmappa helyett, csak azok nem látszottak volna jól a fotón, úgyhogy inkább nem pakoltam oda. Még gondolkozom azon, hogy rakok be egy 3D-s szemüveget, mert a szünetekre terveztünk már mozit is, meg egyébként is, még pár hülyeség azt hiszem belefér.